A szülés első szakasza - Tágulás

1. Tágulási szakasz

Az első méhösszehúzódásokkal kezdődik, és a méhszáj teljes eltűnéséig tart. A szülés három szakasza közül ez a leghosszabb, a legfájdalmasabb és egyben a legfárasztóbb is a kismamának. A méhszáj tágulása igen lassú folyamat. Első szülő anyukáknak eltarthat akár 8-12 óráig is, amire a méhszáj körülbelül 10 cm-esre tágul, hogy a baba elindulhasson a szülőcsatornában. Ez az idő csak egy átlag. Van olyan anyuka, akinek ettől sokkal több ideig tart a tágulás, de van olyan anyuka is, aki rekordidő alatt hozta világra kisbabáját.

A tágulás kezdetét méhösszehúzódások, szülési fájdalmak jelzik. A fájások eleinte rendszertelenek, gyengék, rövidek, majd egyre erősebbek, hosszuk eléri a 40-45 másodpercet, valamint rendszereződnek, 10 percesre sűrűsödnek. (A két összehúzódás között eltelt időt mindig a fájás kezdetétől a következő kezdetéig kell mérni.) Ekkor érdemes felhívni az orvost, tudatni vele, hogy elindult a szülés, megkérdezni tőle, hogy szabad-e még tusolnod indulás előtt.

Amikor megérzed, hogy összehúzódásaid vannak, a szülés megindult, akkor érdemes még enni egy pár falatot. A későbbiek folyamán már nem szokták javasolni az étkezést, mert a méhösszehúzódások alkalmával, a szokatlan fájdalom, a szokatlan történés miatt sok kismamának hányingere lesz, sőt gyakori a vajúdás tágulási szakaszának vége felé a hányás is.

A kórházban az orvos kézi vizsgálattal ellenőrzi a méhszáj állapotát. A mutatóujja és a középső ujja segítségével állapítja meg, hogy mekkora a tágulat. Gyakran előfordul, hogy a várandósság utolsó hónapjában a méhszáj egy-másfél ujjnyira nyitva van, ez még nem jelenti feltétlenül a szülés megindulását a méhnyak megrövidülése és szülési fájdalmak megjelenése nélkül.

Ha sem a babánál, sem a mamánál nem lépnek fel komplikációk, akkor nincs jelentősége annak, hogy hány óra telik el a méhszáj teljes eltűnéséig, majd a születésig. A méhszáj tágulásában sokat segít, ha az anyuka sétálgat, labdán ül, azon ringatózik, ilyenkor a gravitáció, baba fejének a nyomása is segít a tágulásban. Ha a méhszáj 3-4 ujjnyira kinyílik, sok kórházban amnioszkópiás vizsgálattal ellenőrzik a magzatvíz állapotát. Ehhez speciális műszert használnak. A magzatvíz színe sokmindent elárul. Pl.: Ha a baba enyhe oxigénhiányos állapotba kerül, magzatszurkot ürít a magzatvízbe, zöldes színűre színezi azt. A méhszáj további, egyenletes tágulásához a szülésznő bíztathat, hogy 2-3 fájást egyik, majd 2-3 fájást másik oldalunkra fordulva vészeljünk át.

Ha a méhszáj már nem tapintható, akkor eltűnt méhszájról beszélünk. A méhszáj eltűnésével a magzatburok megreped, vagy a szülészorvos burkot repeszt, és a magzatvíz egy része elfolyik. A magzatvíz egy színtelen-szagtalan folyadék, amelyet a méhösszehúzódáskor megrepedő egy-egy hajszálér halvány rózsaszínre festhet.

A méhszáj eltűnése előtti egy/fél óra lehet a legnehezebb a kismama számára. Akkor a legerőteljesebbek és leghosszabbak a méhösszehúzódások, úgy tűnhet, hogy az idő megállt, semmi nem halad. Sok kismama ezen a ponton kijelenti, hogy szülésre többet nem vállalkozik, és ez a kijelentés azt hiszem, mindent elárul az adott állapotról.

A kispapa segítsége ekkor a legfontosabb. Bíztató szavaival önbizalmat önthet párjába, masszírozással enyhíthet a fájdalmán, a vajúdó kedves homlokának borogatásával, karjának nedves törölgetésével a közérzetén javíthat. Fontos, hogy az Apuka tudassa az Anyukával, hogy a nehezén már túl vannak, bár az elkövetkező órák sem mondhatók egyáltalán könnyűnek.

A vajúdás ideje alatt fontos, hogy figyeljünk a légzésünkre, alkalmazzuk a tanult légzéstechnikákat. (Belégzés 1-2-3-4-5, bent tart 1-2-3, kilégzés 1-2-3-4-5.) A helytelen légzéssel túl kevés, vagy túl sok oxigén jut a véráramba, és a kisbabához is, melynek következményeképp a kismama bepánikolhat, elájulhat, és így a születés folyamata lelassul. A légzésen kívül semmi másra nem kell figyelni. Ha a kismamának üvölteni esik jól, akkor ne korlátozzuk. A kispapa ne érezze magát kellemetlenül, ne próbálja önuralomra bírni párját. Ha a mama összeszorított fogakkal, némán az összehúzódások, a fájdalom ellen küzd, azzal nem segít a születés folyamatán. Van, aki tud néma csöndben, csendes magányban vajúdni, és van, akinek az üvöltések sokat könnyítenek a fájdalom elviselésében. Ki ilyen, ki olyan.