Nyári versikék
Nyári versikék:
Osváth Erzsébet: Aranyszárnyú nyár
száll a nyár,
tavaszhúgát váltja
Sereg madár,
víg énekes
a tarka uszálya.
Szitakötők kísérik
-mint drágakő, zöldek-
amíg lába
fürge lába
érinti a földet.
Pipacsot nyit,
pirulót,
nefelejcset,
kéket,
mosolyától virulnak a
szelíd százszorszépek.
Rózsabimbót,
hogyha bont-
a leggyönyörűbbet-
pacsirták dalolnak
tücskök hegedülnek.
fák alatt,
fiúk, lányok
játszanak.
Körbe állva,
táncot járva,
mindenkinek
víg a párja-
Velük mulat
tündér lánya,
napsugár a
koronája.
Szabó Lőrinc: Nyár
Nézd csak, bolondul, karikázva
hogy összecsap az a két sárga
lepke! hogy kezd tündéri táncba!
hogy gyúrja egymást, hogy forog!
Négy szárnyuk százfelé lobog,
pedig egyhelyben kavarog.
Csókolóznak? vagy marakodnak?
Most hirtelen egybefogóznak,
s nyílegyenest fölfurakodnak.
föl, föl, föl, ingó, lebegő
tornyot húzva, mely repdeső
útjuk nyomában égbe nő,
függőlegesen rakéta: már a
bükk magasában, már a nyárfa
csúcsánál járnak: már a drága
túlvilágban szikráznak a
kék őrületben, ahova
csak a szerelem mámora
vagy az se emel!...Ott repülnek!
Ott! Hol? Fény! Látod?...Tovatüntek...
Magukkal vitték a szemünket!
Drégely László: Nyár
Süt a nap a rétre,
Házak tetejére,
Árnya sincs a fáknak,
Tűző napon állnak.
Kutak mélye száraz,
Fenekére láthatsz,
Marhacsorda bőgve
Fekszik ottan körbe.
Délibábos égen,
Megfordított réten,
Sehol sincs egy felhő,
Árnyat szövő kendő.
Dalszöveg
Künn a fákon újra szól a víg kakukkmadár,
napsugárban úszik minden száll az illatár.
Nyár van nyár, röpke lepke száll virágra
zümmög száz bogár.
Lombos ágon csókot vált az ifjú gerle pár
nyár van nyár van kakukk szól már a fák közt,
kakukk be szép a nyár.
Nyár van nyár van kakukk szól már.
