2010. szeptember 06., hétfő - Zakariás napja
-

A szülésről annyit, hogy nem hiába féltem tőle. Így, hogy ekkora lett Gergőbaba nem volt egyszerű. Még jó, hogy itt, Vácon közel volt a kórház, mert azon a héten már kétszer voltam úgy, hogy megyünk szülni, de aztán megvártam a szombatot, és akkor hajnal egytől már elkezdtek rendszereződni a fájások. Megvártuk a 3 perceseket, aztán hajnal 5 óra körül bementünk a kórházba, ahonnan hazaküldtek, mert "csak egy ujjnyi". Csináltak magzatvízvizsgálatot, az negatív lett, és hazamentünk a fájásaimmal, ahol 3 percenként kapaszkodtam mindenféle bútorokba.
»
-

Konzultált még két orvossal, és hajnali 5-kor megszületett a döntés: császár. Végül március 15-én, 5 óra 12 perckor, 3150 grammal kiemelték Zsófit, a kis forradalmárt :). Akkor már mindegy volt nekem. Jóformán 10 órát vajúdtam, csak legyen már valami, egészséges legyen a gyerekem. Erre hallom a csecsemő orvos hangját: "kisbaba miért nem akarsz felsírni?"
»
-

4-kor bekötötték az oxitocint, amit nem az ügyeletes szülésznő csinált, mert közölte, hogy ő nem bírja a tűt. Hoppá :) ... Jól indul... A dokim se volt a városban, de azt mondta, hogy igyekszik. Ő meg is érkezett, de a fájások még akkor sem, így emeltek a dózison. Én sétálgattam, a férjem és a dokim meg rendelt kaját, és vacsorázott. Vártunk.
»
-

Nemrég olvashattátok a
Lefagyasztott baba című írásunk, melyben egy piciny, újszülött baba kap egy második lehetőséget az életre az eljárás segítségével. A cikk megjelenése után nem sokkal egy kedves olvasónk jelentkezett, hogy Ők bizony átélték a fagyasztás szörnyűségeit. Mivel egy nagyon új, és egyben nagyon misztikus eljárásról van szó, azonnal felkeltette az érdeklődésemet. Kicsit olyan, mintha a filmbéli Aliennel utazhatnánk egy kicsit, vagy mintha Mel Gibson mellett feküdne gyermekünk a Halhatatlan szerelem című filmben.
»
-

Nemrég olvashattátok a
Lefagyasztott baba című írásunk, melyben egy piciny, újszülött baba kap egy második lehetőséget az életre az eljárás segítségével. A cikk megjelenése után nem sokkal egy kedves olvasónk jelentkezett, hogy Ők bizony átélték a fagyasztás szörnyűségeit. Mivel egy nagyon új, és egyben nagyon misztikus eljárásról van szó, azonnal felkeltette az érdeklődésemet. Kicsit olyan, mintha a filmbéli Aliennel utazhatnánk egy kicsit, vagy mintha Mel Gibson mellett feküdne gyermekünk a Halhatatlan szerelem című filmben.
»
-

Felhívtam az anyukám sírva, hogy mentsen meg minket egy kis kajával, ők azonnal autóba ültek, és felpakolva este 10 órakor ideértek, hogy nekünk is legyen karácsonyi kajánk. Jól bezabáltam, lefeküdtem az ágyra, és 5 perces fájásaim lettek. Megfogtam apukám kezét, és annyit mondtam: "Apa én félek!", erre ő: "Szülünk?", mire én: "Azt hiszem igen".
»
-

Szeretném veletek megosztani Ifeoma kislányom születésének történetét. Talán kijelenthetem, hogy a mi sztorink nem hétköznapi. Az elejéről kezdeném, mivel fontos részleteket tartalmaz. Április 10-én estem teherbe (utólag kiszámolva). Az én terhességem, azt hiszem, csodának mondható, mert előtte 5-6 évig nem kellett védekeznem soha nem estem teherbe. Volt egy nőgyógyászati műtétem (petefészek ciszták), és ennek köszönhetően került el eddig a gólya.
»
-

Nálunk nem volt tervben. Akkoriban én még iskolába jártam, amikor "becsúszott" a baba. 2003. szeptember 29-re voltam kiírva, de két nappal túlhordtam. Szeptember 29-én be kellet feküdnöm a kórházba, persze mindenféle fájás nélkül. Két napra rá elengedtek rövid időre be a városba, mert volt egy kis dolgom. Délig vissza is értem, de akkor már keresett egy szülésznő, hogy menjek NST-re.
»
-

Ahogy leszívták, rögtön fel is sírt, és azonnal a hasamra tették. Na, ekkor nyitottam ki a szemem, és nem tudtam mást mondani, hogy az
"Én kicsi lányom! Az én kis Dzsesszikám!", és potyogtak a könnyeink. A férjemmel együtt sírtunk örömünkben. Elvitték megfürdetni, addig én megszültem a placentát. Na, a párom most lett egy kicsit rosszul, ment is inkább a pici lányunkat fényképezni.
»
-

2010. április 5-e, húsvét hétfő, anyuéknál töltöttük a hétvégét. Már előző este alig aludtam, folyt rólam a víz, hányingerem volt, kényelmetlen volt minden testhelyzet. Egész éjjel forgolódtam, wc-re járkáltam, összesen aludtam úgy 3-4 órát. Reggel nagyon fáradtan keltem fel. Ebéd után indultunk vissza nagyszüleimhez, velük lakunk a férjemmel. Jött az egész csapat, anyu, apu, tesóm, mert hát meg kell locsolni a nagyit is. Már mikor beléptünk az ajtón, mamám észrevette, hogy valami nincs rendben velem…
»
-

Végül telefonáltam anyukámnak, hogy mégis tudok menni, mert elmúltak a fájások. Így aztán nagy nehezen, mint egy víziló, elsétáltam vele a postára. Ott mindenki nézett, mekkora hasam van, hogy tuti ikreim lesznek, meg már annyira lent van, hogy csoda, hogy még itt sétálgatok. Anyum is mondta, tuti hétvégére meglesz.
»
-

Az én történetem a szülésig nem volt egyszerű. Tavaly, év eleje körül elmentem az orvoshoz, hogy sokszor fáj a hasam. Kérdezi, milyen gyógyszert szedek, mondom neki Rigevidont. Rám förmed, hogy "ki mondta ezt magának ez egy elég erős gyógyszer"! Mondom neki, "elhiheti, hogy nem a hasamra ütöttem és elmentem a gyógyszertárba kiváltani!"!! Erre nem mondott semmit, felírt egy másikat, de mondta, hogy egy hónapot pihenjek, mielőtt ezt elkezdem szedni.
»
-