2019. február 17., vasárnap - Donát napja
-
Ebben az időszakban fedezi fel a saját hangját. Sokat visongat, gőgicsél, ez a legjobb bizonyítéka annak, ha a babád kiegyensúlyozott, jól érzi magát. Mesélj, verselj, énekelj neki sokat. Hihetetlen, hogy milyen hamar megjegyzi majd, és várni fogja az ismerős dallamokat. Sírása is egyre differenciáltabb. A gondos anyuka már meg tudja különböztetni az "éhes vagyok" sírást az "álmos vagyok" sírástól.
-
A legelső, és legfontosabb lépés a kicsi gyerek önálló étkezésének megtanítása során, hogy olyankor etessük a kicsit, amikor mi is eszünk. Ültessük etetősékbe, emeljük a mi szintünkre, mutassunk példát, hogy mindenki a családi asztalnál ül, és mindenki egyszerre táplálkozik. Egy falat anyának, egy falat a babának. Persze kinek-kinek a sajátjából. Egykettőre kialakul a kicsiben az önállóságra való igény. Utánozni akar majd, ő is felnőtt módjára szeretne enni, ugyanúgy mint Apa, vagy Anya.
-
Szintén létfenntartó ösztön, reflex, amely a csecsemő táplálékhoz jutását hivatott segíteni. A szopóreflex akkor váltódik ki, ha a baba szájpadlásához hozzáér valami. Ekkor automatikusan szopó mozdulatokat végez. A 4. hónap végére a gyermekek általában elhagyják ezt a reflexet. Ekkor már a tudatos táplálkozás a jellemző rájuk.
-
A legmodernebb kutatások szerint továbbra sem javasolják a jól táplált, anyatejes babák hozzátáplálásának megkezdését fél éves koruk előtt. Ez az ajánlás viszont nem azt jelenti, hogy naptárra pontosan a 6. hónapot betöltve szabad csak megkínálni a csecsemőt bármilyen más, számára idegen táplálékkal. Ez csak egy körülbelüli időpontot jelent. Nem jelent gondot, ha néhány nappal előbb, vagy akár hetekkel, hónapokkal később kezdjük meg a hozzátáplálást.
-
A
szamárköhögés vagy
pertussis cseppfertőzéssel terjedő, a
Bordetella pertussis baktérium
által okozott, súlyosan fertőző betegség, mely leginkább a kisgyermekeket
támadja meg. A betegség
kezdeti fázisában először megfázásszerű tünetek, tüsszögés, orrfolyás
jelentkeznek. Ez a kezdeti fázis rendszerint 1, maximum 2 hétig tart. A második
fázisban a betegnek jellegzetes köhögési rohamai lesznek, amit a légutakban
felhalmozódott nyák okoz, mely folyamatosan húzószerű, szamár által kiadott
hangra hasonlító köhögésre ingerli a beteget. Ezt nevezzük a paroxizmus
szakaszának.
-
A csecsemő a második hónapban is kizárólag anyatejet (vagy tápszert) eszik. A szopizás a legfontosabb tevékenysége, ez teszi ki az ébrenléti időszak legnagyobb részét, és ezáltal erősödnek a beszédizmai is. Elkezd beállni a családban a napi rutin, az étkezések időpontja, hossza és intenzitása már kiszámítható. Már szinte biztosan tudjuk, mikor lesz éhes a baba, és felismerjük az "éhes vagyok" sírást.
-
Előre kikötöm, hogy nem vagyok nyámnyila anyuka, aki folyton a gyereke fenekében lóg, hogy az maximális önállótlanságban nőjön fel. Előre kikötöm továbbá azt is, hogy első csemetémnél az alváshoz vezető út minden formáját kipróbáltuk, és állítom, hogy kitartóak voltunk, nem ragadtunk le. Elolvastam a világ összes szakirodalmát, próbáltam mű-tapasztalatokra szert tenni, de semmi sem segített.
