Tényleg elhülyül a gyerek az Ipadtől?

Digital natives, azaz digitális bennszülöttek; ezt a fogalmat Marc Prenksy használta először a 2001-es, Digital Natives, Digital Im- migrants című kétrészes cikkében. A kifejezés azokra a gyerekekre vonatkozik, akik nem az életük későbbi szakaszában, digitális bevándorlóként sajátították el az informatikai készségeket, hanem egész életükben kütyük közt éltek. Prensky cikkének lényege, hogy az oktatásnak alkalmazkodnia kell a megváltozott tanulói elvárásokhoz; nem démonizálta az új technológiát, inkább a helyes alkalmazására hívta fel a figyelmet.

Az Ipad 2010-es bemutatása alapvetően változtatta meg a gyerekek viszonyulását a technológiához. A tabletek ugyanis sokkal demokratikusabbak, mint más informatikai eszközök. Ennek egyszerű okai vannak:

A használata nem igényel előképzettséget. Míg egy számítógépnél szöszmötölni kell a telepítőkkel, a frissítésekkel, és a gyerekeknek az egér és a billentyűzet használatát is el kell magyarázni, addig egy kézbe vehető, színes ikonok nyomogatásával irányítható eszköz kezelése pillanatok alatt megtanulható.
Nem annyira személyes eszköz, mint az okostelefon. Az Iphone korábban jelent meg, mint az Ipad, de azt a szülő többnyire magánál tartotta. Ezzel szemben a tablet inkább nappaliba való, kimondottan a kényelmes tartalomfogyasztásra tervezett platform.

Kényelmesebb a többi érintőképernyős eszköznél. Az okostelefonok túl kicsik ahhoz, hogy a gyerekek finom mozdulatokkal irányíthassák, de a nagyobb tabletekkel még az ügyetlenebb gyerekek is jól elboldogulnak.
A gyerekek számára a gesztusalapú vezérlés magától értetődő. A pszichológus Jerome Bruner cselekvéses reprezentációnak nevezi azt a jelenséget, amikor a gyerek gesztusokkal, és nem szavakkal vagy szimbólumokkal kommunikál: például ivást imitáló mozdulatokkal jelzik, ha szomjasak. Az érintéssel és gesztusokkal irányítható eszközök jól alkalmazkodnak ehhez a szokáshoz.

Érdemi együttlét nélkül káros

Sokan aggódnak, hogy az új kütyük, amiket a gyerekek is könnyűszerrel használhatnak, károsak lehetnek a gyerek korai fejlődési szakaszában. A kínálati piacot ez nem zavarja: egyre újabb eszközöket és kiegészítőket dobnak piacra, gyerekeknek tervezett szoftverek jelennek meg, és a tablet előbb-utóbb a közoktatásban is feltűnhet. Egy ausztrál kísérletben három óvodáscsoport vesz részt; a kutatók azt tanulmányozzák, hogyan lehet hasznosítani az Ipadet az oktatásban. Elsősorban arra kíváncsiak, hogy a kreatív készségek fejlesztésére használhatók-e a tabletek, és hogy az e-könyvekkel felkészíthetők-e a gyerekek az iskolára.

Ha tartalomfogyasztás, legyen aktív

Az Ipad elterjedésével a tartalomfogyasztás és az informatika demokratikusabbá vált; ez azzal jár, hogy a digitális bennszülöttek – a mai kisgyerekek és általános iskolások – nemcsak egyre több eszköz között nőnek fel, hanem egyre korábban is kezdik használni ezeket.

Ezzel kapcsolatban több felmérést is készítettek. A Kid Industries marketingügynökség egy 2011-es felmérésben azt vizsgálta, hogy az angol és amerikai szülők mennyire engedik, illetve hogy ítélik meg a tabletek használatát. A kutatásban 2200 gyerek és szülő vett részt, akiknek 3-8 éves gyerekeik voltak.
A gyerekek 15 százaléka már használta a szülei Ipadjét;
A gyerekek 20 százalékának volt saját Ipodja;
A szülők 77 százaléka szerint a tabletek hasznosak; a készségfejlesztő alkalmazások segíthetnek a kreativitás kibontakoztatásában.

Hogy az utolsó pontban igazuk van-e a szülőknek, arról megoszlanak a vélemények. Nem világos, hogy melyik elektronikus eszköz mennyire és hogyan befolyásolja a gyerek fejlődését. Az Amerikai Pediátriai Társaság (American Academy of Pediatrics, AAP) lefektetett bizonyos irányelveket, de ezek sem kőbe vésett szabályok; az újabb kutatási eredmények fényében módosítani szoktak az ajánlásaikon.

