[Tubica]

Van itt valaki, aki átesett a szülés utáni depin? Mik a tünetei? Hogy lehet kezelni? Félek a barátnőm, akinek egy hónappal idősebb a kisbabája, mint az egyém, ebben szenved. Most jött elő nála. Az én babám még csak egy hónapos, ugye én nem leszek depis? Ezt lehet valahogy előre kizárni?

[aranykörte]

Szerintem ne félj ettől, főleg akkor, ha nincs is semmilyen tüneted! Az ember mindig azt vonzza be, amit taszít!!!
Mindig gondolkodj pozitívan, és örülj annak, hogy van egy szép babád!
Így tutira nem fogsz depis lenni! Vagy nem?

[dobi edina86]

Kedves Tubica!Semmi okod az aggódásra,nem mindenkinél jelentkezik ez az állapot!
Tünetei egyébként:álando kimerültség,pánikrohamok,éjszakai felriadás,szorongás,levertség,gyakori sirás stb..
De számos ok kiválthatja a depressziót,mint plnehéz szülés,alacsony önbecsülés,partner nem megfelelő hozzáállása,költözés,karrierfeladás......
Fontos hogy a barátnődet támogassa a családja barátai,meg kell nyugtatni hogy minden rendbe fog jönni,de ezt komolyan kell venni!Ha fél egyedül maradni a babával mindig legyen mellette valaki!!!
De biztos vagyok benne hogy Te mindezen nem fogsz keresztülmenni!!

[Encsi23]

Tubica! A jelek azok amiket Edina is leírt. Beletartozik még az is h nem foglalkozik a babával,öngyilkosságra való hajlam. De ha csak sírós és fáradékony ak nem hinném h depis lenne. Le tudnád irni h mit tapasztalsz rajta? Am általában szülés után 5nappal szokott elõjönni,de késõbb is jelentkezhet.

[dobi edina86]

Encsi:Kicsit megcáfollak a depresszió később jelentkezik!Szülés után 3-5 nappal jelentkezhet levert melankólikus állapot de ez csak a hormonoktol van!!

[anyuvagyok]

Íme egy idézet: "A szülést követő hangulatzavarok többfélék lehetnek. A legenyhébb a gyermekágyi szomorúság, amely a frissen szült anyukák 40-60%-át érinti. A magasabban iskolázottaknál kevésbé fordul elő. Általában a szülést követő második héten jelentkezik. Jelei: Lehangoltság, szomorúság, gyakori sírás, hirtelen hangulatváltozás, alvászavar, fáradtság, nagyobb mértékű hízás, vagy fogyás, halál gondolatával való küszködés... Kutatások szerint a depresszió genetikai hajlamr alakul ki. Ezt a hajlamot erősíthetik a kisgyermekkorban átélt negatív események..."

Remélem tudtam segíteni. Néhány sort idéztem az Éva Magazin Kölyök című lapjából.

[Tubica]

Köszönöm a válaszokat! Igyekszem nem aggódni! De azért néhány jelet észlelek magamon ezek közül. Főként a kimerültséget. De ez biztos azért van, mert sokkal kevesebbet alszom, mint azelőtt.

[dobi edina86]

a kimerültség,fáradság még nem ok a depresszióra!!Hisz egy csecsemő mellett éjjel-nappal szolgálatban kell lenni,és egy teljesen új állapot a régihez képest!!De sokkal jobb,mert egy kisbabát világra hozzni,nevelni a  legcsodálatosabb dolog!!Jó egészséget sok-sok örömet hozzá!!!

[Lilla011]

Kedves Kismamák!

A Debreceni Egyetem Népegészségügyi Karának hallgatójaként egy anyasággal és női szerepekkel kapcsolatos tudományos kutatásban veszek részt, amihez az Önök segítségét kérném! Olyan kismamákra lenne szükségem, akik kevesebb, mint 6 hónapja szülték meg első gyermeküket. Az alábbi linken található kérdőív kitöltésével sokat segítenének a kutatás előrehaladásában... A kérdőív kitöltése körülbelül 13 percet vesz igénybe. Segítségüket előre is nagyon köszönöm!
(Kérem, csak azok töltsék ki, akik megfelelnek az előbb is leírt kritériumnak, miszerint egyetlen gyermekük van, aki maximum fél éves).

https://spreadsheets.google.com/spreadsheet/viewform?formkey=dDNJODNROTd6bWE3LVRLMklxTWd5YVE6MQ

[Ildike76]

Sziasztok!

