Hát ez a nap is eljött...2010.07.26.Eszter négy éves lett.

Már hetek óta készültünk a szülinapi partira.A meghívók megírva,elküldve.Lufik,dudák,party tányérok és poharak a szekrényben sorakoztak,várták,hogy valaki birtokba vegye őket.A csajszi nagyon izgatott volt,egész nap pörgött,segített.Nagyon várta a kis barátait,és a többi vendéget.Én meg teljesen be voltam pánikolva,hogyan fogok elszórakoztatni egy rakás felnőttet és gyereket egyszerre.Aztán persze hamar kiderült,hogy a gyerekeket elég csak összeengedni,és remekül elszórakoztatják ők magukat,mindenféle külső segítség nélkül is.

Megrendeltük a szív alakú epertortát,lovacskával a tetején/ahogy a művésznő kérte/sütöttem muffint,volt sajtos rúd,kókusztekercs,egyik mama csinált csokitortát,a másik ostyaszeletet,készült még szendvics és picike fasirtgolyócskák is voltak az asztalon.Apa elment a tortáért munka után,és itt kezdődött a kavalkád.Megvette,és indult volna hazafele,de az autó megadta magát.Hiába próbálta indítani,bizony nem sikerült neki.Hívta mamát,hogy legalább a torta kerüljön haza,de nem vette fel a telefont,a barátja nem tudott érte menni,mert a felesége elvitte az autót,a szerelőnk pedig otthon felejtette a telefonját,és sehogy sem tudta szegény apa elérni.Aztán persze minden megoldódott.Mama kiment a tortáért/a város szélén volt a cuki/egy másik barátunk,aki autószerelő,megnézte a kocsit,majd kivontatták a műhelyébe,és mire kezdődött a buli apa is hazaért.Szerencsére mindennel kész lettem egyedül is,csak a lufi fújás maradt el,mert azt hiába próbáltam,kevés voltam hozzá.

Érkeztek a vendégek,Eszter engedett be mindenkit és nagyon tetszett neki,hogy ez a nagy felhajtás most mind érte van.Szuper kis ajándékokat kapott,de ez igazán nem is érdekelte,fontosabb volt a játék és mókázás.Az összlétszám végül 23fő lett,gyerekekkel,anyukákkal,rokonokkal együtt és szerintem mindenki remekül szórakozott.Apa két órán keresztül csak lufit fújt,díszítésnek és a gyerekeknek játszani.Rohangáltak,homokoztak,hintáztak,az egész házat és kertet birtokba vették.Öt körül érkezett a torta,egész finom volt,pedig én elsőre leszavaztam az eepertorta ötletet.Aztán folytatódott a játék,apával fociztak a lurkók,majd találd ki,mi van a dobozban játékot játszottunk.Na ez nagyon bejött mindenkinek,a végén már majdnem ölre mentek,hogy ki legyen a következő versenyző.Persze ezt is megoldottuk,kártyát húztak,és akinél a baglyos kép volt,az következett.Voltak kissebb ajándékok,aki kitalálta mit rejt a doboz,az választhatott valamilyen édességet./Csak csendben jegyzem meg,hogy nyalókát adni ennyi négyévesnek a világ legbutább ötlete,másnap az egész ház ragadt a pracli lenyomatoktól.Igaz,ez legyen a legnagyobb gond/A nagy felhajtásban elfelejtettük átadni a mi ajándékunk,egy gyönyőrűséges Hello Kiitty-s biciklit,amit végül este kapott meg a csajszi,és nagyon örült neki.Komolyan mondom,minha neki találták volna ki ezt a járgányt.Rápattant,és már tekerte is ezerrel a rózsaszin csodát.Azóta mindenhova ezzal megyünk,annyira imádja.Egy hatalmas rózsaszin masni van az elején,természetes azt nem lehetett levenni róla,mert az úgy szép....

Majdnem tíz óra volt,amikor az utolsó vendég is elment,gyors összepakoltunk kicsit,megfürödtünk,fogat mostunk és irány az ágy.Eszter odabújt hozzám,megköszönte a jó kis bulit,majd megkérdezte,hogy reggel a kakaó mellé,kap-e mást is enni,mert bizony ő nagyon éhes,egész délután egy falatot sem evett,vacsorát meg nem adtam neki.Szóval így telt el a negyedik szülinapi parti.Szuper kis ajándék,szuper kis bulival,csak enni nem adtunk szegény négyéves nagylányunknak!!!!

Ébredezik a kis szülinapos.Bemegyek hozzá,és felköszöntöm:

-Boldog szülinapot Életem!Négy éves nagylány lettél ma!

