A hős Apa altat
Tuti biztos vagyok benne, hogy mindenki úgy indul neki a gyereknevelésnek, hogy: "Na, majd én megmutatom, hogyan is kell ezt csinálni!"
Aztán jönnek az első kialvatlan éjszakák, az első feladott elvek, az első kudarcok, és mindjárt másképp gondolunk a múltban megszánt szülőpárra és csemetéjére.
Annak idején én is biztos voltam benne, hogy az ÉN GYEREKEM majd csodagyerek lesz, és mindenki engem fog csodálni, mert: "Én aztán tényleg minden szituációban tudom, hogyan is kell foglalkozni a gyerekkel!", aztán persze leesik a tantusz: Gyereket nevelni csak az tud, aki még soha nem találkozott igazi csemetével.
És végül: Igen, én is feküdtem a kicsi mellett sokszor a kiságyban, valahogy úgy, mint az alább látható videón az Apuka, és nem keseredtem el, mert a gyerekek akkor is felnőnek, ha én nem feltétlenül vagyok mindig a toppon gyereknevelésben. És sokszor jobban esik a csend, mint a következetesség. Sőt, a nehéz időszakon túl, minden elvemet feladva beláttam, hogy jobb, ha csak kiveszem a nagy ágyra magam mellé a kicsit, és együtt szundítottunk egy nagyot.