Napirenden a napirend - Szoptatás
Köztudott, hogy a csecsemők és kisgyermekek nevelésében alapvető szerepet játszik, hogy a gyermek biztonságérzetét kialakítsuk. Ha a gyermek biztonságban érzi magát, kiegyensúlyozott lesz, ami kihat a későbbi életére, mosolygós babává válik, megtanul bízni a szüleiben, gondozóiban, könnyen teremt kapcsolatokat, nyitottabb lesz a világ dolgaira. A biztonságérzet kialakításának létráján az első, és legfontosabb lépcsőfok a napired kialakítása. A biztos, betartható és mindenki számára kellemes napirend a baba fejlődését és a család kiegyensúlyozott életét alapozza meg.
Nagyanyáink idejében még az a hit volt elfogadott, hogy a gyereknek 3 óránként kell enni, nincs szüksége többre, ha valaki többször etet, szoptat, az árt a gyermekének. 6 hónapos kortól már csak 4-5 óránként adtak enni egy gyermeknek, mert szerintük ez a tökéletes módja volt a gyereknevelésnek. Igen, ez is egy lehetőség, de valljuk be, hogy nálam is kiverné a biztosítékot, ha nem ehetnék csak 4 óránként, pedig én egy felnőtt ember vagyok, és a növekedési folyamatom remélhetőleg már rég megállt.
Persze értem én ezt a fajta gondolkodásmódot, hiszen nagyanyáinknak összesen 6 hét szülési szabadság állt a rendelkezésére, majd vissza kellett menniük dolgozni, és csak jó esetben kaptak ebédidőben szoptatási szünetet, ezért a kicsi napközben csak reggel, délben és este szopizott, nagyjából 4 óránként, és csodák csodájára a mi szüleink is felnőttek valahogy, és a vénjeink tökéletesen esküsznek arra, hogy ez így tökéletes, és ettől jobban nem is lehet csinálni. És persze szegény csecsemő a bölcsődében tengte napjait, ahol dadusok vigyáztak rá, és szigorú napirendet tartva pisilhettek, kakilhattak. És igen, tényleg értem, hogy ezt ilyen nagy közösségben, ahol egyszerre 20-30 csecsemő van 2 felnőttre bízva, nem is lehetett, másképp csinálni, de ezt a mentalitást ne is próbáljuk összehasonlítani a mai kor gyermekével. Éppen a héten beszélgettem egy öreg nénikével, aki azt mondta, hogy mi már az agyonszeretett gyermekek vagyunk. Anyáinknak még tűrni kellett csecsemő korukban, de nekünk nem. Örülök azért, hogy legalább ebben fejlődik a világ, és a szigorkodás is enyhül kissé.
Ha figyelembe veszem, hogy nagyanyáink-féle nevelési elvek hova vezettek, és ha körbenézek a szüleim generációjában, akkor látom, hogy rengeteg hitevesztett, labilis, depressziós, lelkileg megnyomorított embert, akkor tudom, hogy én nem ilyen gyermeket szeretnék magaménak tudni, és ha kell, akkor csákánnyal omlasztom a drákói nevelési elveket, hogy ne jussunk el ideáig. A nevelési elvek pedig csecsemőkorban alkalmazódnak először. Induljunk tehát innen.
Hogy miért az étkezéssel kezdjük a napirendet? Merthogy ez az, amit egy csecsemő a napjának nagy részében csinál: eszik. Az étkezések, alvások, tisztába tétel egymásutánja, minimális játék és nézelődés teszi ki a csecsemő mindennapjait, és ha azt gondoljuk, hogy ez a rendszer már rutinná vált, és kőbe véshetnénk az órákat, perceket, akkor biztosak lehetünk abban is, hogy ez a dolog már másnaptól meg fog változni, hiszen a csecsemő teste folyamatosan változik éppen úgy, hogy az anyatej minősége és mennyisége is. Futtassuk végig gondolatban a napirend fő pillérének, az étkezésnek egy minimális, teljesen természetes változását.
Tegyük fel, hogy a gyermek 3 hónapos, és precízen 3 óránként eszik. Tegyük fel hozzá azt is, hogy kiegyensúlyozott, boldog, elégedett gyermek, aki szépen gyarapszik. Mivel szépen gyarapszik, így folyamatosan több táplálékra van szüksége, amit az anyamell termel. Tisztában vagyunk vele, hogy egy szoptatás alkalmával az anyatej állaga eleinte hígabb, majd zsírosabb, majd ismét hígabb, így ha a csecsemő egy-egy étkezés alkalmával többet szeretne enni, akkor eleinte, amíg az anyamell hozzá nem szokik a megváltozott igényekhez, a hígabb tejből fog többet kortyolni szemünk fénye. És mivel az éhségét úgymond itallal pótolta, így várhatóan legközelebb hamarabb éhezik meg ismét. Ez persze csak percekben, tíz percekben mérhető, de érthető, hogy egy két órája evett csecsemő ha éhes, akkor újra megetetjük, pláne a nyári időszakban.
Annak következménye tehát, hogy az anya szigorúan kivárja a 3-4 órás etetési időt, komoly következményei lehetnek. Elsősorban megtörik a gyermek, hiszen hiába kiált segítségért, nem kapja meg azt, amit szeretne. Bizalmát veszti a szülő felé, és egy idő után már próbálkozni sem fog. A belső órája tudni fogja, hogy mikor kaphat enni csak, így addig majd nem is próbálkozik, ergo a kívánt súlyt sem biztos, hogy elfogja érni, ami miatt az anya is aggódni kezd, és ez bizony kihat a tejtermelésre is. És nem csak az anyai stressz miatt csökken az anyatej mennyisége, hanem a beállt szoptatások miatt nem, vagy csak minimálisan gyarapszik annak mennyisége, hosszú távon pedig, a szoptatások ritkításával tápszeres pótlásra lehet szükség.
Mindezeket figyelembe véve csak javasolni tudom, hogy az ingatag, oda-vissza tolódó szoptatási időpontokat ne szögezzük az óra lapjának számjegyeihez, hanem a baba és a mama igényeinek megfelelően alakítsuk úgy, hogy az mindkettő előnyére váljon. Ne essünk kétségbe, ha 3 óra helyett éppen csak 2 és fél órát bírt ki a kicsi evés nélkül, hanem csak etessük meg, és bízzunk benne, hogyha a saját igényeinek megfelelő mennyiségű anyatejet tud magához venni, és ehhez a mi mellünk is alkalmazkodik, hogy megfelelő minőségben produkálja a tápanyagban dús eledelt, akkor hamar vissza fog állni a 3, sőt előbb-utóbb a 4 órás pihenő idő a két etetés között. Ehhez viszont adjunk időt a babának és magunknak is.