-
A fűtésszezon indulásával szükségessé válik otthonunk párásítása. Ezt biztosan sokszor hallottuk már akár a háziorvostól, akár egyéb helyről, de talán vannak, akik nem tudják, hogy mit jelent és miért van rá szükség. Tisztázzunk néhány ezzel kapcsolatos fogalmat.
-
Az állandó szülői gondoskodást semmi sem pótolhatja, de vannak olyan készülékek, amelyek segítenek abban, hogy a kisbaba környezetében tartózkodó személyek nyugodtabban végezhessék teendőiket vagy pihenhessenek - annak biztos tudatában, hogy a gyermek minden lélegzetvételét és mozdulatát lankadatlan figyelem kíséri.
-
A hozzátáplálás csak első hallásra tűnik egyszerűnek, de aztán hirtelen minden annyira bonyolult lesz, hogy azt sem tudja szerencsétlen szülő, hogy mit adhat, és mikor, és hogyan adja azt. A végére persze, mikor már nem kell figyelni szinte semmire, mert már mindent eszik a gyerek, addigra minden letisztul, és a következő csemeténél már mindenki rutinosan fog hozzá a dolgokhoz,de a kezdetek... Azok tényleg nem egyszerűek.
-
Minél korábban szoktassuk hozzá egy esti lefekvési rituáléhoz. Lehet ez mesélés, éneklés, ima, bármi, amit együtt csinálunk, de később majd kisgyermekként ő maga fogja igényelni. A felnőtteknek is vannak ilyen szokásaik: olvasnak, zenét hallgatnak. Ez az az eseménysor, ami áthangolja őket az alvás fázisára, egy idő után feltételes reflexként kezdünk ásítozni, ahogy a könyvet a kezünkbe vesszük.
-
Mindannyiunk életében a legnagyobb öröm a gyermekáldás, és amikor végre megérkezik a várva-várt gyöngyszem, kiteljesedik családunk, s otthonunkba a gyermeksírás mellett beköltözik a derű is.
-
Ebben az időszakban fedezi fel a saját hangját. Sokat visongat, gőgicsél, ez a legjobb bizonyítéka annak, ha a babád kiegyensúlyozott, jól érzi magát. Mesélj, verselj, énekelj neki sokat. Hihetetlen, hogy milyen hamar megjegyzi majd, és várni fogja az ismerős dallamokat. Sírása is egyre differenciáltabb. A gondos anyuka már meg tudja különböztetni az "éhes vagyok" sírást az "álmos vagyok" sírástól.
A legelső, és legfontosabb lépés a kicsi gyerek önálló étkezésének megtanítása során, hogy olyankor etessük a kicsit, amikor mi is eszünk. Ültessük etetősékbe, emeljük a mi szintünkre, mutassunk példát, hogy mindenki a családi asztalnál ül, és mindenki egyszerre táplálkozik. Egy falat anyának, egy falat a babának. Persze kinek-kinek a sajátjából. Egykettőre kialakul a kicsiben az önállóságra való igény. Utánozni akar majd, ő is felnőtt módjára szeretne enni, ugyanúgy mint Apa, vagy Anya.
Szintén létfenntartó ösztön, reflex, amely a csecsemő táplálékhoz jutását hivatott segíteni. A szopóreflex akkor váltódik ki, ha a baba szájpadlásához hozzáér valami. Ekkor automatikusan szopó mozdulatokat végez. A 4. hónap végére a gyermekek általában elhagyják ezt a reflexet. Ekkor már a tudatos táplálkozás a jellemző rájuk.
A legmodernebb kutatások szerint továbbra sem javasolják a jól táplált, anyatejes babák hozzátáplálásának megkezdését fél éves koruk előtt. Ez az ajánlás viszont nem azt jelenti, hogy naptárra pontosan a 6. hónapot betöltve szabad csak megkínálni a csecsemőt bármilyen más, számára idegen táplálékkal. Ez csak egy körülbelüli időpontot jelent. Nem jelent gondot, ha néhány nappal előbb, vagy akár hetekkel, hónapokkal később kezdjük meg a hozzátáplálást.
