Minek öltözzön a gyerek farsangon
Elkerülvén, hogy a farsangi mulatság kudarcba fulladjon, és a gyerek egy életre megutálja a beöltözős mulatságokat, érdemes néhány dolgot szem előtt tartani, mielőtt kiválasztanánk a jelmezét, vagy legalábbis megpróbálnánk belebújtatni. Három esettől érdemes megóvni kincsünket. Egyrészt ne engedjük, hogy mások előtt nevetségessé váljon. Másrészt ne engedjük, hogy önmaga előtt nevetségessé váljon. Harmadrészt pedig a jövőre is érdemes gondolni, hiszen egy-egy ilyen farsangi mulatságon több száz fotó készül, és ha arra néhány év, néhány tíz év után rábukkan, ne kelljen szégyenkeznie még akkor sem, ha egy játszópajtása fotóalbumát nézegeti, és abban fedezi fel saját magát.
- Hallgasd meg a vágyait!
Neki biztosan van már elképzelése. Látott néhány mesét, ismeri az állatokat, meg tudja mondani, hogy mi áll hozzá közel. Ha a kisegeret választja, akkor most kivételesen ne kezdd el pszichológiailag elemezni, hanem próbáld meg teljesíteni a vágyát. - Válassz hozzá illőt!
Persze ha olyan vágya van, ami nagyon messze áll az egyéniségétől, akkor nyugodtan vétózd meg. Nem hiszem, hogy egy kisfiú királylánynak szeretne öltözni, de ha mégis, akkor lehetőleg irányítsd úgy, hogy tényleg ne kelljen szégyenkeznie miatta később sem. Ami pedig mostanság menő, a csontváz, koponya, vámpír, vérfarkas… azokkal ráér még. Amíg pici, ovis, bölcsis, próbáljunk kedvesebb figurákra rávenni, mint törpe, manó, lovag, meg valami kedves kis mesehős. - Ne erőltesd rá a saját vágyaidat!
Az ajándékvásárlásnál is megfigyelhető gyakran, hogy a szülők nem azt az ajándékot választják, amire a gyerek vágyik, hanem azt, amire annak idején Ők vágytak, csak nem kapták meg valami miatt. Ez a farsang ismét egy ilyen alkalom. Ez a gyerek mulatsága, nem a miénk. Valamelyik évben például egy csodaszép tündérkét láttam az ovi öltözőjén zokogni, mert Ő nem tündérnek szeretett volna öltözni. Inkább könnyebben kivitelezhető megoldásokban gondolkodjunk, mintsem egy tökéletes kis zokogó tündérünk legyen. - Ne légy gagyi!
Az egyszerűbb megoldásokat is ki lehet dolgozni részletesen. Ugyan ezek a jelmezek csak néhány óráig lesznek a gyereken, de az a néhány óra ne azzal teljen, hogy megragasztani próbáljátok az első mozdulatkor eltörött álarcot, vagy megvarrni a szétfeslett jelmezt. Nem is beszélve arról, hogy a törött, vagy gagyi kivitelezések balesetveszélyesek is lehetnek. - Légy kreatív! Használd a fantáziád!
Ha varázspálcára van szükség, készíts! Ha korona kell, ne hátrálj meg! A gyerkőc sokkal jobban értékeli azokat a dolgokat, amiket Te készítesz neki. Nem kell, hogy a legmodernebb és hibátlan kivitelezés legyen, a lényeg, hogy ne hiányozzon semmi. Ha valamit szerettél volna megvásárolni a jelmezhez, de nem sikerült valamilyen okból kifolyólag, akkor vedd elő a kartont, ragasztót, filctollat, és gyárts egyet. - Figyelj a részletekre, használj kiegészítőket!
A lovagnak szüksége van kardra, Piroskához hozzá tartozik a kosárkája, Pán Péter sípja el nem maradhat, és a tündérek sem tudnak varázsolni varázspálca nélkül. Az apró részletek feldobják a jelmezt, viselőjüknek sokat segít a szerepjátékba beleélni magukat, ami egy óvodás korú gyereknél nagyon fontos. - Ne legyen sablonos!
Tudom, hogy a Pókember iszonyú menő az óvodás korú gyerekek között, de a legutóbb meglátogatott csoportban például 5 Pókember is volt, és a végén vita kerekedett belőle, hogy akkor most ki is legyen az igazi pókember, merthogy a többi csak másolat lehet. Nem egyszerű nevelési szituáció. Szerencsére az Óvónéni szuperül elrendezte a dolgot, de jobb, ha a mi gyerekeink ebből kimaradnak. - Légy büszke rá!
Akárhogy is választotok, akárhogyan is sikerül kivitelezni a jelmezt, büszkének kell lenned a gyermekedre. Nem hangolhatod le azzal, hogy neked ez nem tetszik, még akkor sem, ha Te öltözhetnél be mást választottál volna! Had élvezze a mulatságot! Ez az Ő napja! Jó szórakozást kívánok!