Íme, az óvodás!

Az óvodás gyerekek elsősorban utánzás útján tanulnak otthon is és az óvodában is...

A kisgyermekekben kb. 3 éves kor körül fejlődik ki a saját korosztályuk felé forduló érdeklődés. A társas kapcsolatkészség alakulásának elsődleges színtere ebben a korban az óvoda. Fontossága szerepe abból a szempontból is kiemelkedő, hogy a gyermek itt sajátíthatja el a társas együttlét normáit, a közösségi szemléletet.

A gyerek ez idő tájt kezd kinőni a "kisbabakorból", önállósodik. Kialakul benne az önálló cselekvés, kommunikálás, döntés igénye. Először érzi magát magányosnak, hangulataiban, érzelmeiben kiegyensúlyozatlanná válhat.

A gyermekbe beleivódó minták

Az óvodáskorú gyermek elsősorban utánzás útján tanul, leginkább azoktól a személyektől, akikhez szoros érzelmek fűzik. A gyermek figyelmének központjában elsősorban a szülei állnak, így minden, ami a családban zajlik (legyen az örömteli vagy szomorú esemény, vita, veszekedés, pozitív vagy negatív élmények, megjegyzések), mélyen beleivódnak a gyerekbe.

Az óvodában eltöltött évek meghatározó élményt, akár életre szóló barátságokat, kapcsolatokat tartogathatnak a gyerekek számára. Környezetének, szüleinek, óvónőinek, társainak viselkedése, reakciói, megállapításai az azonosulás során lassan belső mintává, később meggyőződéssé válnak.

Ezeket a meghatározó élményeket legjobban a játéka során tudja feldolgozni a gyerek. A jól szervezett óvodában a játékba ágyazva történik a tanulás, a gondozás és szinte minden nevelési tevékenység. Fontos, hogy időnként a felnőtt is részt vegyen a gyerekek játékában.

A gyermek társas kapcsolatkészsége

Az, hogy egy óvodai közösségen belül milyen szerep jut egy gyermeknek, sok mindentől függ. Pl.: bekerülésekor van-e ismerőse az új környezetben, milyen korú gyermekek közé kerül, mennyire tud alkalmazkodni a társaihoz, mennyire nyitott egyéniség, az óvónővel hogyan alakul a kapcsolata, stb.

A gyermek társas kapcsolatkészségének fejlődését nagyban segítheti a szülő bátorító, biztató hozzáállása. A túlzott féltés, a bizalmatlanságra nevelés gátolttá, zárkózottá teheti a gyermeket.

Azoknak a szülőknek, akiknek sok barátjuk, ismerősük van, nyitottak embertársaik felé, általában a gyermekeik is sokkal alkalmazkodóbbak, jobban kommunikálnak, rövidebb idő alatt találnak játszótársra. Ugyanakkor a zárkózottabb, környezetükkel szemben bizalmatlan egyének gyermekei sokkal félénkebbek, visszahúzódóbbak.

Amikor egy szülő észreveszi ezeket a problémákat, a kiváltó okokat gyakran az óvodában, saját gyermekében keresi, pedig elsősorban önmagába kellene néznie.

A bölcsődébe nem járt gyermek számára megrázó élmény lehet az otthontól való elszakadás, beilleszkedés. Ezért a fokozatosság elvére alapozva ajánlatos a gyermeket "beszoktatni" a csoportba...

Ám ezzel együtt, azt a gyermeket, akit otthon biztonságot adó környezet vesz körül - az átmeneti nehézségek után -, nem viseli meg tartósan e változás.

Torma Anna
vezető óvónő

Forrás: Patika Magazin