2020. április 08., szerda - Dénes napja

mt

Alexandra születése - 2. rész

2010-10-12 10:52:49 - Orsolya (Alexandra édesanyja)

Nagysokára befutott az ügyeletes doktornő is, ekkor már legalább 11 óra volt. Akkor már nagyon véreztem és nem akart elállni az egyéb csordogálás sem. Annyira folyt belőlem minden, hogy a vizsgálat közben végig vattázni, meg törölgetni kellett, hogy szegény doki egyáltalán lásson valamit. A végeredmény: a burok magasan repedt, a baba feje nincs rendesen beékelődve, viszont valószínűleg belekakilt a magzatvízbe, ezért minél hamarabb ki kellene szedni. Ha viszont burkot repesztenek, félő, hogy a köldökzsinórt hamarabb kihozza a víz, ami nagyon nem lenne jó.

Egy konzílium után mégis a repesztés mellett döntöttek, ekkor már ott volt még két másik doki is. A repesztés végül sikerült, a doktornő közben nyomta a babót egyre lejjebb. A víz tényleg tele volt kakilva, viszont még csak kb 2,5 ujjnyira voltam kitágulva, és a fájásaim szinte elviselhetetlen mértékűre erősödtek. Komolyan azt hittem, hogy elájulok, amikor jött egy. Közben próbálták mondani a nagy levegőt, de egyszerűen képtelen voltam rá, pedig itthon is gyakoroltam, de az teljesen más.

Felkötöttek megint egy NST-re, közben ott feküdtem az egyik ágyon, és a görcsöktől már félájult voltam, míg a dokik a fejem fölött tanácskozták, hogy mi legyen. Végül az egyetlen megoldás a császár maradt, összetrombitálták a gárdát, és már vittek is át a műtőbe.

A férjem és anyukám közben kint ült, de teljesen elfelejtkezett róluk mindenki. Egyszer csak azt látták, hogy a nővérek viszik ki a cuccaimat a szülőszobáról. Ha anyu nem ismerte volna régről az egyik orvost, akkor senki nem mondott volna nekik semmit. Így ők is megtudták, hogy császár lesz. Szerencsére előtte csak szerdán este ettem, ez nagy mázli volt. Ja, közben a lázam is elkezdett alattomban újra felfelé kúszni. Úgyhogy műtő, érzéstelenítés, és már vágtak is.

Szani

Tényleg egyáltalán nem fájt, három doki is sürgölődött körülöttem, aztán délután 1 órakor kiszedték belőlem a kis babámat, aki nem is sírt, csak nézett körbe. Akkor nem is láttam, rögtön elvitték, lemosdatták, aztán valamivel később hozták vissza megmutatni, amikor engem még javában foltoztak. Csak alig láttam, aztán kivitték megmutatni a férjemnek és anyunak is. A nagy hasamhoz képest elég kicsi baba volt, 50 cm és 2600 gramm.

Utólag a doktornő elmondta, hogy a méhlepény is nagyon kicsi volt, valószínűleg már nem tudta ellátni a babát, aki ezért a méhen belül kezdett el fogyni. Szerencsére ezen kívül semmi komoly baja nem volt, 9/10-es agpart kapott. (Az engem legyűrő titokzatos fertőzést azonban ő is megkapta.)

Kettő körül toltak ki a műtőből, egy elkülönített szobába, mivel nem tudták a lázam okát, nem akartak a többi egészséges császáros kismama közé fektetni. Én végig ébren voltam, utána 6 óra volt a lábadozás, amíg visszatért az élet a lábamba és elkezdem érezni, hogy állatira fáj a hasam. Este 8 után vitt el egy nővér zuhanyozni, persze már egyedül kellett felkelnem az ágyból, ami nem volt egy egyszerű mutatvány, ráadásul azok az ágyak elve nagyon magasak. Aludni persze egyáltalán nem tudtam, mindenem fájt, a forgás nem ment, a háton fekvéstől megfájdult a hátam, a derekam.

Elkezdődött az infúziózás, és tanakodtak, hogy mi a pikula bajom lehet. Ez végül, ha jól emlékszem, talán szombatra derült ki: megkaptam a srteptococcus-t, bár a 36. heti szűrésen ugye még nem volt semmi bajom. Úgyhogy mindkettőnket (engem is és Alexandrát is) elkezdtek antibiotikumozni, és persze ezért nem is nagyon láthattam. Az első nap, amikor velem lehetett egy kicsit, hétfőn volt. Addig, ha látni akartam, akkor elblattyogtam az újszülött osztályra, és kikértem 10 percre az ajtó elé. Felvenni persze nem volt szabad. Úgyhogy elég siralmas volt az egész, de azért próbáltam pozitívan hozzáállni a dolgokhoz. Péntek este kaptam egy szobatársat is, ezután mi voltunk a babátlan anyukák.

Végül minden jól alakult, nekem ugyan kellett még egy darabig gyógyszert szedni, de ezzel már lehet szoptatni, Szani pedig teljesen meggyógyult, végül február 10-én, szerdán jöhettünk haza.

Alexandra azóta már sokat nőtt, október 4-én volt 8 hónapos. Az egész család odavan érte, ő pedig egy nagyon rendes, mosolygós baba.

Írta: Orsolya (Alexandra édesanyja)

Küldd el hozzánk Te is a szüléstörténetedet!

Megosztás:
Ezt a bejegyzést még nem kommentálta senki.

Új hozzászólás
Ahhoz, hogy új bejegyzést készíthess, előbb be kell jelentkezned a fórumon regisztrált felhasználóneveddel és jelszavaddal.
Ha még nem regisztáltál, itt megteheted.
 
 

  • PocakkalHétről-hétre
    • Hányadik hétben vagy?
Kölyökpark
Mozgásterápia, okosító torna
Moonshine MFG Hungary
LogiLand.hu Webáruház
Rio Rendezvénykaszinó
baleseti kártérítés Picibaba.hu Verseny

Adaptive Media