A méh és a méhlepény
Az emberi méh
Az
emberi méh (latinul uterus), szűzies állapotban formára nézve
némileg körtéhez hasonlítható; homokirányban lapult, körülbelül 1 centiméter
vastag erős, rostos sima izomsejtekből alkotott fala van, mely az aránylag igen
szűk méhüreget fogja közre. Megkülönböztetjük rajta a felfelé domboru
méhfenéket, egy alsó keskenyebb részt méhnyak (collum uteri) és az ezek
között fekvő méhtestet. A szűzies méh átlagosan 8 centiméter hosszú, fenekén 4
cm., nyakánál 2,5 cm. széles; a kis medencében a húgyhólyag és végbél között
fekszik, az ún. széles méhszalagban. Üregének három nyilása van: kettő oldalt
és fent a méh fenekénél, amelyekbe a két oldalról jövő petevezetékek nyílnak,
alsó részében pedig a méh nyakánál az ún. első méhszáj, mely a nyakcsatornán át
a hüvelybe vezet. A méh nyaka körülbelül 3 cm. hosszú, ürege az előbb említett
nyíláson a méh üregével, másik nyílásával, az ún. külső méhszáj útján a
hüvellyel közlekedik. A méh nyakának alsó vége a külső méhszájjal egy rövid
darabon szabadon benyúlik a hüvely üregébe, ez a méhnyak hüvelyes része. A méh
rendeltetése a termékenyített pete befogadásában áll, hogy benne érettségét
elérve a világra hozza. Míg egyrészt fellazult nyálkahártyájával és a méhlepény
képezése útján segédkezik a fejlődő lény tápláltatásában, másrészt pedig az
érettséget elérve, izomfalának összehúzódása folytán a magzat megszületésénél
segédkezik.
Forrás: Wikipédia
Méhlepény
A méhlepény (placenta) a méhlepényes emlősöket (Eutheria) a magzati életben tápláló, részben anyai, részben magzati eredetű képződmény. A
magzatburok, a korion (chorion) felületéről bolyhok nőnek be a méhnyálkahártyába,
és annak vérrel telt üregeiből tápanyag és oxigén kerül a magzatba, a
salakanyagok pedig az anya vérébe távoznak. A magzattal a méhlepényt köldökzsinór
köti össze.
Az emberi terhesség harmadik hónapjában fejlődik ki, a magzat megszületése
után kiürül. Hormonjai előkészítik a méhet a szülésre és gátolják a további
petesejtek érését.
Forrás: Wikipédia
