Balázs napja (február 3.)
Szent Balázs a legendák szerint hegyi barlangban élt, melyet vadállatok őriztek. Csodatevő és gyógyító hírében állt. Egyik ismert gyógyítása mikor egy halszálkától fuldokló fiún segített kézrátételes imádkozással. A fiú anyja hálából gyertyát és ételt adott cserébe. Így lett a torok és az éneklők védőszentje. Sokan Szent Balázshoz fordultak segítségért imádsággal a sok gyermekhalált okozó torokgyík ellen is.
Maga a "balázsolás" népszokás is ehhez köthető. Február 3-án templomba vitték a gyerekeket, a pap keresztnek összekötözött, vagy Y alakú gyertyát tartott a gyermek torkához, aki közben a gyertya ágai közé dugta fejét, és a pap mormolta a Balázs-áldást.
A nagyböjt szentjének is tartják, visszautalva a szálkára, mivel a hal böjti étel.
További népszokás a Balázs-járás. A Dunántúlon, az Nyitra és Ipoly környéki falvakban és a Csallóközben volt hagyománya ennek a szokásnak. Ilyenkor az iskoláskorú gyerekek jelmezbe öltözve (az egyik gyerek Balázs püspököt személyesítette meg), házról házra jártak, énekeltek, kisebb színjátékokat játszottak el adománygyűjtés céljából. Az összegyűjtött pénzt, ételadományokat az egyháznak vagy az iskolának adták, cserébe közösen fogyasztották el a kapott étet.
Időjárás jóslás is fűződik Szent Balázs nevéhez. Ha ezen a napon esik az eső, akkor nyáron jégeső fogja verni a termést. Szeged környékén a termés megvédése érdekében a gazdák a termőföld 4 sarkába 1-1 megmetszett tőkét állítottak. Így próbálva távol tartani a madarakat.
