Nagyböjt kisgyerekkel
A nagyböjt a hamvazószerdával kezdődő negyven napos előkészületet jelenti, ami egészen húsvétig tart. Amikor nem eszünk húst, vagy legalábbis péntekenként inkább sajtot, halat, tengeri állatokat, túrót, és más, nem húsos ételeket fogyasztunk. A nevében is benne van, hogy elvileg csak húsvétkor veszünk magunkhoz legközelebb húst.
A nagyböjt a modern ember számára már sokkal könnyebb, tele van engedményekkel. Nem minden napra vonatkozik a hús elhagyása, csak a 40 napba eső péntekekre. Ekkor is lehetőség van a háromszori étkezésre, és egy alkalommal szabad jól lakni.
Mindezek alól mentesülnek a fejlődő korban lévő, 15 év alatti gyerekek, és a 60 év feletti idősek. Mentességet kapnak a terhes-, vagy szoptató anyukák és a betegek is. Mivel itt túlnyomó részt 15 év alatti gyerekkel rendelkezik mindenki, így bátran mondhatom, hogy az itteni anyukák gyerekei mentesülnek a nagyböjt alól. Jó-e az, ha egy gyereknek nincs fogalma arról, hogy mi ez, miközben a szülők tartják a szokásokat?
A nagyböjt Jézus negyven napos szenvedésére, böjtölésére, kereszthalálára emlékeztet mindenkit. Úgy gondolom, hogy ha a gyereknek karácsony táján tudunk beszélni a megváltóról, s alig várjuk, hogy végre megszülessen a kis Jézus, és végre hozzon ajándékot, akkor a 40 napos szenvedés emléke, a nagyböjt betartása is beletartozik az életünkbe.
Nem arra gondolok, hogy egy fejlődésben lévő gyerektől el kell venni a húst, a fehérjét, ami a növekedéséhez feltétlenül fontos, hanem arra, hogy van olyan dolog a modern életünkben, amire igazából nincs is szükség, mégis a mindennapjaink rutinjává vált. Amolyan luxusként. Az ezekről való lemondást egy picit talán éreztethetjük a csemeténkkel, hogy értse, mit is jelent a böjt.
Mi például nagyon egyszerű módját találtuk a tiszteletadásnak. Lemondtunk valamiről, ami a gyerekek életének annyira nem fontos eleme. A CSOKI! Nagyon szeretjük, jutalomként és desszertként fogyasztjuk, most mégis félretesszük 40 napra. Egyszerűnek tűnik, de mégis lemondással jár. Szabad kekszet enni, édességet (cukorkát egyébként amúgy sem eszünk úgyhogy nem jelentene semmit, ha arról mondanánk le), akármilyen édes ételt a gyerekeknek, de a csoki most kimarad az életükből.
Persze Apa azonnal könnyített volna a csöppeken, hogy vasárnaponként nem kell böjtölni, mert minden vasárnap Krisztus feltámadásának emlékünnepei, így akkor lehetne enni csokit, én mégis hallgatásra intettem. Bírjuk ki ezt a negyven napot!
Nehéz lesz, mert közben lesz szülinap, névnap, amikor óhatatlanul előkerülne, de most erősek leszünk. Csak képzeljétek el, hogy mekkora örömöt fog okozni majd húsvétkor a csokitojás és a csokinyuszi, és ezáltal Ők is velünk várják majd, hogy eljöjjön, feltámadjon Krisztus. Egy picit talán érezni fogják, hogy miről is szól a nagyböjt.