Ne játssz a tűzzel!
Már az ősember fantáziáját is izgatta, hogy mi is az a tűz, mire jó, miért ég és mi is az a láng. Ne csodálkozzunk hát, hogy csöppnyi teremtményünk – akinek már születésekor fejlettebb idegrendszere, barázdáltabb agya van, mint egy vele egykorú ősembernek – hasonló vonzalmat érez a tűz, a láng iránt. Egy-két éves kora körül pedig óriási hiba lenne alábecsülni leleményességét, kitartását, hogy közvetlen kapcsolatba kerülhessen ezzel a titokkal, ezzel a rejtelemmel.
Hogyha egyszerűen rövidre zárjuk a történtet azzal, hogy nem szabad, sőt: TILOS, akkor csak olajat öntünk a tűzre. Kíváncsisága ugyanis megmarad, és nagy valószínűséggel Apát/Anyát megkerülve fog választ keresni a kérdéseire. Még akkor is nehezen felfogható számára a tiltás, ha magyarázatot kap rá, hogy ezt neki miért nem szabad, hiszen mindenki másnak igen. Ott a gyertya a születésnapi tortákon, a meghitt, családi vacsoráknál az asztalon, karácsonykor a fa szomszédságában, mindenszentekkor a temetőben és minden vasárnap az oltáron. A tűz más formájával is gyakorta találkozhat. Csillagszórózunk karácsonykor, szülinapokon, szilveszterkor, petárdázunk szintén az év utolsó napján, és a gáztűzhelyen főzünk nap, mint nap. Teljesen érthető, hogy tapasztalatot szeretne szerezni az ismeretlenről, a számára ismeretlenről.
Ezért jobbnak látom, hogy a szimpla, magyarázat nélküli tiltás helyett mutassuk meg neki, hogy mi is az. Zabolázzuk meg a természet ezen erejét, mutassuk meg gyermekünknek, hogy kell vele bánni, hogyan lehet valamit lángra lobbantani, majd eloltani, és közben tartsuk szem előtt a tiltást, hogy: Ezt csak Anyával/Apával szabad, egyedül TILOS! Hamar meg fogja érteni, és ha a kíváncsisága újra felülkerekedne, csak kérni fogja, és mi majd boldogan megmutatjuk ismét abban a biztos tudatban, hogy gyermekünket biztonságosan ismertetjük meg a környezet minden titkával.
Nálunk példának okáért a gyufa volt hosszú ideig a favorit. Nem tiltottam Tőle soha, még csak nem is emeltem föl a hangom, ha szóba jött. Egyszerűen a legnagyobb természetességgel elvettem egy dobozzal, a számára megközelíthetetlen polcról, kézen fogva a WC-hez mentünk, majd megmutattam neki, hogyan is kell meggyújtani, mire kell figyelni, hogyan lehet elfújni. Persze mindezt nem a szobaszőnyeg fölött tettük, ahol egy rossz mozdulattal komoly károkat okozhattunk volna, hanem erre a műveletre a legalkalmasabb helyen a WC-csésze fölött. Itt még egy szikra sem mehet rossz helyre. Érdeklődéssel figyelte, amikor az utolsó parázs is sercegve elmerül a vízben. Érdemes kipróbálni, mert a tüzeskedés okozta szemetet egy húzással eltüntethetjük.
A másik jó helyszín a szabadtéri szalonnasütés, vagy grillezés, ahol saját bőrén tapasztalhatja meg a csemete a tűz sugárzó hőjét, a parázs melegségét, a lángok nagyságát. Itt ugyan fokozottan kell figyelni, hogy hova nyúl, hova hajol, hova dugdos piszkavasat, vagy a forró-parázsló ágakkal hol hadonászik, mikor pattan a szikra, de csak az első 1-2 alkalommal kell minden lépését követni, aztán elég egy helyben ülve utasításokat adni, odaszólni, hogy mit hogyan szabad, és mit hogy TILOS.
Ismét hangsúlyoznám a nem szabad és a tilos közötti különbséget. Nem szabad a fürdőkádban fröcskölni a vizet, de a tűzzel játszani kifejezetten TILOS! Aminek jóvátehetetlen következménye lehet, az TILOS. Szoktassuk hozzá gyermekünket, hogy vannak olyan dolgok, amik tiltva vannak, anélkül, hogy közvetlenül megtapasztalná annak negatív hatását. Pl.: Konnektorba belenyúlni, kádban hajat szárítani, átrohanni egy forgalmas úton, éles késsel hadonászni, stb. mindig is tilos lesz.
Sokszor hallhattad gyerekkorodban Te is, hogy: Ne játssz a tűzzel, mert bepisilsz! Ebben pusztán annyi igazságot látok, hogy például egy tábortűz mellett ülve fölmelegszik kicsit a tested, majd onnan távolodva, a hőmérséklet-különbség vizelési-ingert válthat ki, vagy esetleg a hátad megfázhat, ezért azt érdemes betakarni, de egyébként alaptalannak gondolok minden ehhez hasonló megjegyzést, sőt leginkább azt gondolom, hogy ezzel lenézzük a gyereket, és egy mondva csinált ürüggyel eltiltjuk valamitől, amivel egyébként kötelességünk lenne megismertetni. Értelmesebb lenne ezt mondani: Csak akkor játszhatsz a tűzzel, ha én is ott vagyok melletted, és tudok Rád figyelni! Ahogy egy kedves ismerősöm mondaná: A gyerek nem hülye, csak még gyerek. Fokozott figyelmet, türelmet és időt igényel. Kicsit áldozzuk föl magunkat!
