Felhívás a szülőkhöz
A minap szülői értekezleten voltam az óvodában. Általában egy-egy ilyen összejövetel nem valami mozgalmas, de mégis közelebb kerül anya-pedagógus, sőt anya és másik anya is egymáshoz. Köszönhető ez annak, hogy az óvónénik a lelküket kiteszik azért, a gyermekeinket jól neveljék, és mi szülők is magunkba nézzünk és lássuk meg azt, amit meg kell látnia egy Anyának vagy Apának.
Hálás vagyok érte, hogy nem hagyják, hogy a szürke hétköznapok ráüljenek a gyereknevelésre, és életben tartják azokat az eszméket, amiket mi a rohanó, pénzhajszoló világban hajlamosak vagyunk elfeledni, vagy elodázni, miközben ezek a legfontosabb dolgok, vagy ezeknek kellene a legfontosabb dolgoknak lenniük az életben.
Mindamellett, hogy a kötelező házirendi, beküldenivalós, programrészletezős előadásra nagyon felkészültek, a kezembe nyomott az egyik óvónéni egy papírt (azaz nem csak nekem, hanem minden szülőnek), és kérte, hogy ha nem is most, de egy alkalmas időben olvassam el, ami a papíron fekszik. Szégyen - nem szégyen, ezeket a papírkákat az ember mindig arrébb teszi, és majd csak a csekkek válogatása közben olvassa el, hogy kidobható legyen a papír, vagy legalábbis nálam így szokott történni.
Nem is értettem először, hogy mit keres az asztalomon ez a cetli, amin az áll: "A Magyar Olvasástársaság felhívása", és ahogy elkezdtem olvasni, lassan elcsendesedett a fejemben a világ zaja. Pár sor csupán, mégis kikapcsoltam a számítógépet, és szégyelltem magam. Azok a fránya számlák! Az a fránya utalás! Ki a fenét érdekel, hogy mennyi marad hó végéig, hiszen egy fontos van csak: TE KICSIKÉM!
Jobban teszitek Édesanyák, ha Ti is elolvassátok ezt a levelet, és aszerint rendezitek tovább a napjaitokat, mert nem biztos, hogy az a fontos, ami annak látszik, és lehet, hogy a pillanat elszalad, később pedig csak siránkozunk, hogy de jó lenne még, ha csak egy kicsit is, még egyszer...
Bepötyögöm hát Nektek is ezt a felhívást, hátha csinálok egy jó napot néhány manónak, aki vágyik arra, hogy Anya-Apa picit most odaüljön mellé. :)
"Kedves Szülő!
Ha ma kihagyod az esti mesét, holnap már lehet, hogy nem is kéri a lányod vagy a fiad. Ha ma nem ülsz oda vele a társasjáték mellé, előfordulhat, hogy a jövő héten már késő lesz.
Ők ma gyerekek, s nem pótolhatod be az önfeledt legózást, babázást úgy öt év múlva, amikor kevésbé szorítanak a megélhetési gondok, amikor már nem kell új szőnyeg, vagy függöny az ablakra. Ha most kihagyod az együttlét meghitt perceit, évek múltán talán már a meghitt beszélgetéseket sem igénylik. Ha most nem sétálsz velük kézen fogva, akkor pár év múlva végleg elengedik a kezed, és kapaszkodó nélkül elsodródnak. Visszahozhatatlanok és megismételhetetlenek a gyermekkor napjai, hetei, hónapjai. Téglák ezek, amelyből és amelyre a fenőtt élet épül! Ha sok tégla hiányzik, labilis lesz az építmény.
(A Magyar Olvasástársaság felhívása)"
