Örömteli táplálkozás

A csecsemőkor talán legfontosabb tapasztalata, hogy a világ, amibe születtünk, nem fenyegető, hanem biztonságos hely. Ezt az élményt az anya tudja biztosítani gyermeke számára avval, hogy gyermeke negatív érzéseire, a gyermek sírásása megnyugtató viselkedéssel reagál. Az első életévben az anya-gyerek kapcsolat alakulása következtében alakul ki az ősbizalom, amely a későbbi emberi kapcsolatok alakulását is befolyásolja. A méhen belüli életben már kialakul az anya és gyermeke közötti kapcsolat, a magzat megismeri anyja hangját, szívhangját. Születése után a karba vétel és a ringatás ezért olyan megnyugtató és jó hatású a baba fizikai és lelki állapotára. Mellre téve a csecsemők megnyugszanak, biztonságban érzik magukat.

A táplálásban fontos a megfelelő minőségű és összetételű tápanyagok adása, de ugyanilyen fontos a szoptatás vagy etetés során a gyermekkel a meghitt, intim kapcsolat fenntartása. A szoptatással kapcsolatos mítoszok, tévhitek mindig is erősen befolyásolták az anyai szereppel történő elégedettséget. Ma újra előtérbe kerültek azok a nézetek, hogy minél tovább szoptat az anya, a gyermek fejlődése annál zavartalanabb. Ez azoknál az anyáknál okozhat belső konfliktust, akik - önhibájukon kívül -néhány hónap elteltével már nem tudnak szoptatni. A bűntudat szorongóvá teheti az anyát, és ez csökkentheti kiegyensúlyozottságát, ami az anyai szerepre is kihat. Függetlenül attól, hogy az anya mellből vagy cumisüvegből etet, az etetés biztosítja a gyermek számára az anyával való érzelmi biztonság megélését. A cumisüvegből való etetésnél is fontos a szoptatási helyzet megteremtése! Ezek az alkalmak újra és újra megerősítik a biztonságos érzelmi kötődést. Ha az anya és a gyermek jól egymásra hangolódtak, az anya jól érzékeli a gyermek jelzéseit, és megfelelő módon reagál rájuk. Ha az első életévben az anya valóban a gyermekére tud koncentrálni, etetéskor nem mással beszélget, nem a tévét nézi, akkor az anyai szerep magabiztossága is kialakul, mert látja gyermeke egészséges testi és lelki fejlődését.

Egy éves korig jó lenne, ha minden anya kizárólag a gyermekneveléssel tudna foglalkozni, mert ez a korszak meghatározza a gyermek későbbi testi-lelki fejlődést.

Tévhit, hogy ha a gyermek már úgysem szopik, akkor mindegy, hogy ki eteti (például ezt is a bébiszitterre lehet bízni). Kétségtelen, hogy korunkban az anyákra nagyobb terhek nehezednek annak következtében, hogy minden szerepükben egyszerre szeretnének helytállni. Sokszor tapasztaljuk azt, hogy az anya - bár gyermeke még nem érte el az egy éves kort - már dolgozik, miközben abban az illúzióban ringatja magát, hogy gyermekét neveli. (Pl.: otthon dolgozik, de egész nap a bébiszitter gondozza a gyermeket) Ennél sokkal jobb megoldás, hogy egyéves koráig a gyermekgondozás feladatának szenteli magát. Ez az együtt töltött idő később megtérül, mert ekkora már kialakult és megalapozódott a harmonikus anya-gyerek kapcsolat, a gyermek oldaláról kialakult egy ősbizalom. Egy olyan nyitottság a világ felé, ami az egészséges fejlődés alapköve.

A táplálkozás alapvetően örömteli tevékenység, ám gyakran pont az étkezéssel kapcsolatban alakítanak ki a szülők helytelen magatartásmintákat. Ha csak a "mama kedvéért" eszik egy falatot, akkor kialakulhat a rosszul evő gyerek, vagy, amikor a gyerek minden panaszára az etetés a válasz, akkor éppen az ellenkezője, a minden problémát evéssel "gyógyító" gyerek. Ezek a későbbi táplálkozási zavarok megalapozói.

Az anyai táplálás tehát testi és lelki dolog is egyben. A táplálék minősége meghatározza az egészséges testi fejlődést, és ahogyan az anya a táplálást végzi, az meghatározza a gyermek személyiségfejlődését.

(Kugler Gyöngyi, klinikai szakpszichológus előadása alapján)

Forrás: Polgár Infó

Megosztás:

• 
•