2018. május 23., szerda - Dezső napja

mt

Hogyan szokjunk le az éjszakai szopiról?

2018-01-29 23:12:05

Előre kikötöm, hogy nem vagyok nyámnyila anyuka, aki folyton a gyereke fenekében lóg, hogy az maximális önállótlanságban nőjön fel. Előre kikötöm továbbá azt is, hogy első csemetémnél az alváshoz vezető út minden formáját kipróbáltuk, és állítom, hogy kitartóak voltunk, nem ragadtunk le. Elolvastam a világ összes szakirodalmát, próbáltam mű-tapasztalatokra szert tenni, de semmi sem segített. Mígnem rá kellett jönnöm (jó esetben azonnal, rossz esetben lelkiismeret-furdalással, néhány órával, nappal, héttel később), hogy amit írnak, abban csak némileg van igazság, de a végcélhoz vezető utat sajnos nekem kell kitaposni, mert koránt sem annyira egyszerű minden, mint ahogy az ott áll.

Végcél lett volna, hogy a csemete éjszaka aludjon. Ne szopizzon, ne sírjon, ne keljen föl, hagyjon aludni, és ő is pihenje ki magát. Azt mondják, hogy ezek szorosan összefüggő kívánságok. A gyerkőc, ha megtanul önállóan elaludni, akkor nem kér szopit az elalváshoz, így ha éjjel fölkel, nem kellek hozzá, hogy nyugodtan vissza tudjon aludni, így gyorsabban visszaszundít, alaposabban kipiheni magát reggelre, és én is sokkal pihentebb, nyugodtabb, türelmesebb leszek.

baba

Az egész dolog már rögtön az elején bukik: Meg kell tanulni nem cicin elaludni! Ugye mindannyian tudjuk, hogy a cicin elalvást kívülről szabályozni nem nagyon lehet. Táplálkozik, az anya közelségétől megnyugszik, termelődnek azok a fránya hormonok, amik még alaposan meg is nyugtatják a babát és a mamát is egyszerre, ergo: tuti, hogy bealszik a baba. Jó esetben csak a baba, de leginkább ugye mindketten. Eleinte az ülve szopi közben, aztán biztonságosabban a félig felülve szopi közben, míg végül a fekve szopi közben már az ember kontrolálni sem tudja a dolgokat néha a fáradtságtól. Álmunkból felriadva csak annyit veszünk észre, hogy etetés folyik, s már nem emlékszünk, hogy ezt most kezdtük, vagy már a végéhez közeledik, vagy csak egyszerűen alaposan bealudtunk és a csöppecske már a következő etetésként szolgálja ki saját magát. :)

Ergo az éjszakai evés-alvás tényleg összefügg, de hogyan vegyük rá a picúrt, hogy éjszaka ne legyen éhes? Vagy tényleg éhes és nem csak mi hisszük azt? Honnan lehet ezt tudni?

Időbe telt, mire ráeszméltem a dologra, hogy igaziból egyáltalán nem éhes, és iszonyú fáradt, csak én balga mama hozzászoktattam ehhez a folyamathoz, pedig jóbarátnőm százszor elmondta: Ne szoktasd hozzá olyanhoz, amiről később majd le szeretnéd szoktatni!!! És milyen igaza van/volt. Úgyhogy nagylevegő, fogakat összeszorítani, kávét bekészíteni, mert most le kell szoktatnunk egyetlen csemeténket az éjszakai cicin elalvásról.

Őszintén nekem a legnehezebb volt azt a határt megtalálni, hogy mikortól nincs szüksége az éjszakai szopira. Mert ugye csecsemőként még igényli a szinte folyamatos etetést, amivel nincs is baj, mert erre felkészültünk lelkileg-testileg, de ahogy cseperedik, és már szilárd ételt vacsorázik, és aztán még tejcsit is kap, ne mondja senki, hogy még éjjel is etetni kell! Úgyhogy elérkezett az idő, hogy minden erőnket, türelmünket és nyugalmunkat latba vessük, és nekilássunk a feladatnak.

