2017. április 24., hétfő - György napja

mt

Bendegúz születése

2017-01-27 23:05:50 - Ani (Bendegúz édesanyja)

Március 21-re voltam kiírva. 20-án kellett volna befeküdnöm a kórházba. Na, én ezt annyira nem akartam, nagyon féltem, hogy indított szülés lesz. Egy lánnyal egy napra voltunk kiírva. 19-én délután gondoltam, hogy átsétálok hozzájuk, és elmegyek boltba is. Már amikor elindultam éreztem egy hatalmas fájdalmat a hasamba. De nem gondoltam semmire.

Barbiéknál dumáltunk, nézegettük a kis ruhákat. Fájdogált a pocim, így elindultam haza. Ahogy kiléptem a lépcsőházukból, abban a pillanatban elfolyt a magzatvíz (azt nagyon bánom a mai napig, hogy ez nem otthon történt, úgy hogy a párommal vagyok). Gyorsan visszamentem hozzájuk, persze zokogva. Iszonyatosan féltem, és nem akartam szülni. Felhívtam a párom, hogy jöjjön értem. Hazamentünk, felhívtam a szülésznőt. Kérdezte vannak-e fájásaim, mondtam nincsenek. Akkor nem kell sietni a kórházba, egy óra múlva talizzunk! - mondta Ő.

Bendegúz

Belőlem csak dőlt a magzatvíz. Lezuhanyoztam, összeszedtük ami kell. A kórházban találkoztunk a szülésznővel, aki mondta, hogy vetkőzzek le, mindjárt jön és megvizsgál. Eközben a párom elment a papírjaimért, mert azok egy emelettel lejjebb voltak, mert papíron már fel voltam véve. Elkezdtem levetkőzni és akkor vettem észre, hogy dől belőlem a vér. Így nem is tudtam befejezni. Amikor láttam, hogy a párom visszaért, szóltam neki, hogy kérjen valamit, amit oda tehetek, mert minden tiszta vér. Szólt is ott egy szülésznőnek, a miénk még nem ért ekkor vissza. Az a szülésznő azt mondta, majd mindjárt jön az Era, Ő pedig pasziánszozott tovább a számítógépen. A párom csak egy kicsit lett ideges.

Megjött a szülésznő. Megvizsgált és láttam az arcán, hogy baj van. A vizsgálóasztal alatt volt egy lavór és az tele lett vérrel. Nagyon féltem. Bementünk a szülőszobába, rám tett egy szívhangfigyelőt és elment ruhát keresni a páromnak. Egyedül maradtam. Iszonyatosan remegtem. A szívhangfigyelő egyszer csak 0-át mutatott. A gép elkezdett sípolni és az összes szülésznő és az ügyeletes orvos odarohant. Én ekkor már sírtam és azt gondoltam, hogy meghalt a kisfiam. Ekkor megjelent a párom is, na, akkor még jobban sírtam és mondtam neki, hogy valami nagy baj van. Megvizsgált a szülésznő, a doki és csak néztek furán egymásra, de úgy hogy ők értették egymást. Aztán össze-vissza rakosgatták a szívhangfigyelőt és már azt se tudták, hogy az én szívhangomat halljuk vagy a kicsiét.

A szülésznő felhívta a dokinkat, aki kb. 10 percen belül ott volt. Ő is megvizsgált, de ekkor már ott volt az aneszteziológus is. Csak annyit mondott a doki, hogy azonnal császár, mélyaltatásban. Na, megint betojtam. Párom gyorsan kiszedte a fülbevalóimat és már el is vittek. Úgy remegtem a félelemtől, hogy majdnem leestem az ágyról. A műtőben elvégzett az orvos egy-két tisztító dolgot és már el is altattak.

Bendegúz

Fél hatkor folyt el a magzatvíz, fél hétre értünk a kórházba, és Bendegúz 19.15-kor látta meg a napvilágot, 3350 g, 53 cm-rel. Én ugye nem láttam őt, de apa lefényképezett mindent, amit csináltak vele. Nem nagyon tértem magamhoz, amíg apa ott lehetett. Bendust nem is láttam. Annyira emlékszem, hogy megkérdeztem, hogy ronda-e. Meg hogy iszonyatosan fájt a hasam és egész este jajgattam.

Reggel jött a szülésznő, hogy fel kell kelnem. Nekem? Hát én biztos hogy nem tudok. Kínok kínját kiállva felkeltem. Elmentem én is a kicsi fiamért, akit sajnos csak az általunk bevitt takaróról ismertem fel. Amikor megláttam elkezdtem sírni. Nagyon sajnálom, hogy lemaradtam arról a csodálatos élményről, amikor kibújik belőlem a gyermekem és rögtön rám teszik. Egyáltalán nem így képzeltem. Egy jó volt benne, hogy amitől iszonyúan féltem, a fájdalom, na, azt a részét nem tudtam meg.

A lényeg lemaradt: A vérzés azért volt, mert levált a méhlepény. Ha nincs fogadott orvosom és nem vagyunk, akkor a kórházban, akkor ma nincs gyerekem és méhem se. Ezt varratszedéskor mondta el a doki. Eléggé sokkoló volt. Ezek után elkezdtünk telefonálgatni, hogy mi baja lehet a gyereknek, ha nem kapott elég oxigént. Nem kaptunk megnyugtató választ. Majd, később lehet észrevenni, hogy mondjuk nehezebben tanul meg olvasni, stb. Nagyon sokáig féltünk, hogy lett e baja a gyerkőcnek. Aztán több orvos megnyugtatott, hogy 9/10 apgarral ne aggódjunk, hogyha baj lett volna, akkor nem a Patrik kezébe adták volna először és elvitték volna mindenféle vizsgálatra , megfigyelésre.

Írta: Ani (Bendegúz édesanyja)

Küldd el hozzánk Te is a szüléstörténetedet!

Szólj hozzá Te is a Fórumban!

Megosztás:
Ezt a bejegyzést még nem kommentálta senki.

Új hozzászólás
Ahhoz, hogy új bejegyzést készíthess, előbb be kell jelentkezned a fórumon regisztrált felhasználóneveddel és jelszavaddal.
Ha még nem regisztáltál, itt megteheted.
 
 

  • PocakkalHétről-hétre
    • Hányadik hétben vagy?
Kölyökpark
Mozgásterápia, okosító torna
Moonshine MFG Hungary
LogiLand.hu Webáruház
Rio Rendezvénykaszinó
baleseti kártérítés Picibaba.hu Verseny

Adaptive Media