2020. április 08., szerda - Dénes napja

mt

Réka születése

2011-01-05 12:17:31

2010. augusztus 20-ra voltam kiírva. 19-én reggel 07:30 óra körül éreztem enyhe fájdalmat, de nem tulajdonítottam neki túl nagy jelentőséget, mert már előtte is voltak jósló fájásaim. A férjemnek nem is szóltam gondoltam ilyen erejű fájásokkal nem fogok én még szülni. Ezt követően tettem a mindennapi teendőimet (főztem, kitakarítottam a gyerekszobát, vasaltam). 12.00 órakor a férjem hazajött ebédelni. Mondtam neki, hogy megint fáj a hasam. Még poénkodtam vele, hogy mire végez a munkahelyén, már meglesz a kislányunk vagy a kisfiúnk. (A születendő gyermekünk nemét egész terhesség alatt nem tudták megmondani.)

Megebédeltünk majd én nekiálltam elmosogatni. Eközben is éreztem, hogy egy kicsit fáj a hasam. Mivel a férjem eléggé parázós, kérte, hogy beszéljek legalább a szülésznővel, és mondjam el neki, mit érzek. Megtettem, amit kért, és felhívtam a szülésznőnket, aki közölte, hogy kb. 24-48 óra múlva fogok szülni az általam elmondott tünetek alapján. Mint már mondtam a férjem elég parázós ezért kért, hogy menjünk be a kórházba, mivel úgyis szülni fogok egy napon belül, ő nyugodtabb lenne, ha látna egy orvos is. Na persze én nem akartam menni, mivel úgy gondoltam, hogy a vajúdás elején legalább itthon legyek, mert nem akarok hosszú órákat a szülőszobán tölteni. A fájásaim pedig összevissza voltak 5 és 15 perces időközönként.

13.10 órakor engedtem a férjemnek, és bementünk a kórházba. Az úton végig mondogattam neki, hogy ki fognak nevetni mivel nincsenek is fájásaim. A szülészeten nagyon kedvesen fogadtak, és mondták nem baj ha nincs rendszeres fájásom azért megvizsgálnak. Az ügyeletes orvos megvizsgált, és csak annyit mondott, hogy "így kell jönni szülni", és elrohant.

Ezt követően kb. 5 perc múlva jött a fogadott orvosom, aki a szülésznőt kereste. Mondtam neki, hogy ő még otthon van, mert csak egy vizsgálatra jöttem be. Ő azonnal hívta a szülésznőmet. Eközben az egyik szülőszobából kitoltak egy anyukát, aki szegény ott mellettem a folyóson kiabált, mert olyan fájdalmai voltak.

Szani

A szülőszobában pedig kapkodtak. Betoltak egy másik ágyat és készítettek elő különböző eszközöket. Én ez idő alatt kint álltam a szülőszoba ajtajában. Majd a bent lévő orvos szólt, hogy " Jöjjön be, mert mindjárt szül" Én azt gondoltam, hogy szegény mellettem kiabáló anyukát hívja, de persze nekem szólt.

Eközben visszaért az orvosom, és mondta, hogy mit keresek itt kint, hát mindjárt megszülök. Bementem a szülőszobára ekkor kb. 14.10 perc körül volt. Ott bekötötték az infúziót illetve kaptam különböző injekciókat. Majd felfektettek az ágyra. 14. 30 óra körül volt egy fájásom, ami kicsit erősebb volt az eddigieknél, de hát nem elviselhetetlen. Ezt követően 14.35 órakor éreztem, hogy valami nyom a lábam között. Ekkor az orvosom és a közben odaérkező szülésznő mondta, hogy nyomjak. Nyomtam kettőt és kint volt a kislányom. Na, innentől kezdve kezdődött az én kálváriám.

Kint volt a kislányom, aki nem akart sírni. Kb. 5 perc telet el mikor a nőgyógyász kiabált, hogy jöjjön már egy csecsemős, mert ő nem tud a gyerekkel foglalkozni, mert engem kell ellátnia. Ekkor a szomszéd szobából befutott egy hölgy, aki közölte, hogy mindjárt jön, de ott is megvan a baba, azt is el kell látnia. Ekkor a doki a rajta lévő kabátot levette és betakarta a gyermekem illetve nekiállt kipucolni az orrnyílásait. A szülésznő az velem foglalkozott cserélte alattam a vattákat, mert ömlött belőlem a vér. Körülbelül 10 perc telet el mikor bejött a csecsemős, és elvitte a kislányom. Mivel nekem nem jött ki a burok, így a doki nekiállt, és elkezdte kitépni belőlem. Na, ekkor még csillagokat is láttam a fájdalomtól. 10 perc telt el, és közölte nem tudja kiszedni irány a műtő. Én kértem, hogy próbálja meg eltávolítani, még ha fáj is, mert én szeretnék a gyermekemmel lenni, és nem csak altatás után találkozni vele.

