Márton nap - november 11.

Szent Márton

Szent Márton Itáliában látott napvilágot kr.u. 316-ban. Constantinus és Julianus császár uralkodás idején szolgált a hadseregben. Mikor Márton a 18. életévében járt, egy fagyos téli este a köpenyét egy didergő koldusnak adta. Aznap éjjel Isten megjelent álmában, koldus képében. Onnantól kezdve nem volt kérdéses Márton sorsa. Megkeresztelkedett Amiens városában, a hadsereget elhagyva beállt Isten seregébe, hogy élete végéig Őt szolgálja. Misszionáriusként hirdette az igét. Kr.u. 371-ben Torus püspökévé szentelték, de ő - nagy alázattól vezérelve - elbújt egy baromfi ólban a libák közé, viszont a hangos gágogás hamar elárulta őt, illetve rejtekhelyét.

Szent Márton Itáliában látott napvilágot kr.u. 316-ban. Constantinus és Julianus császár uralkodás idején szolgált a hadseregben. Mikor Márton a 18. életévében járt, egy fagyos téli este a köpenyét egy didergő koldusnak adta. Aznap éjjel Isten megjelent álmában, koldus képében. Onnantól kezdve nem volt kérdéses Márton sorsa. Megkeresztelkedett Amiens városában, a hadsereget elhagyva beállt Isten seregébe, hogy élete végéig Őt szolgálja. Misszionáriusként hirdette az igét. Kr.u. 371-ben Torus püspökévé szentelték, de ő - nagy alázattól vezérelve - elbújt egy baromfi ólban a libák közé, viszont a hangos gágogás hamar elárulta őt, illetve rejtekhelyét.

Krónikai feljegyzések szerint gyógyítások és csodatételek is fűződtek nevéhez. Imájával egy rabszolgát és egy hittanulót támasztott fel, és állítólag az ördögtől megszállt embereken is tudott segíteni. Kr.u. 397-ben hunyt el. Élete végéig segítette az embereket. Ő volt az első szent aki nem halt mártírhalált. Sírja fölé emelték a híres Brictus kápolnát.

A történelem során a honfoglalás idején is előkerült a neve. Szent Istvánt álmában látta Mártont,aki az ország, a hadsereg és a király védelmére sietett. Onnantól kezdve ő lett a sereg védőszentje.

Márton napi szokások

November 11-én, azaz Márton napon szokás volt régen nagy lakomákat rendezni. Visszaköszön Szent Márton életéből a liba-lúd, jelen esetben liba fogyasztás képében. Aki ezen a napon nem fogyasztott libát, az egész évben éhezik, így tartotta a népmondás.

A lúd csontjaiból meg lehetett jósolni a várható téli időjárást, ha a csontok barnák, sötétebbek voltak, akkor sáros, latyakos tél várható, ha fehérek voltak a csontok, akkor sok hó várható.

A jó ételek mellett a jó italokat sem volt szabad ezen a napon megvetni. Minél többet ivott valaki, annál egészségesebbek és erősebbek lesz a néphiedelem szerint.

A mai napig a gasztronómiában híres ez a nap a libából elkészített ételkülönlegességek miatt. Ezen a napon szokás készíteni például a híres libamájat, töltött libanyakat, libaaprólék levest, libasültet káposztával.

Ezen a napon kezdtek el készülődni az emberek a télre. Ilyenkor került sor az az évi gazdaságának lezárására és ekkor adtak hálát a következő évi termésért, ezen a napon kapták meg a földművesek az éves jussukat termésben és pénzben egyaránt. A korai sötétedés miatt lámpásokat vittek magukkal, és így vonultak fel a földbirtokos háza előtt, türelmesen várva, hogy mikor kerül rájuk a sor. Ezt a szokást sok helyen ma is tartják, lámpás felvonulásokat figyelhetünk meg sötétedés után országszerte.

Erre a napra jósolták az újbor beérésének és fogyasztásának idejét, de az első havazást is.