Az 1999-es állásfoglalás szerint a 2 évnél fiatalabb gyerekeknek nem ajánlott a tévézés, mert közvetlenebb, lehetőleg a szülőktől származó információkra van szükségük. Ehhez képest 2006-ban végeztek egy felmérést, ahol a résztvevők 90 százaléka arról számolt be, hogy a kétévesnél fiatalabb gyerekük már fogyasztott elektronikus médiatartalmat. Az AAP legfrissebb, 2011-es ajánlásában már az áll, hogy a passzív tartalomfogyasztás lehet káros (tehát a tévézés és a videózás), ugyanakkor támogatják, hogy a kétévesnél idősebb gyerekeknek oktató szoftvereket adjanak, mert azoknak készségfejlesztő hatásai lehetnek.

A társaság meglátásaival egybevág a Millenium Cohort Study átfogó tanulmánya; ennek szintén az a konklúziója, hogy érdemes különválasztani az aktív és a passzív tartalomfogyasztást. A hosszú távú hatástanulmányban 19 ezer, az ezredfordulón született gyereket vizsgáltak. Megállapították, hogy azoknál, akik naponta 3 óránál többet tévéztek vagy videóztak, nagyobb eséllyel alakultak ki magatartási és kapcsolatteremtési problémák. Amikor egy hasonló kísérletet végeztek 11 ezer videojátékos gyerekkel, meglepő módon nem tapasztaltak hasonló viselkedési rendellenességeket. Mindez arra is utalhat, hogy a passzív tartalomfogyasztás valóban károsabb, mint az aktív.

Az Ipad közelebb áll az építőkockához

A Seattle Gyermekkórház professzora, dr. Dimitri Christakist szerint a tabletek népszerűbbé válása nem okozhat komoly gondot, ha a szülők odafigyelnek arra, hogy a gyerekek milyen tartalmakat fogyaszthatnak. Christakist, aki maga is az AAP tagja, úgy látja, a szervezet ajánlásai mára elavulttá váltak, de azzal egyetért, hogy különbséget kell tenni az aktív és a passzív tartalomfogyasztás között.

A pszichológus egy kísérletre hivatkozott, ahol építőkockákkal játszó, illetve tévénéző gyerekek nyelvi készségeit tesztelték; meglepő módon az előbbiek jobban teljesítettek a teszteken. Christakist szeretné megismételni a kísérletet, de tévével és Ipaddel; úgy látja, az Ipad inkább az építőkockához áll közel, mint a tévéhez.

Bojti Andrea, a Gyermekpszichológus blog szerkesztője szerint a gyerekek géphasználatáról megosztott a szakértők véleménye, de azt a legnagyobb ellenzők is elismerik, hogy a számítógép jó eszköze lehet a kognitív képességek fejlesztésére: vannak szoftverek, amik a finom mozgást, figyelmet, logikát, rajzkészséget fejlesztik. Bojti azt is megjegyezte, hogy az elektronikus eszközök rendszeres, túlzásba vitt használata beszűkíthetik a gyerekek mozgásterét: akik túl sok időt töltenek a gép előtt, általában kevesebbet mozognak, kevesebbet vannak friss levegőn, és előfordulhat, hogy a kütyühasználat a személyes kapcsolatok, barátságok rovására megy.

Ha a gyerek egyre több időt tölt a gépekkel, elhanyagolhatja a barátait, a hobbiját; ha állandóan a játékokról és a kütyükről beszél, könnyen kifárad és romlanak a tanulmányi eredményei, azok már a függőség jelei.

Káros? Azt senki nem tudja

Közel sem biztos, hogy az AAP ajánlásait minden szülő betartja – egy kisgyerek mellett ritkán lehet laborkörülményeket teremteni. Nem lehet elszigetelni a háttérben futó tévéműsortól – ami egyes kutatások szerint éppúgy káros lehet, mint az aktív tévénézés –, és még a leggondosabb szülőkkel is előfordulhat, hogy a gyereke kezébe nyom egy tabletet, így nyerve félórányi nyugalmat.

A gyerekeket az Ipad olyan mértékben le tudja kötni, hogy már-már érthetőnek tűnik az emiatt érzett aggodalom. De ennek nincs tudományos alapja: ahhoz, hogy az esetleges káros hatásokat alapos vizsgálatnak vessék alá, hosszú távú hatástanulmányokat kéne végezni, de ez a digitális bennszülöttek életkora miatt lehetetlen. Az első Iphone-t 2007-ben mutatták be, és az akkor született gyerekek még mindig általános iskolába járnak; az Ipad-generáció, vagyis a 2010-ben születettek óvodások. Hogy a tableteknek milyen hatása van a gyerekek agyának fejlődésére, azt ma még senki nem tudja pontosan.

