2017. március 23., csütörtök - Emőke napja

mt

Beni születése

2017-01-26 23:04:06 - Hajni (Beni édesanyja)

Történt: 2007. június 22-23.

Már hajnalban gyanús volt, hogy ha fekszem, azonnal folyik (csordogál) valami belőlem, és ha ülök, akkor csak kicsit jön. Meg voltam ám ijedve, már láttam magam sorban állni Tena pelenkáért. Órákon át inkontinenciaoldalakat keresgéltem a neten.. Most már csak mosolygok ezen, de akkor nem volt vicces 5 percenként felmosni a járólapot a nagyszobától a klotyóig... Egész nap görcsölgettem volt fél órás, negyven perces, na meg 20 perces is, de azt hittem csak sokat hajolgattam és a tesó pihenni akar, de ha pihentem, akkor továbbra is csordogáltam, szóval: Leülni tilos.. Toporogtam egész nap, meg elkezdtem összepakolni a kórházi táskám. Ugyan még csak 37. hétnek mondta a doki, de ki tudja.... Már megint lusta kismami voltam...

Este anyuékhoz vittük Zsófit, mert így volt megdumálva. Akkor kezdődtek úgy 6 körül a 15 perces fájások. 9-re már 10 perces erősek voltak, de még mindig nem tudtam, hogy szülés lesz-e, mert a felhők feketék voltak meg olyan esős frontos idő volt. Menjünk be a kórházba! Kicsit furi volt kimondani, de egyelőre csak egy NST-re készültem aztán meg egy hazajövetelre, bár amikor a lépcsőház kapujában elkapott egy jó erős fájás, kezdtem gyanakodni. A nyákdugó is szépen jött kifelé, már délutántól, bár nem tudtam, hogy ez az. Olyan volt, mint ovulációkor.

Beértünk, persze regisztráltatni kellett előtte. Még jó hogy nem ömlött belőlem a víz, fel is mosatták volna talán. Én voltam a legjobban meglepődve, amikor Nyújtották felém a zöld hálóinget.. Komolyan maradok???? Szóval 22-én 22 órakor a 2. kismamaként a 2. terhességgel 2 ujjnyira tágulva - a dokicsaj ketteskének hívott. Próbálta oldani az idegességem.

Beni
... a 3600 gramm, meg az 55 centi egyáltalán nem koraszülött méret ...

A szülés kicsit rövidebb volt, mint 2 óra, és Beni sokat segített azzal, hogy valóban készült már kifelé annak ellenére, hogy szombaton töltötte volna be a 37. hetet, mint "pocimaci". Éppen hogy 15 percen múlott, hogy nem mondták koraszülöttnek. Micsoda hülyeség, nem? 0 óra 15-kor Beni meglátta a kórházi fényeket.. (A napvilágot éjjel lévén nem igazán láthatta.)

Na, de a 3600 gramm, meg az 55 centi egyáltalán nem koraszülött méret, így már mindenki sejtette, hogy itt valami elszámolás történt a babavárás elején. A fogadott dokim szabira ment pont aznap, és mivel azt mondták neki a telefonban, hogy csak másnap hajnali -5-re várható baba, ő meg éppen akkor utazott volna, hát tojt bejönni. Maradt egy édes ügyeletes fiatal doktornő, aki még nem szülész, mert csak 5 év múlva szakvizsgázik, de már most nagyon profi volt. Emberileg és szakmailag is!! Asszem én leszek az első magánbetege, ha megnyitja a rendelőjét! 5 perc alatt legalább másfél óra tágulást hozott előre, én féltem, mint állat, de a mosolya meg a magabiztossága láttán megvolt a nyugalmam hamar.

Zsófinál kaptam fájdalomcsillapítót is, itt meg a járt út teli lehetett útjelző táblákkal, mert Beni nagyon gyorsan jött. Egyik percben még azt keresték miért nem akar a buroksapka elrepedni, hogy jobban folyhasson a víz, (ami már jelzem reggel óta biztire elfolyhatott rendesen) másikban meg nyomnom kellett, már mert a buksikája éppen hogy kint nem volt. Ezután 2-3 tolófájás. A dokicsaj vigyorogva mesélte, hogy annyira sokáig nyomtam egy levegővel, hogy megijedt, hogy meg fogok fulladni és adott egy kis oxigént (nem mondom jól jött!).