Sokféle módszert olvastam, és kipróbáltam. A leghíresebbektől, a sosem hallottig, míg végül kialakítottam a saját módszeremet, amellyel rövid úton, kiegyensúlyozottan szoktunk rá az éjszaka átalvására. Töredelmesen bevallom, hogy szegény-drága első szülöttem nem azonnal így nevelődött, és sajnos vele sokszor vakvágányra futottunk. Miért nincs az embernek egy "robot-elő-gyereke", akin kipróbálhat mindent, és a sajátjait már a legjobbak szerint nevelhetni?

Szokjunk rá az éjszaka átalvására!

Tudjuk, hogy az éjszakai alvásfázisok periodikusan követik egymást, s van köztük olyan, mint mély alvással tölt a baba, és van köztük felületes alvással töltött idők. Általában ekkor ébrednek meg a babák, ekkor kell visszaaludniuk. S mivel egy éjszaka 4-8 ilyen periódus is lelet, így az átállás időszakában pontosan ugyanennyiszer kell megébrednünk, és visszaaltatnunk, de szigorúan nem cicin! Lehet simogatni, cirógatni, vízzel kínálni (talán tényleg szomjas), lehet hozzá nagyon halkan beszélni, nyugtatgatni. A lényeg, hogy megtanulja, hogy biztonságban van, é aludjon vissza.

Nem ígérem, hogy könnyű feladat. Nem ígérem, hogy nem leszel hulla fáradt 3-4 napig, de azt ígérem, hogy napról napra könnyebb lesz. Első este lesz a legnehezebb. Akkor minden alkalommal követelőzni fog. Persze nagyon fáradt is lesz, így majd hamar visszaalszik, csak fő a nyugalom. Második este jelentősen kevesebbet fog majd ébredni, és a 4.-5. estén már átalussza az éjszakát, nem csak Ő, de Te is. Először furcsa lesz, hogy már nem kellesz neki éjjel, de ennek ez a rendje.

Mielőtt azonban hozzálátnál, jó előre beszéld meg ezt a merényletet a kicsivel. Nem hülye, érteni fogja. Szomorú lesz, de tudni fogja, hogy ez neked is és neki is a legjobb. Az utolsó éjszakai szopinál juttasd eszébe, hogy ez az utolsó, holnaptól már nincs ilyen. Tudni fogja, hogy miről beszélsz! Az éjszakai ébredések alkalmával aztán nyugodtan az orra alá dörgölheted, hogy: "Emlékszel? Megbeszéltük!"

Más módszerekről röviden

Lehet ezt sokkal gyorsabban, a gyereket órához igazítva sírni hagyni, hogy megtanulja, hogy mi a "rendszer", de nekem mégis az a véleményem, hogy ha anya zokogni hagyja a csemetét, az akkor megtanulja, hogy anya nem jön oda, mikor sír, anyára nem lehet számítani. És mi van akkor, ha tényleg baja van pont akkor? Az én szívem ettől érzékenyebb. Nem állítom, hogy nem próbáltam ki, mint kezdő elsőszülő anya ezt a módszert is, de örökre megtanultam, hogy a gyereknevelés nem lóverseny. Hagyni kell a gyereknek időt, hogy megszokja, mi a "rendszer". És hiába kecsegtetnek gyors, hatékony, és mindenféle pozitív jelzővel ellátott lehetőségekről, én többet nem kísérletezek. Inkább rászánok egy héttel többet, inkább nem alszom még egy hónapig, csak a gyerek ne törjön meg, vagy inkább nem törjön be, mint egy állat. Ő az én csöppnyi magzatom, akinek szeretetben kell megélnie az elválasztódás minden apró lépését, és én leszek az, aki mellette leszek, és biztosítom feltétlen szeretetemről, hogy Ő biztonságban érezze magát éjjel és nappal is.

Megosztás:
Ezt a bejegyzést még nem kommentálta senki.

Új hozzászólás
Ahhoz, hogy új bejegyzést készíthess, előbb be kell jelentkezned a fórumon regisztrált felhasználóneveddel és jelszavaddal.
Ha még nem regisztáltál, itt megteheted.
 
 

  • PocakkalHétről-hétre
    • Hányadik hétben vagy?
Kölyökpark
Mozgásterápia, okosító torna
Moonshine MFG Hungary
LogiLand.hu Webáruház
Rio Rendezvénykaszinó
Dr. Bátori-Kallós Picibaba.hu Verseny

Adaptive Media