Kipattan az ágyból,rohan a tükör elé,nézi magát jobbról,balról,majd kicsit értetlenkedve megjegyzi:

-Érdekes...négy éves vagyok,és mégis úgy nézek ki,mint amikor három voltam!

Hát igen..nem túl egyszerű dolog.Főleg ha az ember lánya minden napra mást talál ki.Kezdődött a tortával..a világ legegyszerűbb kérdése..milyen legyen.Szerintem gyümölcsös joghurt,esetleg túró,vagy valami hasonló.Eszter szerint csoki.Eszter nem szereted a csokitortát-mondom én.DE..szeretem-mondja ő.Elmegyek a cukiba,veszek neki egy szelet csokitortát.Megkóstolja...egy falatot leeröltet a torkán,hát ez nem jó.Jóó,akkor legyen joghurtos..igen ám,de joghurtos tortából nem tudnak szív alakút sütni.Na a nap újabb kérdése,akkor milyen is legyen.Epres,jön az új válasz,én már nem is próbálom meggyőzni,legyen.Mlyen marcipán legyen a tetején???Reggel ébredés után,teknős,tíz perccel később póni,délben orrszarvú,nem,nem is..inkább egyszarvú,délután:ló.és ez még csak a torta.Aztán a meghívók,kit is hívjunk meg.Én úgy terveztem,hogy szolíd kis buli,néhány kis barátjával,de ő lassan már az összes szomszédot meghívta.Szegény Béla bácsi,meg Jutka néni a maguk kis nyolcvan évével,nem is tudták hogyan hárítsák el a meghívást.Aztán végül abban maradtunk,hogy ők nem jönnek,csak a négy hónapos kiskutyájuk lesz a vendégek között.Még jó,hogy most esik az eső,és nem mennek ki az utcára.Biztos bővülne a lista pár fővel.

A hétvégén Szegeden jártunk,meglátogattuk Eszter unokatesóját,Teklát.El akartunk menni Ópusztaszerre is,de olyan nagy volt a hőség,hogy a kirándulást inkább elnapoltuk.Sétáltunk a városba,fagyiztunk,majd megmártóztunk a szökőkútba,hát mondanom sem kell nagyon jól esett.Szinte teltház volt,rengeteg gyerek és felnőtt választotta a hűsölés eme formáját.Esztert alig lehetett kiszedni a vizből,pedig már lilult a szája a végén.A játszóterezés persze most sem maradhatott el,a ligetben olyan szuper kis kötélmászóka volt,a csajszinak nagyon tetszett.Na onnam se tudtuk egykönnyen leimátkozni.Persze Gyulán még csak hasonló sincs,szegény Apával megigértette a kis boszi,hogy csinál neki itthonra...hát nem tudom,hogyan fogja kivitelezni.Majd kiderül.

Még csak négy éves-sőt még annyi sem-de már túl vagyunk a Rómeó és Júlián.Igen,igen...tudom kicsit korai,de az én makacs kis négyévesem ha egyszer valamit a fejébe vesz,nehéz lebeszélni róla.Így hát beültünk a színházba és végignéztük az előadást.Egy szó nélkül nézte végig az árnyjátékot,majd felállva tapsolt,a végén pedig megköszönte a remek előadást.

Imád telefonálni...Be nem áll a szája,folyamatosan beszél.Nemrég apával voltak otthon,én dolgoztam.Hiányoztam neki,hát felhívtak.Mondja-mondja,hogy mi történ vele,egyszer csak elhalkul a hangja,majd újra erősödik.

-Látod Anya,mezitláb vagyok!!!

Megmutatta....

A népművészeti vásárban különböző játékokkal várták a gyerekeket.Lehetett kirakózni,teknőből horgászni,kukoricát morzsolni,diót törni,tekézni,célba dobni,memóriajátékot játszani.Minden játék szigorúan fából készült,és nagyon ötletesek voltak.Eszter is kipróbálta szinte mindet,mert mindenáron mézeskalácsot akart nyerni.Pénzért nem lehetett megvenni,csak a játékok során összegyűjtött petákokkal lehetett érte fizetni.

Az örök kedvenc.A színészek már régi ismerősként köszöntik,és tudják,hogy ha Gyulára jönnek,Eszter visszatérő vendég náluk.

Alig tudtam visszatartani,mindenáron be akart kapcsolódni a táncba.Egyszer majdnem sikerült is,kicsit meg is kavarta a koreográfiát.

