Gyerekszáj 2.
Az üzletközpont egyik boltjában hatéves egypetéjű ikerunokahúgaimat lenyűgözte a számukra elérhető magasságban elhelyezett sok színes hajpánt és csatt. Egyiket a másik után próbálták fel, de hamarosan csalódottan állapították meg, hogy nincs tükör, amiben megnézhetnék magukat. Végül egyikük ráadott az ikertestvérére egy ugyanolyan csillogó hajpántot, amilyet már a saját fejére is föltett. Aztán azt mondta:
- Maradj nyugton, hadd lássam, hogy áll nekem.
Fiatal kolléganőm húga még óvodás volt, amikor a tűzoltóság oktatást tartott az oviban. A bemutató után a tűzoltó feltette a következő kérdést:
- Gyerekek, mit csináltok, ha ég a kabátotok?
Megszólalt az egyik kisfiú:
- Nem veszem fel!
A fiam kérdezte négyévesen, mikor a lányomat hazahoztuk a szülészetről...
(errefelé az a szokás, hogy egy kis vászondarabra felírják a baba nevét és
a csuklójára kötözik).
- Apu, mikor vesszük le róla az árcímkét?
Valamelyik nap ebéd után az apám elment fogat mosni, és a kisfiam is vele tartott. Miután látta, hogy a nagyapja kiveszi a felső fogsorát és megmossa, majd ugyanezt teszi az alsó fogsorával, azt kérdezte:
- Nagyapa, a nyelvedet is ki tudod venni?
Egyik nap az iskolában egy fényképész csoportképet készített az osztályról. A tanító néni megpróbálja rávenni a gyerekeket, mindenki vegyen a képből.
- Képzeljétek el, milyen jó lesz, ha majd felnőttök, előveszitek a képet és azt mondjátok, itt van Judit, ő orvos. Ez meg Gábor, ő autószerelő.
Hátulról egy vékonyka hang:
- És itt a tanárnő, ő meg halott.
Templomunkban áldozáskor a gyerekek nemcsak kenyeret kapnak, hanem egy kis bort is. Istentisztelet után a pap félrehívott, hogy hétéves fiamról beszéljen velem.
- Kérem, szóljon Jánosnak - mondta szelíden -, hogy a bor után mindig áment
kell mondani, nem azt, hogy "hű, de finom!"