Aztán a gátmasszázsról kicsit: hát bejött!!! Ezennel is köszi Ritának és Letonak, hogy bíztattak, na meg segítettek rátalálni a hozzászólásra hogyan is kell ezt a gátmasszázst végezni!! Apa jó munkát végzett! Egy icipici repedésem lett ott ahol az előző szülésből heg maradt, mert hát a heg nem tud tágulni. 3 öltés és már az első nap úgy ültem varratokkal, mint aki nem is szült.

Az első laza napok után jött az első nagyobb pofon, a vizeletes zacsi, amiről nem számoltak be a nővérkék, sem pedig a gyerekorvos... így amikor ultrahang vizsgálat után kibontottam Benit, akkor majdnem elájultam. Legalább elmondták volna az ultrahang eredményt. Nagy bőgés, és aztán délután egy nagy megkönnyebbülés. Szép tiszta negatív lelet.

Beni nagy babó lévén a köldöke olyan vastag, masszív volt, hogy a csonk talán egy hétnél is tovább gyógyult volna, így hát azt is rendbe kellett rakni, ami azt jelentette, hogy tutira nem mehetünk haza 4 nap után. A második bőgés is megvolt, bár egy nővér az újszülött osztályról extra kezelésekkel ellátta Beni köldökét, és az kezdett szebb lenni, na de, hogy azért ne legyen minden happy, a negyedik nap reggelre olyan lett a kisfiam, mint egy narancs. Totál készen lettem, amikor mondták, hogy nem maradhat nálam kint, mert ez már kicsit több mint élettani sárgaság. Vettek tőlem is meg Benitől is vért hátha a vércsoportunkban van a hiba. Beni déltől estig glukóz infúziót kapott, meg B2 vitamint, meg egy szurit, amivel a festékanyag gyorsabban bomlik, illetve a mája gyorsabban bontja le a vörösvértesteket, amik feleslegesek voltak. És a kék fény alatt napozott szegénykém letakart szemekkel az inkubátorban.

testvérek
Zsófika imádja. Benikémnek, meg öcsikémnek hívja.

Én meg csak fejtem és fejtem és fejtem, szinte óránként, mert enni aztán nagyon tudott, nekem meg a tejcim dőlt. Egy délután alatt összesen 2,5 deci tejcit vittem be neki hogy etessék meg. Mivel naponta kontrollálták mennyi a vérében a bilirubin, én is kicsit nyugodtabb lettem, na meg éjjel, amikor már lefolyt az infúzió akkor kétóránként kihozták, hogy szopizzon. Alig aludtam, mert annyira vártam, mikor jön egy pár percre hozzám.

A vérvételek eredménye rohamosan javult. 315-ről (ami nagyon magas érték) 250-re, aztán 3. nap 223-ra, és ezzel jöttünk haza. A súlya 3530 lett szóval hízik a drágám, nem is csoda mert a tejci olyan, mint a vaníliás ital édes is meg jó sárga is.

Itthon nagyon nyugis babó, igény szerint kb 3 óránként eszik, de van, hogy 4 órát is kihagy. Keveset sír, állandóan cumizik a szájával, cuppog és édesen csücsörít. Jól szopik, csak néha belekeveredik a nyelés-levegő dologba, mert úgy dől a tejem, hogy már szívni sem kell.

Zsófika imádja. Benikémnek, meg öcsikémnek hívja. Tegnap sétáltunk először, és csak ő tolhatta a babakocsit (még jó hogy feléri). Együtt alszanak a gyerekszobában, és egyedül. Én csak akkor megyek át, ha valami kajaügy van, vagy valami sírdogálás. Zsófi fel sem ébred Benire, és úgy látom, nem zavarják egymást.

Ja és a lényeg: másfél kilóval könnyebb vagyok, mint a babavárás kezdetén!!! És csak pörgök annak ellenére, hogy éjjel kétszer kaja van meg nappal sem tudok nagyon aludni. Nagyon boldog vagyok, hogy ismét átélhettem!!!

Írta: Hajni (Beni édesanyja)

Megosztás:
Ezt a bejegyzést még nem kommentálta senki.

Új hozzászólás
Ahhoz, hogy új bejegyzést készíthess, előbb be kell jelentkezned a fórumon regisztrált felhasználóneveddel és jelszavaddal.
Ha még nem regisztáltál, itt megteheted.
 
 

  • PocakkalHétről-hétre
    • Hányadik hétben vagy?
Kölyökpark
Mozgásterápia, okosító torna
Moonshine MFG Hungary
LogiLand.hu Webáruház
Rio Rendezvénykaszinó
baleseti kártérítés Picibaba.hu Verseny

Adaptive Media