3 hete szültem meg a kisbabámat és azóta nagyon magam alatt vagyok.Sajnos a párom egész nap dolgozik,így egyedül vagyok a kis manóval,ráadásul első baba és ezért folyamatosan aggódom,hogy jól csinálom-e a dolgokat.
Én,akinek az életét eddig a munka tette ki most be vagyok a 4 fal közé zárva,keveset alszom és aggódom,hogy a picinek legyen elég teje.
Sajnos a családom messze lakik és nincs olyan ember aki mellettem lehetne.
Talán ha jobb lesz már az idő és mehetünk sétálni,akkor a kedvem is változik.
Nem számítottam rá,hogy ilyen folyamatosan aggódás az anyaság!
Köszönöm,hogy elmondhattam nektek!
Sok boldogságot mindenkinek a picihez!

[duli]

Kedves Ildike!

Gratulálok a kisbabátokhoz, sok boldogságot kívánok!
Az pedig, hogy lehangolt vagy, a körülmények ismeretében teljesen érthető. De hála istennek ez nem depresszió. Egyedül vagy napközben a picivel, akivel még csak most kezditek megismerni egymást.  Biztos a párodnak is nagyon rossz, hogy nem tud több időt tölteni veletek.
 
Ha nincs akivel megosztanánk a félelmeinket, aggodalmainkat, ha nem kapunk megerősítést, visszajelzést arról,hogy minden éppen úgy jó, ahogy csináljuk, bizony könnyen erőt vesz rajtunk a levertség, szorongás. De hidd el, amikről írsz olyan érzések, amivel szinte minden újdonsült anyuka megküzd. Anno, amikor a kisfiam született, én is ugyanezeket éltem át, amit most Te, ráadásul egy idegen országban. De ahogy telnek a napok, hetek meglásd kialakul majd egy rend, ami szerint éled, élitek a mindennapokat ebben az új helyzetben, ami a picikétek világrajöttével beköszöntött. Bár az aggódás, még ha nem is ilyen mértékben mint most, örökre megmarad attól a pillanattól kezdve, hogy anyák lettünk. De azért együtt lehet vele élni.

No meg, ez a komor, hamar sötétedő, hideg tél is rátesz egy lapáttal a borús hangulatunkra. Bár abban biztos vagyok, hogy ha ránézel a csöppségedre, azonnal felragyog a nap.

Jó anyuka vagy, bízz magadban, bízz a megérzéseidben! Biztos vagyok abban, hogy jól gondozod a kisbabátokat, csak hát ez még a tanulóidőszak. Próbálj többet pihenni, aludj akkor amikor a baba is alszik. A fáradtság is hozzájárul a borúlátáshoz. Ne gondolj arra, hogy elmegy a tejed! De ha esetleg mégis bekövetkezne, akkor sincs katasztrófa, nem a Te hibád lenne. Hány meg hány anyuka kénytelen tápszerrel pótolni az anyatejet. De ezen is felnőnek, megerősödnek a babák.

Mire kitavaszodik a picikétek is nagyobb lesz már, többször el tudtok majd menni sétálni, több lehetőség lesz más babakocsit tologató anyukával beszélgetni, ismerkedni.
De addig is, ha időd engedi, nézz szét itt a különböző fórumokban, hisz itt szinte minden kisbabákról, és anyukákról szól. Lehet beszélgetni, barátságokat kötni, megosztani gondot és örömöt, tanácsokat adni és kapni. Sokan vannak itt akiknek a kicsitekkel egykorú babája van.
De természetesen én is nagyon szívesen beszélgetek veled és segítek bármiben, ha tudok.
Elűzzük azt a fránya rosszkedvet!  

[mosoly001]

Létezik szülés előtti depresszió is?
Ha igen, azt hiszem elkapott..
semmi nem sikerül, semmi nem úgy megy, ahogy szeretném, idegbeteg vagyok, bőgök. És ez már egy hete így megy.. Utálom saját magam. Minden napom arról szól, hogy csörög a telefon, jön az üzenet: na, mi újság? Mintha nem szólnék, ha meglesz a baba. Elegem van már, hogy mindenki csak azt kérdi: egyben vagy még? Jól vagy? Hogy érzed magad?  Még van 2 hét a kiírt időpontig, majd megszületik, ha akar...de már kiakadok, hogy mindenki így várja, és nem jön...
Ha magam körül nem bírok rendet tenni, hogy fogok ellátni egy picit? Lehet, hogy én leszek a legszarabb anya a világon... mindegy is... jelenleg kurvára feleslegesnek érzem magam minden téren...mindenkit csak kiakasztok (magamat is), jobb lenne, ha elszökhetnék egy lakatlan szigetre és magam lennék...
Sosem gondoltam volna, hogy én, a nagy pozitív, örökké mosolygós, aki annyira szeretett volna már anya lenni, most itt tart lelkileg... a csőd szélén... 