A szamárköhögés vagy pertussis cseppfertőzéssel terjedő, a Bordetella pertussis baktérium
által okozott, súlyosan fertőző betegség, mely leginkább a kisgyermekeket
támadja meg. A betegség
kezdeti fázisában először megfázásszerű tünetek, tüsszögés, orrfolyás
jelentkeznek. Ez a kezdeti fázis rendszerint 1, maximum 2 hétig tart. A második
fázisban a betegnek jellegzetes köhögési rohamai lesznek, amit a légutakban
felhalmozódott nyák okoz, mely folyamatosan húzószerű, szamár által kiadott
hangra hasonlító köhögésre ingerli a beteget. Ezt nevezzük a paroxizmus
szakaszának.
A csecsemő a második hónapban is kizárólag anyatejet (vagy tápszert) eszik. A szopizás a legfontosabb tevékenysége, ez teszi ki az ébrenléti időszak legnagyobb részét, és ezáltal erősödnek a beszédizmai is. Elkezd beállni a családban a napi rutin, az étkezések időpontja, hossza és intenzitása már kiszámítható. Már szinte biztosan tudjuk, mikor lesz éhes a baba, és felismerjük az "éhes vagyok" sírást.
Előre kikötöm, hogy nem vagyok nyámnyila anyuka, aki folyton a gyereke fenekében lóg, hogy az maximális önállótlanságban nőjön fel. Előre kikötöm továbbá azt is, hogy első csemetémnél az alváshoz vezető út minden formáját kipróbáltuk, és állítom, hogy kitartóak voltunk, nem ragadtunk le. Elolvastam a világ összes szakirodalmát, próbáltam mű-tapasztalatokra szert tenni, de semmi sem segített.
A fűtésszezon indulásával szükségessé válik otthonunk párásítása. Ezt biztosan sokszor hallottuk már akár a háziorvostól, akár egyéb helyről, de talán vannak, akik nem tudják, hogy mit jelent és miért van rá szükség. Tisztázzunk néhány ezzel kapcsolatos fogalmat.
Az állandó szülői gondoskodást semmi sem pótolhatja, de vannak olyan készülékek, amelyek segítenek abban, hogy a kisbaba környezetében tartózkodó személyek nyugodtabban végezhessék teendőiket vagy pihenhessenek - annak biztos tudatában, hogy a gyermek minden lélegzetvételét és mozdulatát lankadatlan figyelem kíséri.
A hozzátáplálás csak első hallásra tűnik egyszerűnek, de aztán hirtelen minden annyira bonyolult lesz, hogy azt sem tudja szerencsétlen szülő, hogy mit adhat, és mikor, és hogyan adja azt. A végére persze, mikor már nem kell figyelni szinte semmire, mert már mindent eszik a gyerek, addigra minden letisztul, és a következő csemeténél már mindenki rutinosan fog hozzá a dolgokhoz,de a kezdetek... Azok tényleg nem egyszerűek.
Minél korábban szoktassuk hozzá egy esti lefekvési rituáléhoz. Lehet ez mesélés, éneklés, ima, bármi, amit együtt csinálunk, de később majd kisgyermekként ő maga fogja igényelni. A felnőtteknek is vannak ilyen szokásaik: olvasnak, zenét hallgatnak. Ez az az eseménysor, ami áthangolja őket az alvás fázisára, egy idő után feltételes reflexként kezdünk ásítozni, ahogy a könyvet a kezünkbe vesszük.
Mindannyiunk életében a legnagyobb öröm a gyermekáldás, és amikor végre megérkezik a várva-várt gyöngyszem, kiteljesedik családunk, s otthonunkba a gyermeksírás mellett beköltözik a derű is.
