Télkergető
Jer, jer kikelet Seprűzd ki a hideget Ereszd be a meleget Dideregtünk eleget.
Tamás Mária: Ki űzi el a telet?
Teletűző, Fűnövesztő harang hangú csengetyűző, eszterlánci cérnát fűző kikelet.
Kányádi Sándor: Zsörtölődő
Elegünk van már, elegünk. Meddig kell még dideregnünk? Mondják a kupás- cserepet megülő fagyos verebek.
Télen által is nyaraló fecskének lenni volna jó, csettegeti a porkahó alatt csőrölő kis rigó.
Varjú körözget, billeget, letácsol rigót s verebet. Hogyha kedves a tollatok, annyit ne sopánkodjatok.
Megértem én már eleget, ennél is zordabb teleket. De olyat eddig sohasem, hogy vége egyszer ne legyen.
|
Osvát Erzsébet: Vége a télnek
Szürkül a hó, csepeg az eresz: Az öreg Tél más szállást keres.
Pajkos napsugarak nevetnek. Hírnökei a kikeletnek.
Kergetőznek a virgonc szellők: Lobognak az asszonyi kendők.
Csörren a jég, rabon a bilincs. A dermedtségnek már nyoma sincs.
Éled a folyó, nyújtózkodik. Nem fedi páncél hullámait.
Cuppogó cipők a járdán - kamasz fiúra szöszke lány vár.
Szemében kéken derül az ég. Tavaszodik! A télből elég!
Drégely László: Télkergető
Fenn az égen, lenne a réten fúj a szél. Felhőt kerget, kis verebet nem kímél. Hess szél! Hess szél! Tvasz van már, nem tél!
Osvát Erzsébet: Télkergető
Fuss, te Tél! Fuss, te Tél! Jön a Tavasz, utolér. Jön óriás sereggel, hóolvasztó meleggel. Eső dobol hátadon, a Nap sem lesz pártodon. Hányszor mondjam, tűnj el gyorsan, szépszerivel, míg lehet. Mert ha vársz - hát jaj neked!
|