[duli]

Kedves Mosoly!

Szegénykém! Sajnálom, hogy ennyire magad alatt vagy, de ezt a szülés előtti felfokozott idegállapot teszi.  A rokonság, a barátok sem könnyítik meg a helyzetedet az állandó kérdezősködéssel az igaz, pedig ők is legalább annyira izgulhatnak értetetek mint Te. Szerintem mindenkit zaklatnak ennyire  a hozzátartozók, barátok a szülés előtti finisben.

Te ugyanaz a mosolygós, optimista, kedves emberke vagy aki voltál, ez egyértelműen látszik a hozzászólásaidból. Egyáltalán nem vagy felesleges, kérdezd csak meg a pocakban Jankát.
Minek kell most sikerülnie? Semminek. Semmi sem fontos most csak Ti. Majd a szülés sikerül, minden mást most hagyj a csudába! Beszélgess Jankával amikor egyedül vagytok otthon, pihengess, mert már nem sokáig lesz rá lehetőséged. Vagy ha az állandó pihenésből is eleged van, és a párod nincs otthon, hívj át egy barátot, rokont, sétáljatok egy kicsit még ha kocsival is. Mondjuk egy cukiba, engem az mindig felvidít.

Dehogy leszel Te rossz anyuka, hisz ez alatt a 9 hónap alatt se voltál az. Ilyenkor a vége felé már amúgy is minden bajunk van. Nem tudunk ülni, állni, feküdni, minden összehúzódásnál azt hisszük, hogy na, ez már biztosan az lesz, aztán mégse. Nem könnyű nyugodtan átvészelni az utolsó napokat. De a jó hír az, hogy elmúlik. 

[fourbaby]

Mosoly! Próbálj meg megnyugodni és NE törődj a "zaklatóiddal"! Nem depressziós vagy, csak a finis és a hormonok dolgoznak. Én is átéltem ezt minden gyerekemmel és tudom milyen szörnyen nyomasztó tud lenni. A pici lánykámmal volt a legrosszabb. Az orvos kilátásba helyezte a koraszülés lehetőségét, így a kiírt idő előtt ezért, utána azért zaklattak. És túl vittem 16 nappal. 2 hónapig nyeltem a rokonok, ismerősök hasonló jó szándékú közeledését.
NEM leszel rossz anya! Ez biztos. Azért biztos, mert most ezen aggódsz. Ha rossz anya lennél, akkor most ez a kérdés nem foglalkoztatna.
Ne törődj senkivel, csak a babáddal és magaddal! Nem sokára túl leszel rajta.
Kitartást kívánok neked!

[csucsubaba]

én is gondoltam már arra, hogy depresszióm van, de aztán eszembe jutott az is, hogy van egy csöpp édes kisbabám, akit fel fogok tudni nevelni, másnak is sikerült már segítség nélkül (itt most a nagyszülőiről beszélek, párom olykor besegít, de ő meg dolgozik), nekem miért ne menne?
az elejét végig sírtam, mert kórházban volt a pocok, én meg nem lehettem vele. aztán az első 3 napom vele, hát nagyon nehéz volt, nem tudtam mit hogy kell, nem akart szopizni sem én meg annyira akartam mindent, hogy hazajöhessen.
hazajöttünk és akkor is nagyon akartam mindent, hogy jó legyen, ettől nagyon kikészültem. jött az állandó sírás és önutálat. (a fáradtság alap volt, hisz kisbabáról van szó), sikerült túl tennem magamat úgy, hogy elgondolkodtam ilyeneken, hogy a baba biztonságra vágyik és pozitív légkörre, és ezt csak én tudom neki megteremteni.
mára már minden rendben, helyre tettem magamat. mindent igyekszem úgy csinálni, hogy az jó legyen a picinek is, és ez erőt ad és önbizalmat
olyan érzéseim nem voltak, hogy utálnám a babámat, csak azt utáltam, hogy sírt és nem tudtam mit csináljak vele, hogy jó legyen.
szerintem nálam a nehéz kezdet tett be.
nem tudom ez depresszió e vagy sem vagy csak kezdett az lenni.. de már rendeztem a dolgokat a fejemben