Mit mondhatunk el a gyermeknek?

A legtöbb pszichológus erre a kérdésre igennel válaszol. A gyermek - különösen, ha kicsi még - hajlamos azt gondolni, hogy az egész világ csak az ő kis személyisége körül forog. Amikor valami rosszul megy, önkéntelenül is azt gondolja, hogy az az ő hibája. Okkal vagy ok nélkül bűntudatot érez, és azt hiszi, ő az oka a családi bajoknak. Képes megérezni a rossz hangulatot a családban, számos apró, számára aggasztó és furcsa jelből: a szülők kevesebbet foglalkoznak vele, türelmetlenebbek, lesik a telefonhívásokat, titokban sírnak stb. Ha hiányzik ezekre a magyarázat, a gyereket elborítják a vad gondolatok. Forgatókönyvet talál ki, "betömi a lyukakat", megtöri a csendet a saját magyarázataival, amelyek olykor szörnyűbbek, ésszerűtlenebbek, gyerekesebbek, mint az igazság. Bizonyos tünetekkel is reagálhatnak: rossz jegyeket szereznek az iskolában, rosszakat álmodnak vagy alvászavaruk van, szopják az ujjukat, rágják a körmüket, bepisilnek az ágyba stb. A destabilizálódott gyermek pszichoszomatikus bajokat produkálhat, sőt kisebb betegségeket is.

A kellő pillanat megválasztása

Amikor egy családi titok pszichikai és viselkedési zavarokat okoz egy gyermeknél, azt jelenti, hogy a titkot a szülők nem tudják palástolni. Hiszen az rájuk is negatív hatással van, meglátszik rajtuk a szomorúság, elmerengenek, ingerlékenyekké válnak… Ha felfedik a nyugtalanságuk okát, ez elvágja a találgatások szálát, megmagyarázza az aggodalmak okát, és az egész család felszabadultnak érzi magát. Majdnem mindent fel lehet tárni egy gyerek előtt, nyugtató szándékkal, és elfojtva a szülők fájdalmát.

A kérdés tehát nem az, hogy meg kell-e mondani a gyereknek egy rossz hírt vagy felfedni egy súlyos titkot, hanem az, hogy mikor és hogyan. Ennek helyes megválasztása a szülők részéről nagyon fontos.

A gyöngéd őszinteség

"Megmondani az igazat nem azt jelenti, hogy minden árnyalatát fel kellene tárni" – állítja a pszichológus. A túlzott őszinteség ugyanannyi kárt okozhat, mint a gyerek előtti titkolózás, annak vélt védelme érdekében. A szülőknek tudniuk kell adagolni a magyarázatot, mégpedig úgy, hogy ne legyen belőle se túl sok, se túl kevés. A rossz pillanatban feltárt igazság ellenkező hatást vált ki. Ha a gyermek túl kicsi, vagy nehéz, átmeneti korban van, várni kell, vagy másképp kell neki magyarázni: "Látom, most neked is sok problémád van, nem akarlak nyugtalanítani az enyémmel." A gyerek majd, jelzi, ha többet akar tudni. Ha túl súlyos dolgokkal terhelt a szülei múltja - börtön, kábítószer, prostitúció stb. -, bölcsebb, ha nem fedik fel neki túl korán ezeket a korábbi, nagy horderejű dolgokat, mert az akadályozná az önazonossága kialakulását, és megingatná a szüleibe vetett bizalmat.

Forrás: Patika Magazin

PI.