Ha mégis császár

Nem szabad elfelejtenünk azonban, hogy a császármetszés életmentő műtét. A lelkiismeretes nőgyógyász a műtéti és a komplikációt ígérő szülés kockázata közt kell, hogy mérlegeljen. Ha rosszul dönt, és olyan esetben vezet le sima szülést, amikor nem szabadott volna, bizony komoly veszélybe sodorja az anya és a csecsemő életét is. Amennyiben az orvosunk a császármetszést választja, gondoljunk arra, hogy kisbabánk megmenekült a veszélytől, pillanatokon belül egészségesen a kezünkben tarthatjuk. Ebben a helyzetben az anya semmi mást nem tehet, mint elfogadja az orvosa döntését.

Személy szerint kétszer estem át ilyen műtéten, de nem hagytam magam elkedvetleníteni, és eszembe sem jutott, hogy ettől kevésbé érzem majd magam anyának. Megkönnyebbülést éreztem, amikor a műtőbe toltak, és hálálkodtam, amiért nem születtem akár egy századdal korábban, amikor talán túl sem éltem/éltük volna hasonló esetben a szülést. Még 30-40 évvel ezelőtt is jóval komolyabb, kockázatosabb, veszélyesebb beavatkozást jelentett a császármetszés. Akkoriban többnyire mély narkózisban történt a műtét, a kiemeléshez jó nagy vágást ejtettek a hasfalon.

Közben a "technológia" sokat változott. Ma egy pici szúrást kell csak elviselni a katéter bevezetéséhez, majd az epidurális térbe (a gerincvelő mellé) adott érzéstelenítő hatására fájdalomérzet nélkül, de tiszta tudatállapotban élhetjük át gyermekünk világrajöttét. Halljuk az első felsírást, és azonnal láthatjuk, sőt kamerával rögzíthetjük is gyermekünk első másodperceit.

A mai császármetszés során, a has alján kis sebet ejtenek, épp csak akkorát, amin ki tudják billenteni a babát, vagyis nem nagyobbat, mint amekkora szükséges, ahhoz, hogy a feje kiférjen. Ez a kibillentés bizony érezhető, kisebb-nagyobb húzás-vonás, de nem elviselhetetlen. A vágáskor nem sérülnek a hasizmok, azokat félrehúzzák. Így a gyógyulás jóval kevésbé fájdalmas. Csak felszívódó varratot használnak, a seb pedig szinte láthatatlan lesz a gyógyulási folyamat végére.

Az epidurális érzéstelenítés azt is jelenti, hogy a műtőből kitolva semmi fájdalmat nem érez az ember, szívesen végigtelefonálja a rokonságot. 6 órával később viszont lábra kell állni. Ez nem könnyű feladat és még jó pár napig nem lesz az. De minden egyes nap egyre könnyebb, a fájdalmak csökkennek.

Személyes tapasztalatom, hogy a műtét másnapján mindkét kisbabám szopizott, a tejelválasztás azonnal beindult. Ez nem általános, többnyire néhány nappal később kezdődik meg a tejtermelődés a császárosoknál.

Az áldozathozatal csak most kezdődik. Ugyanis a műtött hassal jóval nehezebb mozogni, felugrálni a kisbabához, és a szoptatáskor jelentkező méhösszehúzódások is jóval több kellemetlenséget jelentenek. Más módon, de ugyanúgy megszenvednek a kisbabájukért a császárral szült mamák is. A sebgyógyulást segíthetjük körömvirágteával való borogatással, a hasi fájdalmakat enyhíti egy haskötő, gyógyászati segédeszközboltban beszerezhető.

Végezetül egy nagyon fontos jótanács: a szüléssel kapcsolatban ne tervezzünk meg előre minden apró részletet. Adjunk lehetőséget a spontán eseményeknek, pozitív-negatív eltéréseknek egyaránt. Előfordulhat, hogy a párunk, aki lelkesen készül a "közös" élményre, az utolsó pillanatban mégis megfutamodik, de az sem kizárt, hogy mi nem kívánjuk majd a jelenlétét. Fekve, ülve, állva, csend vagy zene? Majd akkor kiderül, mi esik jól. Ha így készülünk fel, a velünk történő eseményeket könnyen befogadva, akkor nem fog minket annyira megviselni, semmiféle váratlan fordulat. Bőven ráérünk, ha a gyermekünk 1. születésnapjára készülünk előre kigondolt programmal, a 0. alakuljon a természet rendje szerint.

Írta: Nojka