Jöhet a harmadik?

Mégsem ösztönösen vág bele az ember egy ilyen komoly dologba. Mérlegel, latolgat, bátorságot gyűjt, és persze számol, nagyon sokat számol... Ki fogunk-e jönni anyagilag? Mennyit kell félretenni, hogy belevágjunk? Az én keresetem kiesik, az Apáé elég lesz? És még egy rakás ehhez hasonló kérdés villan az ember lányának agyába, és persze nem csak az anyagiakat kell végiggondolni. Végzek egy kis mérlegelést, és várom, hogy Ti is beleszóljatok, adjatok tanácsot, gondolkodjatok kicsit velem.

Mi lesz nehezebb, ha lesz még egy gyerek a családban?

• Hely: Eddig az volt a kifogásom, hogy nincs elég hely a lakásban. Másfél szoba két gyerekkel, itthon végzett munkával, munkatársakkal nem egy leánylom. Persze megoldottuk, de akkor is KICSI!!!!  Még egy gyerek nem fért el. Ez a kifogás egészen 3 hónappal ezelőttig tutijól megállta a helyét, de most... költözés után ez már nem indok. Kaptam néhány plusz szobát.
• Munka: Két gyerek mellett is iszonyúan nehéz dolgozni, de mégis szerencsésnek mondhatom magam, hogy egyáltalán van mit dolgoznom. Ha teherbe esek, megszületik a harmadik, akkor is ugyanúgy fogok tudni dolgozni, mint ahogy eddig is tettem, csak időm lesz kevesebb... Kérdés, hogy elég lesz-e annyi idő a munkám végzésére... Ezt persze csak akkor tudom meg, ha ott vagyok, addig csak találgatok.
• Idő: Eddig is nagyon kevés idő jutott önmagamra. Már szinte nem is hiányzik. Megtanultam alvásidőben fürödni, rájöttem, hogy főzni a gyerekkel együtt sokkal élvezetesebb, a takarítás meg úgyis olyan, mint a hóesésben a hólapátolás. Soha nem lesz vége. A szülést követő első év a legnehezebb, amíg helyhez van kötve az ember, mert az újszülött naponta 5-8 alkalommal szopizik, amit meg csak helyhez kötötten lehet végezni. Most azt gondolom, hogy ez nem fog menni, de a hormonok majd jól besegítenek, hogy kellően kiütve érezzem magam, és ne is akarjak fölállni egy percre sem. :) Meg persze nincs is édesebb dolog egy szopizó kisbabánál! A másik kettő meg elfoglalja magát addig. Már minden szobában kialakítottunk játszó sarkot, úgyhogy akárhol lekötik magukat. Így már most is nyugodtan jut időm dolgozni, TV-t nézni... persze csak mesecsatornát, mert a híradó unalmas, csak engem érdekelne.
• Türelem: Ez az, amiből a legkevesebb van mostanság. Hogy fog jutni még egy kicsire??? Bár, most nyári szünet volt, az oviidő sokkal könnyebb, úgyhogy nem ezt kell alapul venni, de mostanság már sokszor előfordult, hogy az esti imáimban az "Istenem, add, hogy szeptember 1. előtt kezdődjön az ovi!" mondatot befoglaltam. Csak az egyik megy ugyan, a másik itthon marad, de egy gyerekkel sokkal könnyebb, mint kettővel, ha csak egy marad itthon, akkor nincs semmi gondom. Meg egyébként is: Szorgalmasan gyakorlom a jógán tanítottakat, a légzőgyakorlatok kimondottan jók, és a citromfű tea tényleg használ, no meg ha nem kell közben dolgozni, kifejezetten szórakoztató a gyerekekkel lenni. :)
• Ruházkodás: Ismét be kell szerezni az összes babaruhát, kiságyat, ami menet közbe elvándorolt tőlünk. Ez iszonyú pénz, energia. Meg vasalgatni megint, külön mosni... Bár... a meglévő, heti 8 adag ruha mellé plusz még egy-kettő már nem számít, meg nem is dobtam ki a gyerekek kinőtt holmijait, csak akad annyi, amennyi kell, merthogy fiú és lány ruhácskáink is vannak dobozolva. a kiságy meg nem is olyan drága. 10.000-ért már lehet venni.
• Szex: Most nevetnek biztosan azok, akik még csak az elsőt tervezik, pedig igen, ez egy nagyon fontos, és igen sarkalatos pontja az életnek. Senki sem lesz boldog, ha a házasság tönkremegy, mert Anya minden nap hulla fáradt, és amikor meg nem, akkor állandóan van egy gyerek a családi ágyban, merthogy ezek vándorolnak ám minden éjjel. Még akkor is, ha következetesen úgy szoktatjuk őket, hogy a szülői ágy tabu, de három gyereknél pont mindig van legalább egy fogzó, szopizó, szeparációs félelemmel küzdő, vagy anyás/apás. Lehet, hogy néha ez szörnyű, de leggyakrabban kedves dolog. Olyan édes, amikor éjjel egy ici-pici kezecske megsimogat, megölel, és reggel közelről suttogja: Szeretlek Anya! :) Ezért, amikor a fáradtság nem lesz úrrá rajtunk, vonuljunk másik szobába, ahogy eddig is. Ezen már egy harmadik manó nem változtat. 10 évesen már egyik sem akar majd velünk aludni... sajnos!!!
• Pénz: Igen, ez egy sarkalatos pont. Ebből sosem elég. Ha milliókat keresnénk havonta, az is kevés lenne. Reménykedem, hogy tényleg létrejön az adóváltozás, meg a családi adózás, amit most ígérnek, és akkor nyugodt lehetek a pénz felől. De addig izgalmas a történet. A havi rezsi, a törlesztőrészletek pont elviszik a pénzünket minden hónapban. És örülhetek, hogy nincs extra kiadás, mert akkor bajban vagyunk. Felelőtlenség így gyereket tervezni??? Talán igen, de a gyerek az első évben nem kerül sokba, ha ruha már van. Pelenka pont kijön a családi pótlékból, többet soha nem költöttünk rá. Az meg ugye jár a 3. gyerek után is. Sőt, itthon maradhatok vele hivatásos anyának. Akkor az állam sokáig támogat... kijövünk-e belőle???? Ahova a Jóisten báránykát ad, oda legelőt is ad!

Most tutijól felsoroltam a kifogásaimat, és meg is magyaráztam, hogy ezek nem is kifogások. Akkor már csak egy dolog hiányzik: BÁTORSÁG! Merthogy a pozitív dolgok annyira csábítóak.

Mi lesz jobb, ha lesz még egy gyerek a családban?

Három kicsi poronty fog szaladgálni körülöttünk. Megint lesz babaszobánk. És lehetőségem lesz megint itthon maradni, és itthonról dolgozgatni valamit. Minden időmet a gyerekeimmel tölthetem továbbra is. Elővehetem megint a babaruhákat! És a maradék pénzem ici-pici cuccokra költhetem. És az a babaillat.... És egyébként is 2 gyerekkel csak reprodukáljuk önmagunkat!