Jelek a rucikba

Fontos, hogy ne más ruháját vegye föl a gyerek!

Nálunk rendszeresen előfordult az elmúlt tanévben, hogy a "fakktárs" gyerkőc ruhái jelöletlensége miatt az óvónéni, vagy dadus néni az én fiamra adta rá azt a ruhát, ami nem is a miénk. Persze ők nem fognak fönnakadni azon, hogy kicsi rá, merthogy az anyagi helyzetünket nem firtathatják. Egyszerűen csak folyton pacuha volt a gyerek, mire érte mentem, és nem győztem az idegen ruhákat leszedni róla. (Hozzáteszem itt azért nem csak a jelhiány, de a ruha nem gondos eltétele is okozta a gubancot, de erről majd máskor beszélgessünk.)

Hogyan lássuk el jellel a gyerekruhákat?

A legegyszerűbb módja annak, hogy minden ruhára, ágyneműre és egyéb használati tárgyra jel kerüljön, hogy fogunk egy alkoholos filctollat és a ruhák címkéjére, a cipő talpélére, a fogkefe nyelére egyszerűen rárajzoljuk a kiválasztott figurát. Mondhatja akárki, hogy ez egy puritán megoldás, de ha majd márciusban is az összes ruhát, azaz akkorra már majdnem az egész ruhatárat meg kell jelölni, akkor szerintem még a leggondosabb szülőnek is elfogy a cérna, és nem hímezget, nem varrogat, nem vasalgat, csak fog egy filctollat és rajzol.

Igazából én nem is a jelét rajzoltam a gyerek ruháiba legtöbbször, hanem a nevét írtam bele. Abból is csak a vezetéknevét. Merthogy nálunk ovisorba áll a kistesó is, hamarosan sorra is kerül, és tuti nem kapja meg ugyanazt a jelet, és ciki Jancsi feliratú ruhákban küldeni majd a Juliskát, vagy kisautós jelű pólót ráadni, amikor cseresznye a jele. Úgyhogy azokat a ruhákat, amiket úgy gondoltam, hogy örökölhet a testvér, azokba a vezetéknév került, a többibe pedig a jel, meg a név is, azoknak nem számított, hogy mennyire firkáljuk össze.

Kicsit bonyolultabb megoldás, ha fogunk egy vászon lepedőt és kis négyzeteket vagdalunk belőle, majd arra rajzoljuk a jeleket, és sorban felvarrjuk minden ruhácskára. Kisnadrágnál, bugyinál, zokninál mondjuk érdekesen nézhet ki, de a többi ruhadarab esetén egészen igényesnek tűnhet ez a megoldás.

Még igényesebb lehet, ha a kis négyzetkére nem rajzolunk, hanem hímzünk. Vagy egyszerűen száröltéssel körbevarrjuk a mintát, vagy lapos öltésekkel telítettre színezzük a formát. Ez időigényes megoldás, de tényleg szép, egyedi jeleket varázsolhatunk ezzel a megoldással. Mindenki csodájára fog járni, hogy milyen gondos szülők vagyunk. Persze ehhez nem fontos a kis vászonnégyzet, mehet a hímzés egyenesen a ruhára. Ha szépen meg tudjuk csinálni, még eldugni sem kell. Varrjuk ki a zsebecskét, helyezzünk mintát a vállára, gallérjára. Néhány dolgot pedig nem célszerű így megjelölni: az esőkabátot, a csizmát, cipőt, overált. Ezek vízhatlansága fontosabb a jelnél. Ezekre inkább rajzoljunk.

És nem utolsó dolog a most divatba jött rávasalás őrület. Lehet vásárolni előre nyomtatott jeleket, melyeket csak egyszerűen rá kell vasalni a ruhákra, akár kívülre, akár belülre. A lényeg, hogy a gyerek megtalálja, megismerje. Ezek talán a legköltségesebb dolgok, de igen jópofák. Ha nincs keret ilyen matricára, akkor akár mi is vehetünk a dekorboltban puffadó ruhafestéket, mellyet száradás után kivasalva akár "dudoros jelet" készíthetünk. Nálunk most ez utóbbi a nagy kedvenc.

Ha pedig a legnagyobb igyekezetünk ellenére sem sikerül az összes ruhát felcímkézni, és az óvónénitől dorgálást kapunk, akkor azt tűrjük összeszorított fogakkal, merthogy neki sem lehet könnyű dolga, amikor egyszerre 30 gyereket próbál öltöztetni, és nem találja a ruhákat, vagy megtalálja, de nem tudja kié. Ez esetben pedig ne bosszankodjunk, ha a ruhácskáinkat más gyerekén látjuk viszont, hiszen minden gyereket fel kell öltöztetni. Amin pedig nincs jel, azt aki kapja, marja! Az oviban farkastörvények uralkodnak.