2017. március 25., szombat - Irén, Írisz napja

mt

Baby blues

2017-01-08 23:14:07

A szülés után az anyuka néhány hónapig még szokatlanul, félve áll az újszülött előtt. Fél a rászakadó felelősségtől, fél a véleményektől, próbál megfelelni mindenkinek, családnak, férjnek, és nem utolsó sorban a gyereknek. Nemcsak az Ő élete bolydul meg nem is kicsit, de az egész ház, az egész háztartás a feje tetejére áll. (Most vagy mosolyogsz, mert már átélted, vagy zokogsz, mert épp most éled át, vagy aggódva olvasod, mert tudod, hogy Rád is ez vár, vagy férfi vagy. :) )

Már a kórház küszöbét átlépve érezted biztosan, hogy valami megszakad, valami véget ért. Már többet nem leszel terhes az első gyerekeddel, többet nem fogod megszülni azt a gyerkőcöt, aki most az öledben van, és még egyszer nem fogsz vele közvetlenül a születése után 3-4 napot a kórházban tölteni, ezt az elmúlt néhány napot visszapörgetni lehetetlen, de egész életedben emlékezni fogsz rá. És ott állsz a küszöbön, várod az autót, ami hazavisz végre oda, ami mostantól egyel több emberkének lesz az otthona. A kórház biztonsága után hazatérni az egyedüllétbe nem kis feladat. Otthon nincs ott a csecsemős nővér, aki mindenben segít, és a kisujjában van az egész babagondozás. Otthon már mindent Neked kell csinálni! Jó esetben eljön a friss nagymama és néhány napig segít, de az sem tart örökké… sajnos!

szomorú

Az sem csoda, hogy a segítség nélküli az első napok még botladozva telnek. Szokatlan a pelenkázás, szokatlan a fürdetés, a szoptatásnak még ki kell találni a megfelelő pozíciót, hogy mindenkinek a legkényelmesebb legyen. Valahogy mostmár minden annyira végleges, megmásíthatatlan, visszavonhatatlan, és felforgatódik az egész, jól megszokott életed. Lefekvés után álmodban még néha nem is létezik a csöppség, néha pedig annyira valóságos, hogy megijedsz tőle, és még ott, akkor, abban a nem létező világban sem tudsz mit kezdeni az érzéseiddel.

Hiába van ott az az édes, kicsi gyönyörűség. Hiába a mosolya, a csodaszép szeme, az édes alvása, a Te lelkedre ráült egy súly, egy állandó aggodalom, egy nyugtalanság, egy "felelős vagy a rózsádért" érzés.

Sokaknak napokig sírós a hangulata mindaddig, amíg ezt a helyzetet belülről nem sikerül feldolgozni. Olyan is van, akinek nem csak a hangulata sírós, de bizony lépten-nyomon el is pityeredik. A külvilág persze mindezt értetlenül fogadja, mert úgy tűnik, hogy ok nélkül történik mindez, és nem látják az Édesanya lelkét, aki az iszonyatos fáradtsága ellenére is igyekszik a legjobb anyuka lenni, és biztos benne, hogy a szomszéd sokkal ügyesebb, mint ő, és a vidám esemény ellenére is mélyen megbántja minden kritika, ami a külvilág felől érkezik, és akaratlanul is könny szökik a szemébe egy-egy bíráló megjegyzés hallatán. Úgy érzi, hogy mindenki többet vár tőle, mint ami az erejéből telik. (Ne feledd az imát: "Mindent megteszek Uram, amihez erőt adsz!" Ez segíteni fog.)

Az első pár napi rettegés után már szinte magától megy minden. Új rutinok épülnek be lassan a már megszokott életbe, lassan hozzászokik az anyuka a megnövekedett feladatmennyiséghez, megtanul nemaludni vagy újra nemaludni, és lassan rájön, hogy a pelenkázás, szoptatás, fürdetés, öltöztetés, nem is olyan bonyolult feladat. Még néhány nap elteltével már az sem fogja érdekelni, hogy a szomszéd csajszi hogyan pelenkáz, főz, takarít, szoptat, vásárol – természetesen mindezt egyszerre, és mellette tökéletesen néz ki -, mert a napi teendők lefoglalják minden gondolatát, és ez az egész Baby blues eltűnik magától.

Megosztás:
Hozzászólások
  • Adrienn
    2010-01-08 00:39:05
    Emlékszem, kislányom születése után volt egy visszatérő rémálmom, amiben kannibálok vagyunk és egymást megesszük, és a Lillára kerül a sor, mármint Őt kellett volna megennem, de nem tudtam megtenni... Szörnyű volt. Azóta is emléxem az egészre. Egy pszichológus mondta, hogy ez teljesen természetes, és hogy nem tudtam megtenni, az azt bizonyítja, hogy milyen jó anyuka vagyok. :) Na hallod!!! :D
  • Orsidúla
    2010-01-13 14:28:37
    A baby blues nagyon sok anyát érint, de szerencsére hamar elillan. Ha a hangulati zavarok tartósan fennmaradnak és nem múlnak, akkor érdemes szakembertől segítséget kérni.
    Épp most olvasom Brooke Shields idevágó, remekül megírt könyvét. Csak ajánlani tudom mindenkinek: http://www.lenardorsi.hu/es-hullott-az-eso/
  • mosoly001
    2012-03-26 11:19:49
    Nekem 2 hét után jön ki...eddig semmi bajom nem volt, most viszont úgy érzem, csődöt mondok...

Új hozzászólás
Ahhoz, hogy új bejegyzést készíthess, előbb be kell jelentkezned a fórumon regisztrált felhasználóneveddel és jelszavaddal.
Ha még nem regisztáltál, itt megteheted.
 
 

  • PocakkalHétről-hétre
    • Hányadik hétben vagy?
Kölyökpark
Mozgásterápia, okosító torna
Moonshine MFG Hungary
LogiLand.hu Webáruház
Rio Rendezvénykaszinó
baleseti kártérítés Picibaba.hu Verseny

Adaptive Media