2010. július 31., szombat - Oszkár napja
-
Nemrég olvashattátok a
Lefagyasztott baba című írásunk, melyben egy piciny, újszülött baba kap egy második lehetőséget az életre az eljárás segítségével. A cikk megjelenése után nem sokkal egy kedves olvasónk jelentkezett, hogy Ők bizony átélték a fagyasztás szörnyűségeit. Mivel egy nagyon új, és egyben nagyon misztikus eljárásról van szó, azonnal felkeltette az érdeklődésemet. Kicsit olyan, mintha a filmbéli Aliennel utazhatnánk egy kicsit, vagy mintha Mel Gibson mellett feküdne gyermekünk a Halhatatlan szerelem című filmben.
»
-
Felhívtam az anyukám sírva, hogy mentsen meg minket egy kis kajával, ők azonnal autóba ültek, és felpakolva este 10 órakor ideértek, hogy nekünk is legyen karácsonyi kajánk. Jól bezabáltam, lefeküdtem az ágyra, és 5 perces fájásaim lettek. Megfogtam apukám kezét, és annyit mondtam: "Apa én félek!", erre ő: "Szülünk?", mire én: "Azt hiszem igen".
»
-
Szeretném veletek megosztani Ifeoma kislányom születésének történetét. Talán kijelenthetem, hogy a mi sztorink nem hétköznapi. Az elejéről kezdeném, mivel fontos részleteket tartalmaz. Április 10-én estem teherbe (utólag kiszámolva). Az én terhességem, azt hiszem, csodának mondható, mert előtte 5-6 évig nem kellett védekeznem soha nem estem teherbe. Volt egy nőgyógyászati műtétem (petefészek ciszták), és ennek köszönhetően került el eddig a gólya.
»
-
Nálunk nem volt tervben. Akkoriban én még iskolába jártam, amikor "becsúszott" a baba. 2003. szeptember 29-re voltam kiírva, de két nappal túlhordtam. Szeptember 29-én be kellet feküdnöm a kórházba, persze mindenféle fájás nélkül. Két napra rá elengedtek rövid időre be a városba, mert volt egy kis dolgom. Délig vissza is értem, de akkor már keresett egy szülésznő, hogy menjek NST-re.
»
-
Ahogy leszívták, rögtön fel is sírt, és azonnal a hasamra tették. Na, ekkor nyitottam ki a szemem, és nem tudtam mást mondani, hogy az
"Én kicsi lányom! Az én kis Dzsesszikám!", és potyogtak a könnyeink. A férjemmel együtt sírtunk örömünkben. Elvitték megfürdetni, addig én megszültem a placentát. Na, a párom most lett egy kicsit rosszul, ment is inkább a pici lányunkat fényképezni.
»
-
2010. április 5-e, húsvét hétfő, anyuéknál töltöttük a hétvégét. Már előző este alig aludtam, folyt rólam a víz, hányingerem volt, kényelmetlen volt minden testhelyzet. Egész éjjel forgolódtam, wc-re járkáltam, összesen aludtam úgy 3-4 órát. Reggel nagyon fáradtan keltem fel. Ebéd után indultunk vissza nagyszüleimhez, velük lakunk a férjemmel. Jött az egész csapat, anyu, apu, tesóm, mert hát meg kell locsolni a nagyit is. Már mikor beléptünk az ajtón, mamám észrevette, hogy valami nincs rendben velem…
»
-
Végül telefonáltam anyukámnak, hogy mégis tudok menni, mert elmúltak a fájások. Így aztán nagy nehezen, mint egy víziló, elsétáltam vele a postára. Ott mindenki nézett, mekkora hasam van, hogy tuti ikreim lesznek, meg már annyira lent van, hogy csoda, hogy még itt sétálgatok. Anyum is mondta, tuti hétvégére meglesz.
»
-
Az én történetem a szülésig nem volt egyszerű. Tavaly, év eleje körül elmentem az orvoshoz, hogy sokszor fáj a hasam. Kérdezi, milyen gyógyszert szedek, mondom neki Rigevidont. Rám förmed, hogy "ki mondta ezt magának ez egy elég erős gyógyszer"! Mondom neki, "elhiheti, hogy nem a hasamra ütöttem és elmentem a gyógyszertárba kiváltani!"!! Erre nem mondott semmit, felírt egy másikat, de mondta, hogy egy hónapot pihenjek, mielőtt ezt elkezdem szedni.
»
-
Első terhességem izgalmas vol,. mivel veszélyeztetett terhes voltam az ikrek miatt (vékony testalkat, a méhem eléggé túlfeszített volt). Állandóan bennem motoszkált az a gondolat, hogy nehogy koraszülöttek legyenek. Eme félelmemet nem is igazán mertem megosztani semmivel, mert mondják, ha valami rosszra gondolunk, az biztos be is fog következni.
»
-
Az első kislányom születésének történetét szeretném megosztani veletek. Azzal kezdeném, hogy mikor kiderült, hogy babát várok, nagyon örültünk neki. Alig vártuk, hogy végre megszülessen, és kezünkbe tarthassuk. A terhességem alatt a magas vérnyomást leszámítva, nem volt semmi problémám és szépen teltek a hónapok. Amikor azonban kb. 8 hónapos terhesen mentem a kötelező vizsgálatra a dokimhoz, közölte velem az asszisztense, majd utána ő is, hogy sajnos eltört a lába és így át kell mennem másik orvoshoz, akit persze ő ajánlott.
»
-
2009. július 17-re voltunk kiírva, akkorra vártuk Domikát. Június 19-én voltunk NST-n, és ultrahangon, a babám ekkor már sokkal mozgékonyabb volt, mint az 1 héttel korábbi NST-n úgyhogy elég gyorsan végeztünk is. Ezután rögtön következett volna az ultrahang, de rengetegen voltak, tehát várnunk kellett. Másfél órás várakozás után - a kismamáknak ugye nem is kell mondanom, a várakozás, hatalmas pocakkal milyen fárasztó dolog- végre bejutottunk ultrahangra.
»
-
2010. január 29-én, a terhességem 39-ik hetében NST-re mentünk, akkor kezdődött az első fájás, amikor leültem a fotelba, 9 órakor. Utána az öltözőben levettem a nadrágom és előkészültem, szintén volt összehúzódásom, meg is lepődtem, hogy micsoda jóslóim vannak. Az ágyra felkászálódás közben is volt egy. Kérdezte is az orvos, hogy mióta tartanak ezek az összehúzódások. Mondtam, hogy most kezdődtek, de már pár hete vannak jósló fájásaim, lehet, hogy ez is az.
»
-
Szülinapos kereteket alkottunk Nektek erre a hétre!! Próbáljátok ki Ti is! Születésnapra, névnapra, évfordulóra, meglepetésként, vagy csak úgy, akár saját magadnak emlékbe is készíthetsz, küldhetsz emléklapokat. Néhány kattintással egyedivé varázsolhatod fotóidat, vagy akár a barátnődtől kapott képet visszaküldheted alkalom adtán. Emléklapokat nálunk már nem csak a versenyek kapcsán készíthetsz!
