A válásról
Riasztó statisztikák, szomorú tények: Magyarországon egy év alatt kb. fele annyi válást regisztrálnak a bíróságok, mint ahány házasságkötés történik. A válások 71 százalékát a nők kezdeményezik. Napjainkban minden tizedik magyar felnőtt elvált házastársától. Nem kérdés, hogy a válások igazi vesztesei, károsultjai a gyermekek.
A házasságban felmerülő problémákat nem kis erőfeszítésbe kerül megoldani. Gyakran már az is nagy előrelépést jelentene, ha a felek kulturáltan kommunikálnának, elvárásaikat igyekeznének minél egyértelműbben, higgadtan megfogalmazni a másikkal szemben. Tudnunk kell, hogy amit most, néhány éves házasként felrovunk hibaként, vagy rossz szokásként házastársunknak, azzal egészen biztosan a szerelmünk hajnalán is rendelkezett. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy magunkat tehetjük felelőssé azért, ha olyan embert választottunk, akinek hibáit nem tudjuk elviselni.
A legboldogabb, rózsaszín felhőben úszáshoz képest is lesz változás a házasság vagy együttélés ideje alatt, erre számítanunk kell. Ez a változás azonban többnyire negatív irányú. Ellustulunk, már nem akarjuk meghódítani a társunkat, nem a legjobb oldalunkat mutatjuk, akár érdeklődésünk is alábbhagy a másik iránt. Legrosszabb esetben egy harmadik személy felé kezd irányulni. A férfiak az udvarlás időszakában előzékenyek, humorosak, segítőkészek, türelmesek, odaadóak felénk, néhány év házasság után pedig azon kapjuk magunkat, hogy egyedül maradtunk egy nagy rakás házimunkával, egy-két-három gyerek nevelésével, mert apa pénzt kell, hogy keressen. Nincs ideje, türelme, kedve segíteni. Nem ritka az sem, hogy a férj menekül otthonról.
Szerencsére nem minden házasság működik így, és ahol kezdenek lesiklani a felek a közös útról, ott is érdemes és eredményes lehet a küzdelem. A házasság megmentéséhez természetesen két ember közös akaratára, szándékára van szükség.
Valószínűleg a lelkiismeretük megnyugtatására, a gyermek érdekeit nézve maradnak együtt sokan, akiket egyébként már nem tartana össze semmi. Ez nagyon szomorú. A gyermek ugyanúgy megsínyli a rossz házasságban élő szülők boldogtalanságát, mint a különvált szülők közti ingázást, ide-oda vetődést. Nehéz okosnak lenni, mondhatjuk akár azt is, utólag már nincs jó megoldás. Nem kellett volna családdá válnia azoknak, akik nem tartoznak össze lelki, szellemi, baráti értelemben. Az is elképzelhető azonban, hogy a gyermek(ek) születésekor minden szempontból helyesen, összehangoltan, boldogan éltek, álmukban sem gondolták volna, hogy erre az útra jutnak, és a válás gondolata komoly elhatározássá válik.
Amíg lehet, tegyünk meg mindent a kapcsolatunk rendezése érdekében, és ebben kulcsfontosságú az elmélyült, alapos beszélgetés. Néha azt hisszük beszélgettünk, vitáztunk, miközben csak elbeszéltünk egymás mellett, a vitánk meddő maradt. Próbáljuk meg a gondolatainkat többféle módon megfogalmazni, hátha a párunk nem azt érti meg belőle, amit mondani szándékoztunk. Őt is kérjük meg erre a beszélgetések során.
Érdemes megfontolni a segítségkérést szakembertől, forduljunk párterapeutához! Sajnos előfordul, hogy minden jóakaratunk és küzdelmünk dacára nem jutunk olyan megoldásra, amivel a válást elkerülhetnénk.
Hogyan óvjuk meg gyermekünket a lelki sérülésektől?
Igyekezzünk elkerülni, hogy gyermekünk a vitáinknak, szem vagy fültanúja legyen. Ez az egyik legnehezebb feladat, mégis tudatosítsuk magunkban és párunkban, hogy nagyon nagy fájdalmat okozunk ezzel a gyereknek!
Próbáljunk intelligens, higgadt módon állni az ügyhöz, ne tegyünk semmi olyat, ami nem méltó hozzánk, amit később megbánnánk. Ne kényszerítsük a gyermeket választásra kettőnk közül. Ne próbáljuk befolyásolni a gyerek véleményét a másik félről, ne feketítsük be előtte a párunkat.
Ne feledjük, hogy a gyermek számára példaképek vagyunk. A válás pont az az esemény, amit nem kívánunk neki, hogy vele is megtörténjen, ebben lehetőleg inkább ne kövesse a mi példánkat, ne essen olyan hibákba, amikbe mi estünk. Beszélgessünk sokat az erre már alkalmas korú gyermekünkkel arról, ami történik velünk. A kisgyerekben kérdések száza merülhet fel az okokra vonatkozóan, a jövőt illetően bizonytalanok, igyekezzünk megnyugtatni őket, amennyire lehetséges.
Nagyon fontosnak tartom, hogy ne fosszuk meg gyermekünket a nagyszüleitől és fordítva. Ha eddig jól működött a nagyszülőkkel való kapcsolat, ennek rovására nem mehet a mi életünkben bekövetkezett változás. A gyereknek a leginkább a szeretetre lesz szüksége a jövőben, kapja meg minél több oldalról, természetesen nagyszüleitől is.
Írta: Nojka
