2012. május 18., péntek - Alexandra, Erik napja
-
-
2002. június végén a közelgő esküvőnkre kézbesítettük a meghívókat! Összekötve a kellemeset a hasznossal, elmentünk Sárospatakra kirándulni, megnéztük a Rákóczi várat. Bejutottunk, és gyönyörködtünk a belső szépségében. Ám egyszer csak, elemi erővel tört rám a hányinger, nem bírtam a szagokat/illatokat, szédelegtem. Az unokatesóm felesége azonnal rávágta, hogy terhes vagyok. Kinevettem, és elmondtam neki, hogy kizárt, ugyanis a legelső dokim azt mondta, hogy sosem lesz gyerekem.
»
-
-
Az első terhességem volt. A 9 hónap alatt minden rendben volt, szinte már túlságosan rendben. Túlhordás miatt befektettek a kórházba, semmi jelét nem adta a kisasszony hogy meg akarna születni... Halál unalmas volt. Fájás? Azt sem tudtam hogy mi az! Aztán 11 nap túlhordás után döntöttek, hogy másnap megindítják a szülést. Bántam én, csak legyen már meg az a gyermek!
»
-
-
2009. június végén elvesztettünk egy magzatot. A szikhólyag bent maradt, így műtétre volt szükség. Nagyon letörtem. Ráadásul a házasságunk megromlani látszott. Sajnos ez be is igazolódott. 2010. januárjában rájöttem, hogy nagyon közel állunk a váláshoz. Teljesen összeomlottam. Utolsó erőmmel még megszerveztem egy hétvégét február elejére, ahova csak ketten mentünk. Útközben, és a három nap alatt sokat beszélgettünk, hogy mit, hogyan, s hol rontottuk el.
»
-
-
A dokival aztán megbeszéltük, hogy mivel a köldökzsinór a nyakára volt tekeredve, lefele nem tudott már nyomulni tovább, ezért a vállával elkezdte nyomni a hasfalam, ami a leggyengébb ponton, a hegnél elkezdett nyílni. Itt szerencse, hogy nem kaptam még EDÁ-t, mert akkor csak a teljes szétválásnál jöttek volna rá, hogy baj van. Szerencsére azonban nem történt baj, Borika 2007. október 5.-én, hajnali 3 óra 50 perckor épen és egészségesen megszületett.
»
-
Mikor megtudtunk férjemmel, hogy babát várunk, nagyon boldogok voltunk. Az egész várandósságom simán zajlott, nem voltam rosszul, semmi gond nem volt, csak élveztem a helyzetet, és repdestem a boldogságtól. A szülés 2009. augusztus 8-án kezdődött. Este 11 óra körül épp kimentem pisilni, amikor félúton úgy éreztem, nem vagyok ura a hólyagomnak, és ráugrottam a WC-re. Nnna...gondoltam szuper, nem elég a nyári negyven fokos hőség, alig kapok levegőt a nagy pocaktól, a lábfejem inkább emlékeztet egy krinolinra, mint lábra, és tessék...most inkontinencia.
»
-
Az első terhességem volt, a 9 hónap alatt minden rendben volt, szinte már túlságosan rendben. Túlhordás miatt befektettek a kórházba, semmi jelét nem adta a kisasszony hogy meg akarna születni. Egyszerűen unalmas volt. Fájás? Azt sem tudtam hogy mi az! Aztán 11 nap túlhordás után döntöttek, hogy másnap megindítják a szülést. Bántam én, csak legyen már meg az a gyermek!
»
-
Debrecen – Nincs két hete, hogy szülés közben életét vesztette a Kenézy-kórházban egy 25 éves létavértesi édesanya. A kis Zalánt és Milánt megvigasztalni nem tudjuk, de segíthetünk nekik. Feketéné Kustor Anett mindössze 25 éves volt. A szeptember 15-én bekövetkezett tragédia nem csak egy fiatal életet vett el, hanem egy egész családét tette elviselhetetlenné.
»
-
Olyan hirtelen beindultak a dolgok, hogy azt sem tudtam mit csináljak. Mivel az érzéstelenítő még hatott, így semmit nem éreztem. Mondták, hogy nyomjak, de nem éreztem a fájásokat, sem azt, hogy most éppen nyomok e vagy sem. A doktornő és a szülésznő feszítették szét a lábamat, míg a doktor úr ráfeküdt a mellkasomra és nyomott téged kifelé. Majd megfulladtam, alig kaptam levegőt, de csináltam, ahogy mondták. Aztán egyszer csak mondták, hogy már látják a hajadat, amit Apa meg is nézett. Pedig végig azt mondta, hogy Ő nem néz oda.
»
-
Sajnos apukádnak közben dolgozni kellett mennie, de a vizsgálatok végeztével izgatottan mentem el a munkahelyére (ami egyébként az én munkahelyem is), és elújságoltam neki mi a helyzet. Onnantól kezdve folyamatosan néztük a fájásokat, amikre azt hittem, hogy nem is azok, tíz percenként jöttek. És természetesen az orvosnak sikerült olyan jól megvizsgálnia, hogy egy kicsit véreztem is.
»
-
Már majdnem öt éve voltunk együtt, amikor megérkezett családunkba unokabátyád, Bence. Hát mit ne mondjak, drága jó apád teljesen belezúgott. Azt hiszem ott, és akkor, amikor meglátta, érezhette azt, amit én a Lucánál, de még mindig nem éreztük késznek magunkat. Aztán teltek-múltak a hónapok, elérkezett az ötödik évfordulónk, és Apa bejelentette, hogy készen áll, belevághatunk. Mondanom sem kell, hogy madarat lehetett volna fogatni velem.
»
-
2011. március 21-re voltam kiírva a kisfiammal. Elérkezett a nap, de a baba még jól érezte magát odabent. Másnap felhívtam az orvosomat, és azt javasolta,hogy 23-án (szerda) feküdjek be a kórházba. Szépen végigsírtam a napot, és 23-án bevonultam a kórházba. Mindenki azzal próbált "vigasztalni", hogy onnan már csak gyerekkel jövök haza.
»
-
13 hosszú éven keresztül vágytunk egy babára, de hiába csináltunk végig kezeléseket nem sikerült. 2010. február 18.-án alhasi fájdalmakkal elmentem orvoshoz, aki közölte velem, hogy terhes vagyok. Valószínűnek tartom, hogy nem nézett normálisnak, mert leálltam vele vitatkozni, hogy az lehetetlen. És mégis... Szerencsére gondtalan terhesség volt. Se hányinger, se szédülés, egy héttel szülés előtt még bicajoztam.
»
-
