2020. április 08., szerda - Dénes napja

mt

Csenge születése

2011-01-20 11:25:46 - Nyuszi (Csenge édesanyja)

A 39. héten, 2004. szeptember 30-án voltam (az utolsó) NST vizsgálaton. Ott a védőnő már megdicsért, hogy csinos fájásaim vannak, holott én semmit sem éreztem. Szokás szerint elvitte a szalagot az ügyeletes orvosnak, aki általában csak aláírja a papírt és kész. Ez esetben azonban azzal jött vissza a védőnő, hogy az ügyeletes kéri, várjam meg, mert ha ilyen fájások mellett a méhszáj is nyitva, akkor már csak a szülőszobába mehetek, haza nem. A vizsgálaton azonban a méhszájat zárva találta, így hazamehettem, de már sejtettük, hogy nincs sok hátra.

Október 3.-án este 10 órakor tv nézés közben éreztem, hogy valami csorog. Kikocogtam megnézni és igen, a magzatvíz szivárgott és volt némi vér is. Na, gondoltam itt a mi időnk. Még tettem-vettem kicsit, aztán felébresztettem Apát, aki kiugrott az ágyból és rohant volna pizsiben a kocsiért, ha nem szólok rá, hogy annyira azért nem kell sietni, mert fájás egy darab sincs. Így éjfélre értünk a Péterfy szülészetére, pontosan 0 óra 00 perckor vettek fel a szülőszobára. Az ügyeletes megállapította, hogy magzatvíz folyik, de a méhszáj zárva, várjunk. Eleinte sétálgattunk a folyosón, hátha jobb lesz, de négy óra körül rám szóltak, hogy feküdjek le, mert ki fogok fáradni. A méhszáj csak nem nyílt. Délelőtt 10 óra körül már kezdtem elégedetlenkedni, mondván ennyi erővel otthon is lehetnék, magzatvíz már nem folyt, fájás semmi, kérdeztem is hogy nem mehetnék-e haza. Mire a válasz: "Innen már csak gyerekkel". Más ötletem nem lévén elaludtam a szülőágyon, a szülésznő meg betakargatott és Apát is hazaküldte aludni, mondván szólunk, ha van valami.

Csenge és édesanyja
21 óra 17 perckor kiemelték Csenge Dorottyát

A nagyvizitnél 13:30-kor a főorvos megrepesztette a burkot (mert a rendes orvosom épp rendelt, illetve az éjszakai szülésznő "volt olyan kedves" és nem szólt neki hogy benn vagyok, így rendelés előtt nem nézett be és nem indíthatta el az eseményeket. Amikor rájött, hogy ott vagyok, a nappalos szülésznőt 10 percenként hívta telefonon, az már teljesen morcos volt rá), és felgyorsultak az események. (A burokrepesztés sem volt semmi, mert az összes "célszerszámot" tönkre tette a megbolondult sterilizátor, így ollóval repesztették meg, de szerencsére semmit sem éreztem) 14 körül befutott az orvosom, aki beköthette az oxitocint. Elindultak a fájások, velük a tágulás. Apu is visszaért és foghatta a kezem, illetve csak nézte, ahogy szenvedek, mert direkt nem fogtam a kezét, kell még az neki később is.

16 óra körül felajánlották az EDÁ-t, mondván sok van még hátra (ekkor voltunk úgy 4cm-nél) és régóta benn vagyok, jól fog esni a pihenés. Habár úgy mentem oda, hogy olyan ember nincs, akinek én megengedném, hogy a gerincemnél babráljon, a 2 perces fájások tükrében meggyőztek. Egy kérésem volt, valaki fogjon le, nehogy megmoccanjak. Válasz: "Itt a kedves férje, nem?". Ez volt Api számára a legnehezebb a szülésben ugyanis a buta végignézte a beadást. Én semmit sem éreztem, a szúrást sem. Amikor végeztek, az addig mozdíthatatlan Api kikéredzkedett a folyosóra, amiből már gondoltam, hogy gáz van. Utólag bevallotta, hogy kellett 15 perc hideg levegő hogy magához térjen, mert tisztára olyan volt, mint a Mátrixban.

Az EDA után már szép volt az élet, meg is dicsértek, hogy a 19. órában is szépen mosolygok rájuk. Kérdeztem, hogy ha hisztiznék, gyorsabban menne valami? Mondták, hogy nem, de nagyon sokan mégis azt csinálják. Így én lettem a szülőszoba utolsó mohikánja, az ott töltött 21 óra alatt pontosan 8 gyereket hallottam felsírni.

20 óra körül elkezdem lázasodni, a baba feje még mindig nem ékelődött be, hát összeült a "válságstáb". Megkérték a főigazgatói engedélyt császármetszésre, engem meg előkészítettek. Kb. 21 órakor kezdtek neki, és 21 óra 17 perckor kiemelték Csenge Dorottyát, aki elsőre nem sírt fel, de miután leszívták a trutyit, elkezdte mondani a magáét és azóta is kimagasló hangerővel bír. Gyönyörű Michelin baba volt, hullámos hajjal és csíknyi szemekkel. Az ordítást csak a hangom hallatán hagyta abba, és engem nézett meg először magának ebben a világban.

Írta: Nyuszi (Csenge édesanyja)

Küldd el hozzánk Te is a szüléstörténetedet!
Megosztás:
Hozzászólások
  • Timczimami
    2011-09-30 13:52:57
    Ez nagyon aranyos, remek az elbeszélő stílusod.
    Gratula a bébihez.

Új hozzászólás
Ahhoz, hogy új bejegyzést készíthess, előbb be kell jelentkezned a fórumon regisztrált felhasználóneveddel és jelszavaddal.
Ha még nem regisztáltál, itt megteheted.
 
 

  • PocakkalHétről-hétre
    • Hányadik hétben vagy?
Kölyökpark
Mozgásterápia, okosító torna
Moonshine MFG Hungary
LogiLand.hu Webáruház
Rio Rendezvénykaszinó
Dr. Bátori-Kallós Picibaba.hu Verseny

Adaptive Media