2020. április 08., szerda - Dénes napja

mt

Sándor Bence születése

2010-10-26 17:05:32 - Enikő (Sándor Bence édesanyja)

2010. augusztus 15-én, szombaton este nem tudtam aludni. Akárhogy feküdtem, kényelmetlen volt. 10 órától 10 perces fájásaim voltak. Úgy voltam vele, hogy ezek még csak jósló fájások. De csak nem múltak, hiába jártam föl-alá a szobában. Sőt, egyre sűrűsödtek. Negyed egykor felkeltettem a páromat, hogy menjen el a kocsiért, megyünk szülni. 1 óra 5 perckor már a szülőszobán voltunk. Megvizsgáltak, és kiderült, hogy még nincs nyitva a méhszájam. Felraktak NST-re, és vártunk. Reggel 8 körül a fájások elmaradtak. 10-kor azt mondta az ügyeletes orvos, hogy délben csinálnak még egy NST-t, és ha minden oké menjünk nyugodtan haza. Hétfő reggel jelentkezzek NST-re.

Így is tettem. Kértek vérvételt is. Menet közben megnézték az eredményt. Azt mondta az orvos, ha így marad, mehetek haza. Csakhogy közben megjött a vérvétel eredménye, és közölték, hogy hozassam a holmimat, mert itt nem lesz hazamenetel. Kiderült, hogy a haemoglobin szintem nagyon lecsökkent és a májenzimjeim emelkednek. Az osztályos orvos Help-szindrómára gyanakodott. Estére az értékek tovább romlottak.

Kedd reggel leküldtek áramlásos ultrahangra. Nagyon rossz lett az eredmény, és erre rájött még egy rossz NST is. Meglátta a doki és közölte, hogy ezt a babát meg kéne szülni. Mondtam, rendben van. Szóltam a páromnak, hogy jöjjön, mert megindítják a szülést.

Bence

Felmentem a szülőszobára. Megvizsgáltak. 1 ujjnyi tág voltam. Kaptam egy méhszájpuhító tablettát. 6 óra alatt hat, addig csendes várakozás. Nem nagyon történt semmi. Valamikor estefelé jöttek a fájások. 4 percesek voltak, és nagyon fájtak. Kértem érzéstelenítést. Gázt kaptam, mert az alacsony haemoglobin szint miatt nem lehet bekötni az EDÁ-t. De nekem a gáz nem hatott semmit. Vettek megint vért és kértek egy sürgős elemzést. Szerencsére emelkedett az érték. Jött az anesztes és bekötötte az EDÁ-t. Hajnalban a fájások elmúltak.

Reggel kaptam még egy tablettát, mert csak bő egy ujjnyira tágultam. Fél 2-kor járt le, előtte 5 perccel megrepedt a burok. Megvizsgáltak, és hurrá!, már kétujjnyi voltam. 4-kor megkaptam a beöntést. Ötkor székelési ingert éreztem. Megvizsgált a szülésznő és mondta, hogy ez még nem az. Még csak 7 centi tág vagyok. Majd másfél-két óra múlva, talán...

17:51-kor a hasamra tették az én várva várt kisfiamat. Az ötödik fájásra megvolt. A párom végig fogta a kezemet, és bátorított. Elvágta a köldökzsinórt, majd vártuk a lepényt. Hamar ki is jött egy kis vérzés kíséretében, amit nem tudtak elállítani. Közben kiderült, hogy maradt bennem belőle. Elkezdték kaparni, de csak még jobban véreztem. Közben a fájdalomtól már üvöltöttem. Mondanom sem kell, hogy a gyermekemet seperc alatt lekapták a hasamról. Előkerült az ügyeletes orvos. Hűha. Itt már nagy a baj. A vér csak ömlött és ömlött... Közben matattak bennem, ami már kibírhatatlanul fájt. Ekkor felajánlották, hogy elaltatnak. Rögtön éltem a lehetőséggel.

Amikor magamhoz tértem, párom ott állt mellettem. Az első kérdésem az volt, hogy mi van a babával. Mondta, hogy jól van. 2440 gramm és 48 centi. A második az volt, hogy megvan-e a méhem. Szerencsére megvan. Kérdeztem, hogy mikor láthatom a babát. "Ha éjszaka jobban leszek, felhozzák." Nem hozták, pedig szerintem jobban voltam. Visszatért a színem is a 3 egység vérnek és plazmának köszönhetően. A szülésnél volt bent három gyakornok is. Belőlünk tudtak tanulni.

Csütörtök reggel, miután felültem az ágyban és lezuhanyoztam, végre megkaptam a kisbabámat. Gyönyörű szép kisfiú. A délelőtt folyamán lekerültünk az osztályra. Aznap estére 10 dekát fogyott.

Pénteken megkérdeztem, mikor mehetünk haza. Az volt a válasz, hogy 11 nap múlva, mivel 2,5 kiló alatt született. Teljesen összetörtem. A páromnak már hó elején mondták, hogy hó közepétől a végéig szabin lesz. És ez az idő most azzal fog eltelni, hogy minden nap jön be hozzánk, ahelyett, hogy otthon együtt tanulhatnánk, mit hogy kell... Aztán délben megcsillant egy halvány reménysugár. Ha a kisfiam nem fogyna tovább, akkor lehet, hogy hazaengednek minket szombaton. Este a fürdetésnél ugyanannyi volt a súlya, mint csütörtökön.

Szombat reggel a vizitnél a neonatológus hazaengedte a babát. Mentem a nőgyógyászokhoz, hogy engem engednek-e. A varratszedéstől nagyon féltem. De közben kiderült, hogy csak elvágják a fonalat, és majd magától eltűnik. Délben már édes hármasban otthon voltunk.

Október 18-án volt két hónapos a kisfiam. 55 centi és 4440 gramm. Megháláltuk, hogy hazaengedtek minket!

Írta: Enikő (Sándor Bence édesanyja)

Küldd el hozzánk Te is a szüléstörténetedet!

Megosztás:
Hozzászólások
  • savanya
    2010-10-27 12:25:37
    Szia Enikő!
    Hát nem semmi, de a lényeg, hogy minden helyrejött!! Gratulálok!

    Egyébként, ha nem voltál fertőző akkor a jogod van látni a babádat!!! Senki nem tilthatja amit én is csak mostanában tudtam meg sajnos, különben én is a fiam mellett aludtam volna akár egy műanyag széken is...

    Még egyszer gratulálok!

Új hozzászólás
Ahhoz, hogy új bejegyzést készíthess, előbb be kell jelentkezned a fórumon regisztrált felhasználóneveddel és jelszavaddal.
Ha még nem regisztáltál, itt megteheted.
 
 

  • PocakkalHétről-hétre
    • Hányadik hétben vagy?
Kölyökpark
Mozgásterápia, okosító torna
Moonshine MFG Hungary
LogiLand.hu Webáruház
Rio Rendezvénykaszinó
Dr. Bátori-Kallós Picibaba.hu Verseny

Adaptive Media