2017. október 23., hétfő - Gyöngyi napja

mt

Anyának lenni

2017-05-31 23:07:44 - Anita

Nagyon sokáig nem tudtam milyen az, ha valakinek a legfontosabbat jelenti az ember. Későn, 39 évesen szültem. Na, nem mert nem akartam, hanem mert így hozta az Élet. Sok áldásos és boldogító szerep van egy Nő életében, de az Anyaság valami egészen más. Ma már tudom. 2007 őszén, amikor meghalt az apám, az Igazságügyi intézetből távozva, időpontra voltunk hívva a Szülészetre. Rettenetes fájdalom volt a lelkemben, de mikor azt mondta az orvos, hogy még lombik programmal is 30 %-nál kevesebb az esélye, hogy gyermekünk legyen, teljesen összetörtem. Olyan rég szerettem volna megtudni, milyen Anyának lenni! És egy orvos azt mondja, talán soha nem tudom meg. Isten (vagy aki másnak hívja) azonban másképp gondolta.

Visszaszámolva, a látogatásunkat követő napokban megfogant bent egy élet. Magam sem hittem el, amikor az ultrahangon meglátták, a teszt pozitív lett. Annyira beletörődtem az orvos számomra kijelölt, megmásíthatatlan jövőképébe, hogy csak akkor hittem el a kis Élet létezését, amikor a vérvétel is igazolta. A boldogságot, amit éreztem, az tudja igazán, aki már átélt hasonlót. Csodaszép érzés volt várandósnak lenni. Mióta a férjemet ismerem, rengeteg boldognál boldogabb élményem van, de ez valami egészen más volt.

"Idős terhes" létemre olyan könnyen hordtam ki a kisfiam, hogy szinte magam sem hiszem. Nem tudom más ezt hogyan éli meg, de a várandósság - különösen az utolsó 3 hónapja - a legboldogabb és csodásabb része volt életemnek. Azóta is sokszor hallják tőlem, hogy ha lehetne, én mindig várandós lennék. Hatalmas pocakom ellenére soha nem éreztem magam olyan szépnek, könnyűnek, ragyogónak, mint akkor. Nyár volt és nem csak ez melegített át és a szerelem, hanem a gyermekvárás csodája is. Egy Nő már ekkor érzi, hogy megváltozik valami benne. Nem lesz más, vagy kevesebb, sőt! Valami kiteljesedik benne, valami érzés ébredezik, ami megváltoztat bent egy furcsa, állandó szívdobogást. Már akkor hihetetlenül féltettem a gyermekem. Ez az, amikor az ember igazán elmondhatja, hogy testével védi a gyermekét. Annyira sérülékeny, apró és védtelen. Az Anyaság már itt elkezdődik. Már ilyenkor aggódunk, féltünk, szeretünk (ahogy mást nem is lehet) és amennyire tudunk, gondoskodunk.

petra
Anya lettem. Igazából és megmásíthatatlanul.

Császárral szültem. Azt mondják, aki nem természetes szüléssel szül, nem úgy ébred fel benne az Anyaság ösztöne, mint ahogy az kell. Ez nem igaz. Nem tudnám megmondani mikortól, melyik pillanattól érzem azt, ami azóta is lágy folyamként hömpölyög bennem, de olyan mintha mindig így lett volna.