Szakértői vélemények persze vannak; a Baby Brains and Video Games fórumon is erről beszélgettek a résztvevők. Szóba került, hogy egyes szülők aggódnak amiatt, hogy a tablethasználó gyerekek figyelemzavarosak lehetnek, vagy fejlődési rendellenességeket mutathatnak.

Lisa Guernsey, a Screen Time: How Electronic Media – From Baby Videos to Educational Software – Affects Your Young Child című könyv szerzője szerint érdemes korlátozni a gyerekek tablethasználatát; ez nem eltiltást jelent, csak a készülékkel töltött idő megszabását. Guernsey szerint olyan apróságokra érdemes figyelni, hogy a gyerekek oda tudnak-e figyelni egy beszélgetésre, vagy megállni, hogy fél óráig ne is nézzenek a képernyőre.

Annie Murphy Paul – a How Nine Months Before Birth Shape The Rest of Our Lives szerzője –szerint nem kell tartani a tabletektől, ahogy más külső ingerektől se; szerinte természetes, hogy az agy mindig változik, ha valami újat tanulunk. Ugyanakkor ő is szigorúan szabályozza a gyerekek tablethasználatát. A szakértők abban egyetértettek, hogy jobb, ha a gyerek a többiekkel beszélget az asztalnál, vagy rajzolgat, ahelyett, hogy az Ipadet nyomogatná. Fontos ugyanis, hogy a gyerek megtanulja kezelni az unalmat és fejlessze a szociális készségeit is.

Korok és démonok

A tabletek túlhasználata miatt érzett aggodalomnak nincs kiforrott tudományos alapja. A technológia helytelen túlhasználatának lehetnek káros következményei, és a tabletekkel szemben érzett félelem leginkább ezekből táplálkozhat. És persze az ismeretlennel szembeni félelemből – sokan úgy gondolják, jobb félni, mint megijedni.

Régen a szülők és a kutatók is amiatt aggódtak, hogy a gyerekek túl sokat olvasnak, ami káros lehet, mert így nem lesznek önálló gondolataik. A rádió elterjedésekor több újságcikkben is megírták, hogy a gyerekek nem ültek le a családdal vacsorázni, csak hogy le ne maradjanak a kedvenc műsorukról. És ez nemcsak a szülők véleménye volt: az új médiaformátumokat sokszor a kor szaktekintélyei átkozták ki. A pszichiáter dr. Fredric Wertham is, aki 1940-ben, a Chicago Daily Newsban közölt cikkében indított frontális támadást a képregények ellen. Egy rövid kivonat:

A technológia lehagyja a tudományt

Bojti is úgy látja, hogy a szülőnek már a kezdetekkor ki kell alakítania az elektronikus eszközökkel kapcsolatos szabályokat. Ha a gyerek egész nap óvodában vagy iskolában van, fontos, hogy otthon pihenjen, de a tévé és a számítógép inkább fokozzák az agy izgalmi állapotát; ezért sem tanácsos lefekvés előtt a képernyőt bámulni. Naponta fél-egyórányi kütyüzés még nem okoz gondot, de szerencsésebb, ha az egész napos iskola után inkább mozog vagy játszik. Bojti fontosnak tartja, hogy – hasonlóan a szexuális felvilágosításhoz – a szülők az internet helyes használatáról is elbeszélgessenek a gyerekkel.

Kérdéses, hogy a hosszú távú hatástanulmányok elvégzésére lesz-e idő, és lesz-e ezeknek bármi értelmük. A technológia fejlődése ugyanis egyre gyorsul: a tévézéssel kapcsolatos ártalmak elemzésére több évtizede volt a kutatóknak, de az asztali számítógépeket ennél gyorsabban szorították ki a hordozható eszközök, és a tabletek elterjedése is villámgyorsan ment végbe.

A tudományos élet erre nem reagálhat elég gyorsan: mire a tabletekkel kapcsolatban kialakulna a konszenzus, már rég nem ezek lesznek a népszerű eszközök, hanem a viselhető eszközök, vagy egy még újabb, ma még nem is ismert technológia. Ilyen feltételek mellett a legtöbb, amit a szülő tehet, az ártalomcsökkentés: ha már a gyerek állandóan a tabletet nyomogatja, szerencsésebb, ha ezt egy, a kreativitást serkentő szoftverrel teszi.

Hegyeshalmi Richárd

hvg.hu

Forrás: Polgár Infó