Hát nem tudom, nem tartott sokáig ahogy én emlékszem. És csak addig sírt amíg megszúrták, utána már nem, és nem is próbált menekülni vagy ilyesmi, az én ölemben ült, de nem én fogtam le, hanem ketten csinálták az egyik tartotta a kezét a másik vette a vért. Nem olyan vészes azért, kevésbé fáj neki mint az oltás.
Egyébként múltkor amikor rendes vérvételen voltam volt ott egy csaj. Mondta, hogy néha rosszul szokott lenni vérvételnél. Természetesen nem találták a vénáját, többször kellett próbálkozni, utána a nővér mondta neki, hogy tartsa kinyújtva a kezét. Nem láttam mi volt, de rászólt, hogy most mit csinál, jajaj, most a tű mellett folyik a vér, stb... Na ettől mondjuk már bárki rosszul lett volna, szóval természetesen le kellett fektetni a csajt. Én annyira sajnálom az ilyeneket, és szegény persze azért volt vérvételen, mert kismama. Nem ijesztgetésből, de ilyenkor úgy megmondanám neki, hogy ha egy kis szúrástól így kivan akkor mit fog szólni amikor rosszul lesz, vagy amikor már mozdulni is alig bír, nem beszélve a szülésről. NA mindegy, de persze tudom, hogy ez a vérvétel para ez inkább pszichés dolog.