Katicás versek
Mondókák, dalok, versek a katicabogárról:
Katicabogárka!
Szállj el! Szállj el! Jönnek a törökök, sós kútba tesznek, onnan is kivesznek. Kerék alá tesznek, onnan is kivesznek! Ihol jönnek a törökök mindjárt agyon lőnek! Szállj el, szállj el katicabogárka! Hozzál nekem aranycipőt, aranyruhát! Szállj el, szállj el katicabogárka! Katicabogárka! Nyisd ki szárnyacskádat, mutasd pettyes ruhácskádat! Húzz, húzz katica, te is húzzál engemet, én is húzlak tégedet, húzz, húzz katica! Mit mos, mit mos Levél katicája? Pittyet-pattyot, varrott keszkenőjét. Ha szél volnék, kurjantanék. Madár volnék, röppentenék. Víg szívemmel, víg lelkemmel Téged elvinnélek! |
Egyszer egy hétpettyes katicabogárka
elindult megnézni mi van a világban. Hívta gyöngyvirág, hívta a vadrózsa, ide is oda is bekukkant egy szóra. Nagybajszú cincér bácsi sétálgatni ment el, tó partján a szúnyogok kalapot emeltek. Estére elaludt a katica bogárka, éjjeli pillangó hazatalicskázta Gryllus Vilmos: Katica-dal Domború hátam, Pöttyös a szárnyam. Baktat a fűben Hat pici lábam. Mászom a dombra Szárnyamat bontva. Ringat a szellő, Ez csak a dolga. Szállok az égen, Nap süt a réten. Hét kicsi pöttyöm Csillan a fényben. Ámde megállok, Rád ha találok. Nyújtsd fel az ujjad, Arra leszállok. |
Ha tudsz még katicás verset, mondókát, oszd meg velünk!