2018. december 15., szombat - Valér napja

mt

Ha mégis császár

2018-06-03 23:07:41 - Nojka

Minden kismama gondol a szülésre. Ahogy közeledik a nagy nap, egyre többet. Mindenki elképzeli, hogy mi hogyan fog történni. Talán elfolyik a magzatvíz, aztán beindulnak a fájások, egyre keményebb fájdalmakat kell majd átélni, de érdemes, mert a végén a kisbabánkkal a kezünkben már nem számít mekkora áldozatot kellett érte hozni.

De mi van akkor, ha mégis úgy alakul, hogy császármetszésre van szükség?

Sok nő úgy érzi, elvették tőle a szülés élményt. Szakirodalmak szólnak arról, hogy a természetes szülés küzdelmére az anyának és a babának is szüksége van. A szülőcsatornán keresztülhaladó kisbaba összetalálkozik azokkal a bacilusokkal, amelyekkel meg kell ismerkednie, hogy immunrendszere kialakuljon, ha ezt kihagyja nem lesz elég ellenálló. Sajnos még olyat is hallani, hogy az anya-gyermek kapcsolat rovására mehet a drasztikus elválasztás, a császármetszés. Mindezek a vélemények a császáros kismamákat elkeseríthetik, lelkiismeret furdalást kelthetnek, amiért nem sima úton szültek.

Nem szabad elfelejtenünk azonban, hogy a császármetszés életmentő műtét. A lelkiismeretes nőgyógyász a műtéti és a komplikációt ígérő szülés kockázata közt kell, hogy mérlegeljen. Ha rosszul dönt, és olyan esetben vezet le sima szülést, amikor nem szabadott volna, bizony komoly veszélybe sodorja az anya és a csecsemő életét is. Amennyiben az orvosunk a császármetszést választja, gondoljunk arra, hogy kisbabánk megmenekült a veszélytől, pillanatokon belül egészségesen a kezünkben tarthatjuk. Ebben a helyzetben az anya semmi mást nem tehet, mint elfogadja az orvosa döntését.

császármetszés

Személy szerint kétszer estem át ilyen műtéten, de nem hagytam magam elkedvetleníteni, és eszembe sem jutott, hogy ettől kevésbé érzem majd magam anyának. Megkönnyebbülést éreztem, amikor a műtőbe toltak, és hálálkodtam, amiért nem születtem akár egy századdal korábban, amikor talán túl sem éltem/éltük volna hasonló esetben a szülést. Még 30-40 évvel ezelőtt is jóval komolyabb, kockázatosabb, veszélyesebb beavatkozást jelentett a császármetszés. Akkoriban többnyire mély narkózisban történt a műtét, a kiemeléshez jó nagy vágást ejtettek a hasfalon.

Közben a "technológia" sokat változott. Ma egy pici szúrást kell csak elviselni a katéter bevezetéséhez, majd az epidurális térbe (a gerincvelő mellé) adott érzéstelenítő hatására fájdalomérzet nélkül, de tiszta tudatállapotban élhetjük át gyermekünk világrajöttét. Halljuk az első felsírást, és azonnal láthatjuk, sőt kamerával rögzíthetjük is gyermekünk első másodperceit.

A mai császármetszés során, a has alján kis sebet ejtenek, épp csak akkorát, amin ki tudják billenteni a babát, vagyis nem nagyobbat, mint amekkora szükséges, ahhoz, hogy a feje kiférjen. Ez a kibillentés bizony érezhető, kisebb-nagyobb húzás-vonás, de nem elviselhetetlen. A vágáskor nem sérülnek a hasizmok, azokat félrehúzzák. Így a gyógyulás jóval kevésbé fájdalmas. Csak felszívódó varratot használnak, a seb pedig szinte láthatatlan lesz a gyógyulási folyamat végére.

Az epidurális érzéstelenítés azt is jelenti, hogy a műtőből kitolva semmi fájdalmat nem érez az ember, szívesen végigtelefonálja a rokonságot. 6 órával később viszont lábra kell állni. Ez nem könnyű feladat és még jó pár napig nem lesz az. De minden egyes nap egyre könnyebb, a fájdalmak csökkennek.

Személyes tapasztalatom, hogy a műtét másnapján mindkét kisbabám szopizott, a tejelválasztás azonnal beindult. Ez nem általános, többnyire néhány nappal később kezdődik meg a tejtermelődés a császárosoknál.

Az áldozathozatal csak most kezdődik. Ugyanis a műtött hassal jóval nehezebb mozogni, felugrálni a kisbabához, és a szoptatáskor jelentkező méhösszehúzódások is jóval több kellemetlenséget jelentenek. Más módon, de ugyanúgy megszenvednek a kisbabájukért a császárral szült mamák is. A sebgyógyulást segíthetjük körömvirágteával való borogatással, a hasi fájdalmakat enyhíti egy haskötő, gyógyászati segédeszközboltban beszerezhető.

Végezetül egy nagyon fontos jótanács: a szüléssel kapcsolatban ne tervezzünk meg előre minden apró részletet. Adjunk lehetőséget a spontán eseményeknek, pozitív-negatív eltéréseknek egyaránt. Előfordulhat, hogy a párunk, aki lelkesen készül a "közös" élményre, az utolsó pillanatban mégis megfutamodik, de az sem kizárt, hogy mi nem kívánjuk majd a jelenlétét. Fekve, ülve, állva, csend vagy zene? Majd akkor kiderül, mi esik jól. Ha így készülünk fel, a velünk történő eseményeket könnyen befogadva, akkor nem fog minket annyira megviselni, semmiféle váratlan fordulat. Bőven ráérünk, ha a gyermekünk 1. születésnapjára készülünk előre kigondolt programmal, a 0. alakuljon a természet rendje szerint.

Írta: Nojka

Megosztás:
Ezt a bejegyzést még nem kommentálta senki.

Új hozzászólás
Ahhoz, hogy új bejegyzést készíthess, előbb be kell jelentkezned a fórumon regisztrált felhasználóneveddel és jelszavaddal.
Ha még nem regisztáltál, itt megteheted.
 
 

  • PocakkalHétről-hétre
    • Hányadik hétben vagy?
Kölyökpark
Mozgásterápia, okosító torna
Moonshine MFG Hungary
LogiLand.hu Webáruház
Rio Rendezvénykaszinó
baleseti kártérítés Picibaba.hu Verseny

Adaptive Media