Farsang
A farsangot nagy ünneplések, evés-ivások, bálok jellemzik. Története visszamegy egészen az ókori Görögországba, a Dionüszosz ünnepéhez, mely az évnek éppen ebben az időszakában volt. Ez a bőség, vidámság ünnepe volt a falvakban, melyen a résztvevők álarcot viselve mulattak, versengtek.
Később Olaszországban is nagy hagyománya lett a farsangi mulatozásoknak, a ma is közkedvelt Velencei Karnevál magáért beszél. A Szent Márk tér és a közeli utcák alkották a színteret, a résztvevő, beöltözött emberek pedig a színészek voltak, a nézők az erkélyekről nézhették az előadott jeleneteket. Nemtetszésüket akár tojásdobálással is kifejezhették. Hazánkba csak Mátyás király idején jutottak el ezek a híres, karneváli maszkok.
Svájc északnyugati részén fekvő Bázel is híres volt anno a karneváljáról, volt példa rá az 1300-as években, hogy a svájciak összekötötték a karnevált az akkori osztrák uralkodó elleni felkeléssel. Állarcot viselve rontottak be a székesegyházba, a tanács csarnokaiba, követelve a törvények további demokratizálását.
Maga a Farsang szó a bajor-osztrák Fasching szóból ered. Magyarországon a 15. századra tehető megjelenése.
A farsang ünnep időszaka január 6-án, vízkeresztkor kezdődik, és hamvazószerdáig tart. Ez a húsvét ünnepét megelőző 40 napos nagyböjt kezdete is. Maga az ünneplés, karnevál farsangvasárnaptól húshagyókeddig tart. Farsangvasárnap a legények mulattak, a kiválasztott hölgy kis virágcsokrát a kalapjukra tűzve. Farsanghétfőn pedig a lányok, asszonyok mulattak férfi módjára, italozva. Húshagyókedden koporsót vagy szalmabábut égettek, melynek célja a tél elűzése, a tavasz köszöntése volt. Ez alatt a 3 nap alatt különböző tréfás játékokat játszottak:
- Tuskózás: az időben meg nem házasodó vénlányokat csúfolták a falu legényei.
- Álesküvő: egy álesküvő bolondos eljátszása az utcán álvőlegénnyel, álmenyasszonnyal, álnásznéppel.
- Gúnárnyak-szakítás (Kassa környéki népszokás): a legények lóháton ülve, vágtatva próbálták elkapni a ludak nyakát, akinek sikerült szegény ludat megszabadítani a fejétől, az egy évig vőfélyi címnek örvendhetett.
- Szűzgulya hajtás: a legények kolomppal, kongóval, csengővel a lányos házakhoz vonulva nagy zajt csaptak, kiabáltak, csúfolódtak, de néha jól megjárták, mert előfordult, hogy ostorral kergették el őket.
A farsang híres ételeiről is essék szó. Ilyenek például a hagyományos farsangi fánk, csörögefánk, pogácsa, korhelylevesek, kocsonya, tepertő, káposzta, kacsasült, pecsenye. Húst hamvazószerdától húsvétvasárnapig nem volt szabad fogyasztani. Szokás volt a megmaradt ételek maradékát a beteg jószágoknak adni, hogy minél hamarabb meggyógyuljanak.
Farsangi jókívánságokkal, mondókákkal éltették, magasztalták az előttük álló évet szerencséért, jó, bőséges termésért, az állatok egészségéért, szaporaságáért. Volt hol megveregették a gyümölcsfát bottal a jó termésért, nem mostak az emberek a farsangi napokon, nehogy bolha legyen a háznál. Sok helyen a farsangi napok időjárásából próbálták megjósolni az éves termést is.