Ekkor jött az újabb hideg zuhany, ugyanis bejött egy orvos a szülőszobára megkérdezte, hogy a mi kislányunkat hívják Rékának? Ekkor már sejtettem, hogy baj van. Közölte a férjemmel, hogy a kislányunk mivel nagyon gyorsan született nem tud alkalmazkodni a külvilághoz, nem vesz levegőt, nem sír fel, így át kell vinni a gyermek-intenzív osztályra, és mesterségesen kell lélegeztetni. Na, én innentől kezdve hallani sem akartam az altatásról. Kb. 20 perc gyötrelem után, iszonyú fájdalmak közepette, végre kijött a magzatburok. Ekkor kaptam érzéstelenítőt, és elkezdődött a varrás. Mivel az érzéstelenítőre immúnis vagyok, így nem hatott, ezért az összes tűszúrást éreztem, de én csak a kislányomra tudtam gondolni. Jött a 2 órás megfigyelés, és senki nem szólt hozzánk. A férjemet nem engedték be a gyermek intenzívre, így fogalmunk sem volt, hogy mi van a kislányunkkal.

A történet végére minden jól alakult. 12 óra lélegeztetés után kislányunk egyik percről a másikra lélegezni kezdett. 11 nap után mehettünk haza 3000 g-mal és 50 cm-rel. A mai napig jól vagyunk és azon kívül, hogy többször kell menni gyermekorvoshoz és neurológiai szakvizsgálatra, minden maradandó károsodás nélkül fejlődünk. Nem hibáztatok senkit, de elszomorító, hogy egy szülészeten csak egy csecsemős és egy szülésznő dolgozik egy 60 000 ezres városban. Sajnos ez a magyar egészségügy hibája.

Írta: Adrienn (Réka édesanyja)

Küldd el hozzánk Te is a szüléstörténetedet!

Megosztás:
Hozzászólások
  • Adrienn
    2011-01-05 12:22:10
    Nagyon durva sztori. Nem is hallottam még ilyet, hogy egy baba nem lélegzik magától egy ideig. Viszont nagyon irigylem az anyukát, hogy szinte fájdalommentesen szült.
  • lszilvia
    2011-01-05 13:47:56
    szia. nagyon durva sztori. de a végére minden jól alakult.
    minden szó amit leirtál és ahogy olvasom kisértetiesen hasonlit a kisfiam születésére, annyi különbséggel h kislányod nem korababa, a kisfiam az volt. akár én is irhattam volna a történetet. kisfiam már 3éves lesz áprilisban - teljesen jol van, szépen fejlődik :) tuti veletek is minden rendben lesz a későbbiekben is. ja és alig vagyunk betegek évi 2 megfázás az enyhe kategóriábol és kész - remélem ez igy is marad.

    minden jót nektek, és a nehéz kezdet után egy szép boldog jövőt kivánok :)
  • katika001
    2011-01-05 14:07:39
    Szia!
    Nem ismerjuk egymast de a torteneted olvasva, szeretnem elmondani, hogy nagyon batran viselkedtel igazan. Orulok, h a ferjed ra szedet h menjetek be a korhazba, es nagy biro kepesseg kellet ezt vegig csinalni ilyen fajdalom kozepette, meg a tudatban h a kislanyotok veszelben van. Jogosan buszke lehet rad mindenki, mert hidd el ezt nem birna ki akarki. Orulok, hogy jol vagytok, es hogy a gyermeketek szepen feljodik, ennel nincs fontosabb egy szulo szamara. Udv. kuldom nektek es puszikaljuk a pici Rekat:))))Kata es kicsi lanya Emma:)))

Új hozzászólás
Ahhoz, hogy új bejegyzést készíthess, előbb be kell jelentkezned a fórumon regisztrált felhasználóneveddel és jelszavaddal.
Ha még nem regisztáltál, itt megteheted.
 
 

  • PocakkalHétről-hétre
    • Hányadik hétben vagy?
Kölyökpark
Mozgásterápia, okosító torna
Moonshine MFG Hungary
LogiLand.hu Webáruház
Rio Rendezvénykaszinó
Dr. Bátori-Kallós Picibaba.hu Verseny

Adaptive Media