Katicás versek

Katicabogárka!
Szállj el! Szállj el!
Jönnek a törökök,
sós kútba tesznek,
onnan is kivesznek.
Kerék alá tesznek,
onnan is kivesznek!
Ihol jönnek a törökök
mindjárt agyon lőnek!


Szállj el, szállj el
katicabogárka!
Hozzál nekem
aranycipőt, aranyruhát!
Szállj el, szállj el
katicabogárka!


Katicabogárka!
Nyisd ki szárnyacskádat,
mutasd pettyes ruhácskádat!


Húzz, húzz katica,
te is húzzál engemet,
én is húzlak tégedet,
húzz, húzz katica!


Mit mos, mit mos Levél katicája?
Pittyet-pattyot, varrott keszkenőjét.
Ha szél volnék, kurjantanék.
Madár volnék, röppentenék.
Víg szívemmel, víg lelkemmel
Téged elvinnélek!

Egyszer egy hétpettyes katicabogárka
elindult megnézni mi van a világban.
Hívta gyöngyvirág, hívta a vadrózsa,
ide is oda is bekukkant egy szóra.
Nagybajszú cincér bácsi sétálgatni ment el,
tó partján a szúnyogok kalapot emeltek.
Estére elaludt a katica bogárka,
éjjeli pillangó hazatalicskázta


Gryllus Vilmos: Katica-dal

Domború hátam,
Pöttyös a szárnyam.
Baktat a fűben
Hat pici lábam.
Mászom a dombra
Szárnyamat bontva.
Ringat a szellő,
Ez csak a dolga.

Szállok az égen,
Nap süt a réten.
Hét kicsi pöttyöm
Csillan a fényben.
Ámde megállok,
Rád ha találok.
Nyújtsd fel az ujjad,
Arra leszállok.