Majd bepötyögöm, és elküldöm. Addig viszont néhány bíztató sort írnék. (Bár... nem tudom, hogy a ti állapototok mennyire súlyos.) Van egy csomó dolog, ami javít rajta.
1. Én sokat masszírozom, de a doki azt mondta, semmi értelme... Szóval, nyújtómasszázst csinálok neki, hátra nyújtom a vállait. Egyszerre mindkettőt. (Piciknél ez nem tudom, hogyan kivitelezhető...). Megfigyeltem, ha az alsó bordáira óvatosan nyomást gyakorlok, akkor a mélyedés kiemelkedik kicsit. Egyrészt a csontváz adottságai miatt, másrászt a benntartott levegő megemeli a rekeszizmokkal a szegycsont alsó részét kicsit. Ha pár másodpercig a tenyeremmel lenyomva tartom, akkor amíg lélegzik, addig is fölfele nyomja, de vigyázni kell, mert nem szabad sokáig nyomni, mert elájulhat. (Gimiben játszottak a fiúk a buta lányokkal ilyen beájulós játékot...)
2. Minden este tornáztatom. Mindjárt írom a gyakorlatsort.
3. A lufifújás, labdafelfújás állítólag szuper. Léni strandlabdát fúj fel minden este pancsi közben 6-8-szor.
4. Azt vettem észre, hogy a sírás is kiemeli a csontocskákat kicsit. Ezért már nem ugrok azonnal, ha valami baja van, hanem hagyom 1-2 percig sírdogálni. Persze ettől még nem vagyok kegyetlen szülő... Megnyugtat a tudat, hogy ettől picit jobb lehet neki... Lehet, hogy javulni fog... lehet... de ha nem próbálok meg mindent, akkor marcangolni fog az önvád. Szóval 1-2 perc sírástólmég edzettebb is lehet. Persze aztán agyonpuszilgatom.
5. Az edzés szerű úszás, illetve a búvárkodás, merülés is a benntartott levegő miatt jót tesz. Babaúszásra mi nem jártunk, mert akkor ekzemája volt, ami mellett a klóros víz kifejezetten rosszat tesz, úgyhogy most pótolunk. Minden hétvégén a nagyszülőkkel úszni jár, illetve be szeretném iratni tanfolyamra is.
6. Háton kell altatni a gyereket. A hasrafektetés állítólag élettani okok miatt sem jó - bár Léni világ életében hason aludt.
7. A D-vitamin adása nagyon fontos, nem maradhat el.
8. Mindenesetre a doki megkért, hogy mindent csak természerótesen csináljak, ne azért, mert van ott valami, ami nem stimmel. Ne ébresszek a gyerekben félelmet, lelkifurit, visszahúzódást, mert majd serdülő korában nem fogja merni levenni a pólóját a strandon.
A legrosszabb, hogy beszélni nem nagyon tudok senkivel erről, mert Léni mindig a közelemben van. Kivéve éjjel... Már annyit sírtam miatta. Állítólag halmozottan öröklődik, és fiú gyermekeknél 4-szer gyakoribb. Bár... bizakodásra ad okot, hogy szerintem javul. Az asszimetria már alig észrevehető - 3 havi gondoskodás eredménye. A bemélyedés még látszik, de azt mondják, hogy az anyai szem felnagyítja a hibákat, de ez engem nem vígasztal.
Még vannak lehetőségei:
1. Serdülő korban badyzni kezd, s a mellizmai majd takarnak belőle valamennyit.
2. Műtét - remélem erre nem kerül sor. Hallottam egy eljárásról, mely szerint egy u alakú fémet ültetnek be a testbe, ez kinyomja a szegycsontot, 2 évig benne marad, az idő alatt a porcok átrendeződnek, átcsontosodnak, s amikor kiveszik, majdnem tökéletes lesz. Végeredményképp csak két kicsi 4 cm-es lesz a mellkas két oldalán. De ezt csak akkor csinálják, ha nyom valami belső szervet, vagy annyira zavarja az illetőt, hogy kés alá veti magát. A gondom ezzel, hogy az első műtét után kb fél év a felépülés... A második már nem gáz.
Kisgyerekeknél jobb a gyógyulási arány. Láttam fotókat is erről. Meg sajna végignéztem egy egész mellkaskorrekciós műtétet. Annyira nem gáz, csak először sokkoló.
Tölcsérmell, tyúkmell