Anya lettem. Igazából és megmásíthatatlanul. Megváltoztam. Már nem vagyok az Édesanyám egyedüli kislánya, már nem csak Ő létezik számomra. Az életembe belépett egy kivételes, értékes ember... a FÉRJEM. Sok szerelmes vers született már az irodalomtörténetben, de ha valaki igazán szerelmes, akkor tudja, hogy ezt az érzést a leghíresebb költők is csak próbálják leírni. Mert ezt nem lehet elmondani milyen érzés. Megtaláltam a társam, a másik felem. Aki szeret a hibáimmal, a reggelente kócos fejemmel, gyűrött arcommal. Aki szeret morcosan, sírósan, és aki akkor is megölel és gyengéden feltölt magával, a folyton égő szerelmével, amikor a saját borús gondolataim miatt azt mondom, hogy hagyjon egy kicsit magamra. Akinek ilyenkor igaza van, és talán jobban ismer saját magamnál is és odabújik és el tudja kergetni a felhőket a szerelmével. Már nem leszek soha a régi. Van egy társam és létrejött egy csodás élet kettőnk szerelméből, a KISFIUNK. Már Anya is vagyok. Azt érzem, hogy az életem teljes és egész lett. Soha nem gondoltam volna milyen érzés ez. A gyermek és az anya kapcsolata olyan, mintha szülés után is, örökre, egy test és egy lélek maradna. És ez így van, örökké! Az ember félt, szeret, aggódik, nevet, sír, fél... A szülés óta nem pihentem egy igazit. Mikor még éjszaka is evett a kicsim, olyan nehéz volt felkelni. Annyira álmos és összetört voltam. De belenéztem a kiságyba, megláttam az apró kis testet, ahogy rám néz, rám mosolyog és minden fáradtságom semmivé foszlott. Olyan meleg és minden sejtemet elárasztó megfoghatatlan érzés árad szét ilyenkor, hogy nincs olyan akadály, nincs olyan dolog, amit ne vennék érte és ne tennék meg miatta. Ő még mindig a szívem alatt van, és amíg élek mindig ott fogom érezni. Amikor magamhoz ölelem és érzem a testét a mellemen, olyan mintha még mindig a pocakomban lenne.

A gyermeknek, az Édesanya jelenti az életet és bármilyen furcsa is én úgy érzem, ez fordítva is így van. A Nőnek nincs fontosabb, mint a férje, a szerelme. Az Anyának senki nincs fontosabb, mint a gyermek. Érte mindent megtenne, mert ez a fajta szeretet egyedi és megmásíthatatlan.

Nagyon kezdő Anya vagyok, hiszen a kisfiam még csak 7 hónapos. Bele sem merek gondolni, mennyi aggódás és féltés vár még rám. Most, hogy kicsit beteg, bár nincs semmi komoly baj - ezt az eszemmel tudom is - soha nem élt féltés és félelem van benn. Amikor magamhoz ölelem, olyan fájdalom hasít belém, amit senkinek nem kívánok. Féltem, aggódok és mindent megtennék, hogy elmúljon ez az átkozott hasmenés, köhögés. Sokszor az agyamra ment, amikor az Édesanyám aggodalmaskodott miattam, még amikor felnőtt voltam is. Most már értem és érzem miért nyaggatott és nyaggat annyit. A köldökzsinór elvágásakor nem szűnik meg a kötelék. Sőt! Azt hiszem, akkor kötődik igazán szorosra.

Az Anyaság nem ennyi, amit leírtam. Sok van még előttem, fel kell nevelni a gyermekünket és most már tudom, hogy míg élek, mindig fogok aggódni érte. De azt is tudom, hogy olyan mosolyokat, olyan nevetéseket, olyan öleléseket senki, de senki nem kap, mint én és senki, de senki nem ad, mint Ő nekem. Boldog vagyok, és ha ezt az írást befejeztem most hajnalban, bemegyek a szobába, belenézek a kiságyba és olyan érzés tölt el, ami olyan, mint a kábítószer lehet. Édes, meleg és szívdobogtató. Ő én vagyok és én Ő. Még mindig itt érzem a pocakomban, ahogy mocorog, és mégis itt van előttem, és látom, ahogy békésen alszik, és hallgatom a szuszogását. Anya vagyok és nincs szebb ennél a világon!

Aztán bebújok az ágyba a férjem mellé, hozzábújok, Ő álmában megölel és ... otthon vagyok.

Írta: Anita

Küldd el hozzánk Te is a történetedet!

Megosztás:
Hozzászólások
  • zsofi baba
    2011-01-22 17:28:39
    Ettől szebben úgy gondolom,hogy meg se lehetett volma fogalmazni mindazt,amit leírtál!

Új hozzászólás
Ahhoz, hogy új bejegyzést készíthess, előbb be kell jelentkezned a fórumon regisztrált felhasználóneveddel és jelszavaddal.
Ha még nem regisztáltál, itt megteheted.
 
 

  • PocakkalHétről-hétre
    • Hányadik hétben vagy?
Kölyökpark
Mozgásterápia, okosító torna
Moonshine MFG Hungary
LogiLand.hu Webáruház
Rio Rendezvénykaszinó
baleseti kártérítés Picibaba.hu Verseny

Adaptive Media