A védőoltások

Története

1796-ban Edward Jenner angol sebészorvos a tehénhimlő kórokozójából védőoltást készít az emberek számára, himlő ellen. A vakcina (oltóanyag) elnevezés a tehén latin nevéből (vacca) ered.

Hatásmechanizmusa

Az immunizálásnak kétféle, aktív és passzív változatát különböztetik meg. Az aktív immunizáláció esetén a szervezetet az antigén legyengített vagy veszélytelen formájával antitestek képzésére serkentik. Ezzel nem váltanak ki veszélyes betegséget, de a támadásba lendült mikrobákat, mint idegen betolakodókat azonosítja a szervezet, ami immunreakciót vált ki. Ha ezután az igazi kórokozóval találkozik a szervezet, már sokkal felkészültebben és hatékonyabban tud erre reagálni, és a kórokozót ártalmatlanítani. Mivel a memóriasejtek hosszú ideig élnek, a védőoltás több évig, akár egész életen át biztosítja a védelmet.

A passzív immunizáció esetén az antitesteket egy másik élőlénnyel termeltetik meg, rendszerint az állatok számára ártalmatlan fertőzés révén, majd az így nyert szérummal, mely a szükséges antitesteket tartalmazza, oltják be az embert. Az ilyen oltóanyag csak viszonylag rövid ideig képes kifejteni hatását, és egy már megtörtént fertőzés után vagy akár a kialakult betegség esetén alkalmazzák. Ha például valakit megharap egy veszett róka, a passzív oltás segítségével a harapást követő néhány napban megmenthetjük az illetőt a különben halálos kimenetelű betegségtől.

A védőoltások kockázata

Az ismételten beadott oltóanyagok esetén súlyos védekező reakciók léphetnek fel, ha antitestek képződnek az állatból nyert oltóanyag valamely összetevője ellen. Az immunrendszer ugyanis nemcsak a betegség elleni küzdelem érdekében koncentrált anyagot ismeri fel, hanem az oltóanyagban található állati fehérjét is. Ilyen esetben egy másik állatfaj által megtermeltetett szérumot kell a betegnek adni. Edward Hooper szerint (The river - a journey to the source of HIV and AIDS) az AIDS betegség feltehetően egy polio-védőoltás szérummal terjedt át az emberre. A kockázat jelentősen növekszik az oltások ismétlésénél, a kombinált oltóanyagoknál illetve több védőoltás egyidejű beadása esetén.

Az oltóanyag tartalmazza a kórokozót vagy antigént, idegen élőlényekből nyert szérumot, ezen kívül más segédanyagokat (tartósítószereket, adalékanyagokat, mint pl. a higany). Ezek a beoltott személyre károsak lehetnek. Ezért minden esetben mérlegelni kell a betegség veszélyének illetve az oltási károsodásnak a kockázatát.

A különböző oltások rövid távú kockázata lehet láz, görcs, fulladás, maga a betegség (pl. kanyaró) megjelenése gyengébb vagy erősebb formában. A védőoltásoknak számos mellékhatása és szövődménye lehet. A bölcsőhalál, az autizmus, a hiperaktivitás és még számos idegrendszeri megbetegedés egyértelműen a védőoltások számlájára írható csakúgy, mint az allergiás megbetegedések bizonyos százaléka is. A szövődmények előfordulási gyakorisága egyes kutatók szerint lényegesen magasabb a hivatalosan beismert eseteknél. A hosszú távú következmények vizsgálata nehézkes, nehezen bizonyítható. Hosszú távú oltási károsodás lehet még az ekcéma, és a krónikus felnőttkori bronchitis is.

Forrás: Wikipédia