Az én kis nagyszájú boszorkányom január 9-én megkezdte az óvodát. Előtte héten voltam át egyeztetni a vezető óvónővel, hogy mit kell vinnünk, mi lesz a jele stb.....

Szóval 9-én reggel 9 óráig kellett beérnünk, kb. 3/4-ed 9-re értünk oda, bepakoltuk a cuccait a szekrényébe, alma csoportba kerültünk és szőlő lett a jele. A mosdóba is betettük a fogkrémet, fogkefét, és megkerestük a saját törölközőt. Pik-pak ki is szúrta a szőlő jelet a sorban :-)

Némi átöltözés és irány a csoport. Kicsit félénken, illetődötten nézett végig a termen, idegen hely, idegen gyerekek, idegen nénik....odabújt hozzám és azt mondja: anya ugye itt maradsz? Hát persze hogy maradok. Végignéztük a játékokat, a konyhával és babakocsival hamar megbarátkozott (itthon is ez a két kedvenc az utóbbi időben) aztán 2 kislány mellénkszegődött amikor főztünk.

Egy idő után a 2 kislány segedelmével egyre bátrabban járta körbe a termet, szépen szólt, hogy pisi lesz, ügyesen ki is talált a mosdóba, én csak odakísértem. Amikor visszamentünk, épp csoportjátékot és körjátékot kezdtek játszani, az egyenlőre nem jött be neki, nem vettünk részt benne, hiába mondtam, hogy én is beállok. Inkább leültünk egy kis székre és onnan figyeltük. Amikor a többiek is leültek, és az óvónő a téllel kapcsolatos kérdéseket tett fel, ügyesen válaszolgatott amikor őt kérdezték.

Tök érdekes, itthon még ebédnél is alig akar megülni 2 percre, itt meg olyan nyugodtan ült a széken, mintha nem is az én lányom lett volna ott velem.

Hamar eltelt a 2 óra míg ott voltunk, 11-kor eljöttünk, mert negyed 12-kor már ebédelnek és mi ebben a hónapban csak fél napra megyünk, mivel a befizetésről lemaradtunk.

Másnap u.úgy 9-re mentünk (nekem pont jól is jön ki így az idő, mert Ármin fél 9-kor szokott szopizni, kényelmesen meg tudtam etetni, büfizést már apára maradt), az óvónő azzal fogadott, próbáljuk meg hogy elmegyek, persze mindenféle búcsúzkodás nélkül. Épphogy átöltöztettem, már fogták is a kezét és kísérték be, majd szólnak, ha gond van, menjek haza.

Húúhh, nem gondoltam volna, hogy ilyen hirtelen ez lesz, a kapuban már majdnem bőgtem, mi lesz ha keres, mi lesz ha sír, mi lesz vele ez alatt a 2 óra alatt....

Persze amíg én ezen morfondíroztam és 3 perc alatt hazaértem, otthon meg szinte egy frászban voltam 11-ig, ő nyugodtan eljátszott, abszolút semmi probléma nem volt vele.

3. nap szintén ez volt, ekkor már kaptam puszit, és azzal váltunk el egymástól, hogy nemsokára jövök érte, papáért kell mennem a kórházba. Ami persze igaz is volt, sajnos előtte éjjel anyumnak mentőt kellett hívnia mert nagyon rosszul volt.

4. nap itthon maradtunk mert bábszínházba mentek, mi ezt inkább még kihagytuk, majd a jövő hónapban.

5. nap szintén problémamentes volt, szépen elváltunk puszival, ő ment be én haza.

Aztán délután kezdődtek a gondok......

Apa szerencsésen hazaért 22-én este. Hozott egy csomó narancsot, citromot, édességet, és sört. Nem vagyok egy nagy sörös, mondhatni alkoholt is csak alkalmakkor iszom egy pohárral, de a görög sört szeretem. Nem kesernyés, mint az itthoni sörök.

A narancs és citrom amit hozott, úgy kapta a szálláshely tulajától, a kertből szedte neki. Bio narancs és citrom. A tulajnak sikerült páromat kiokosítania, mert eddig nem tudtunk, hogy a narancsot és a citromot is a hűtőben kell tárolni (külön egymástól), melegben elmegy a c-vitamin tartalma és csak összefonnyad. Azt sem tudtuk, hogy a citromot a langyos teába kell kifacsarni, nem pedig a forróba mert a forró teában azonnal elmegy a c-vitamin tartalom.

23-án még elmentem a maradék cuccokat bevásárolni, előkészültem másnapra, ajándékokat becsomagoltam, addig apa sétált egyet a gyerkőcökkel.

24-én délelőtt főztem, du. közösen feldíszítettük a karácsonyfát (nincs értelme Vanda előtt titkolnunk hogy a Jézuska hozza a fát, eddig akkor díszítettük amikor este elaludt, na de olyan éberalvó lett, ha nekiálltunk volna vele zörögni, tuti lebukás lett volna), fürdés után érkeztek meg az ajándékok.
Karácsony végére gazdagabbak lettünk egy csomó kirakóssal, süniépítővel, tanuló laptoppal, ruhákkal, csörgőkkel és egy játékkonyhával. A legnagyobb sikert a konyha aratta.

25-én anyósomhoz mentünk ebédre, az őszintét megmondva alig vártam hogy hazaérjünk. Még tavaly év elején elváltak, eléggé viharosan mert apósom olyan dolgokat művelt, hogy ihaj, velünk is kitolt elég rendesen. Anyósom most albérletben lakik nem messze tőlünk, após maradt a családi házban. Nem gondoltam, hogy anyósom őt is odahívja, így az egész ottlétünk elég kínosra sikeredett. Pláne, hogy a válásuk után a párom ha 3 szót váltott az apjával, akkor sokat mondtam.

26-án anyukámékhoz mentünk, ott voltak nővéremék és bátyámék is, anyumnak hiába könyörögtünk, hogy ne csináljon sokmindent, épp elég beteg apukámat ellátnia, majd mindegyikünk visz valamit. Persze mondanom sem kell, nem hallgatott ránk. Egy csomó kaja meg is maradt, egyikünknek sem volt valami nagy étvágya, hogy is tudtunk volna enni, látva apumat aki alig bír 2 falatot lenyelni :-(
Inkább őt noszogattuk, hogy igenis az evést-ivást erőltetni kell, mert különben teljesen le fog gyengülni. 