Benedek Elek: Nagyapóka és nagyanyóka

Nagyanyóka:
Hová, hová, nagyapóka?
Nagyapóka:
Ne is kérdje, nagyanyóka.
Nem tudom, mi történt velem,
Minden délben fáj a fejem.
Nagyanyóka:
Óh, óh, szegény nagyapóka,
Látom én ezt már régóta.
Van annak egy esztendeje,
Minden délben fáj a feje.
Nagyapóka:
Igaza van, nagyanyóka,
Éppen egy esztendő óta.
De a séta hál ’ Istennek,
Igen jót tesz a fejemnek.
Nagyanyóka:
Nagyapóka, nagyapóka!...
Nagyapóka:
Mért mosolyog, nagyanyóka?
Csudálkozom mosolygásán…
Nagyanyóka:
S én a maga fejfájásán.
Nagyapóka:
Nagyanyóka, nagyanyóka,
Lám, ezt én nem hittem volna!
Máskor, fejem ha megfájdult,
Úgy megijedt, majd elájult!
Nagyanyóka:
Igaza van nagyapóka,
De most nem fél nagyanyóka.
Ismerem a szél járását.
Fáj a feje, amióta
Lett magából nagyapóka.
S azért van a sétálása,
Hogy az unokáit lássa.
Nagyapóka:
Tudja-e, mit, nagyanyóka?
Nagyanyóka:
Hallom, hallom, nagyapóka.
Nagyapóka:
Jöjjön velem, öreg párom,
Ne csak az én fejem fájjon!