Bálint napja (február 14.)
Valentin napon a szerelmet ünnepeljük, ilyenkor szokás virággal, kisebb ajándékokkal, szerelmes üzenetekkel meglepni kedvesünket.
Szent Bálint (latinul Valens, innen ered a Valentin név is) a jegyesek, fiatal házasok mártír védőszentje volt az ókori Rómában. Élete során keresztény hite miatt üldözött püspök volt. II. Claudius császár uralkodása idején végezték ki (állítólag) i.sz. 269. február 14-én.
"A te Valentinod" kifejezést gyakran használják. Ez arra a történetre utal vissza, mikor a raboskodó Valentin börtönőrével összebarátkozott, majd a börtönőr vak lányának imájával visszaadta látását. Kivégzése napján üzenetet írt neki és ezzel a kifejezéssel zárta sorait, tehát maga Bálint (a névadó) küldte a legelső ilyen üzenetet.
Hazánkban a néphiedelmek először Bálint-napot emlegettek, mégpedig termés-időjárás jóslás céljából. Ha ezen a napon száraz hideg idő volt, akkor bő termés volt várható az évre. Sokan nem tudják, hogy Szent Bálint nem csak a szerelemesek védőszentje volt, hanem az epilepsziásoké is, ezért ez a nap az epilepsziások világnapja is. Régen ebben a betegségben szenvedők vagy csak a betegségtől félők gyakran viseltek a nyakukba Bálint keresztet. Felszólítva az embereket, hogy jobban figyeljenek oda az ilyen betegségben szenvedőkre és ismerjék meg jobban ezt a kórt.
Más források szerint a keresztény egyház Luperkusz isten tiszteletére rendezett ezen a napon Luperca-fesztivált. A fiúk ilyenkor kecskebőrrel csapkodták meg a hajadon lányokat, akik ezután saját neveiket papír cetlire írták, és urnába dobták. A fiúk ebből húzták ki táncpartnerük nevét az ünnepségre. Az ilyenkor alakult párok általában együtt is maradtak, és a következő évi Luperca- fesztiválon ünnepelték esküvőjüket.
A Valentin nap hazánkban csak a 90-es évektől lett divat, de Angliában már az 1300-1400-as évektől ünnepelték. Innen jutott el Amerikába ez a szokás, majd a második világháború idején amerikai katonák hozták be Európába, első körben Németországba. Olaszországban gyakran a folyók, hidak voltak a szerelmesek találkozóhelyei. Érdemes megemlíteni a római Milvio hídat, ahol több ezer szerelmes pár helyezi el monogrammal ellátott lakatját a híd vasrúd szerkezetére, a lakat kulcsát pedig a Tevere folyóba dobva kívántak valamit maguknak. Finnországban kicsit visszafogottabb ez az ünneplés, ezt a napot inkább a barátság napjakén tartják számon. Indiában pedig ellenezték ezt az egészet, és harcba szálltak a Valentin-nap és egyben az indiai kultúra elnyugatiasodásával szemben. Japánban csak a nők adnak ajándékot.
A pogány hagyományok úgy tartják, hogy ezen a napon van a madarak menyegzője és készülnek fel a fészekrakásra, ha hangosan halljuk csicseregni őket, akkor hamar jó idő várható, és a vadgalambok is ilyenkor érkeztek vissza. Ezen a napon kezdődik a Kínai új év is.
Szerelmi babonák, praktikák a régi időkből:
- A hajadon lányoknak nem volt szabad sepregetni naplemente után, mert akkor nem mentek férjhez.
- Ha egy lányos háznál a házimacska az éppen ott lévő vendég fiú lábához dörgölőzött, akkor az abból a házból fog házasodni.
- Madárral álmodni férjhezmenetelt jelentett.
- És végül egy mai szemmel nem éppen gusztusos praktika: A szerelmes párok egymás hajszálát tésztához főzve egyék meg, így örökre együtt fognak maradni.