A Körös-völgyi sokadalom, népművészeti fezstivállal és kézműves vásárral összekötött rendezvény.Ilyenkor a gyerekek kipróbálhatják a kézügyességüket.Készíthetnek mézeskalácsot,köcsögöket,szőhetnek,hímezhetnek,vagy különböző figurákat gyárthatnak.Eszter boszorkány készítésre adta a fejét.

Ezt a fesztivált mindig nagyon várja az én lányom,mert ilyenkor jön a "körhintás bácsi"és a Kukucska Színház.A nagy kedvencek.Természetesen az idén sem elégedett meg egy körrel,visszatérő vendégek voltunk a körhintánál.

Nyári szezonban útnak indul a kisvonat.Bejárja az egész várost,a gyerekek nagyon szeretik.Tavaly még nem akart rá felszállni a csajszi,de az idén már annyit rágta miatta a fülem,hogy egyik nap felkerekedtünk,és kipróbáltuk.A lányoknak nagyon tetszett,bevallom nekünk is.

Csengetnek...Ötven körüli házaspár áll a kapunál,Apát keresik.Eszter átrobog a kerten a kismotorral,az ajtóban fékez,majd megáll,apára néz,és köszönés helyett,már kérdez is:

-Te Apa,ki ez a két gazfickó?

Kínzás van folyamatban...

Apa:-Megharapom a pocakod.

Eszter:-Neee mááár!Az a legjobb részem!

Bohóckodnak Apával....

Eszter:-Morogjál...ahogy én tanítottam!!!

Apának viszket a háta.

Apa:-Eszter,megvakarod a hátam?

Eszter:-Én nem fogok ráérni,inkább Anya vakarja a bundádat.

Eszter vizsgálja a szúnyogcsípéseit,amiből mostanában sajnos elég sok van.Egyszercsak felfedez magán valami más sérülést:

Eszter:-Anya,ez szúnyogcsípés?

Anya:-Nem...ez valami más.

Eszter:-Kiütés?

Anya:-Igen,valami olyasmi.

Eszter:-Ki ütött ki?

Nagyon jó dolguk van nálunk a bicikliknek,Eszter mindig ügyel rá,hogy tiszták legyenek.

A múzeumok éjszakája.Sajnos a szeszélyes időjárás miatt rövidre kellett nyújtani a sétát,de azért mégsem hagytuk ki az idei programokat.A vár lovagtermében középkori ruhakat lehetett felpróbálni,a Rondella előtt főtt a boszorkányleves,a jósnő pedig kártyát vetett,és megtudhattuk mit tartogat számunkra a jövő.

A végére nagyon belejött a csajszi,csak úgy zengett a kovácsműhely a nagy hangzavartól.

Mindenki a maga szerencséjének a kovácsa,állítja a közmondás.Ha pedig a "kovács"maga készíti el a névre szóló szerencsepatkóját,akkor ez a mondás hatványozottan is igaz.Így hát Eszter kipróbálta ezt a mesterséget,és megalapozta a jövőjét...vagy legalábbis a szerencséjét.

A cirkuszos könyv,amit vettem neki,megtette hatását....Mama pedig minden hülyeségben benne van.

A duriban akadtam rá erre a csodás darabra.Apa amikor meglátta,egyből azzal kezdte,hogy remélem ezt nem akarod ráadni a gyerekre,de rá kellett jönnie,hogy Mankának még ez is jól áll.Persze csak szigorúan otthoni használatra...

Olyan dolgos ez a lány,hogy öröm nézni.Legyen szó takarításról,fűnyírásról,vagy akár kőhordásról,ő mindíg segít.Nem is tudom Apa mikorra hordta volna be egyedül ezt a sok murvát,de így,hogy volt segítség nagyon gyorsan haladt....

Nézd csak,ott a cápa.Nagy horgászok lévén ez tetszett nekik a legjobban.Ide kétszer is vissza kellett jönnünk.

Kecskemama néhány órás lehetett,csak úgy hullámzott a pocakja.Esztert nagyon érdekelte,tetőtöl talpig megvizsgálta.

A végére már nagyon összebarátkoztak.

Az örök kedvenc...Mondtam is Apának,hogy nem kell nekünk állatkertbe vinni a csajszit,csak vigyük ki valamelyik ismerős tanyájára.Ha van ló,kecske,bari,már nyert ügyünk van.Hiába látott zsiráfot,elefántot,fókákat,legjobban kecskemama nyerte el a tetszését.Nem hiába,anyja lánya.Anyukám mesélte,hogy mikor kiskoromban a pesti állatkertben voltunk,már összcsődült a fél állatkert,mert ott bőgtem a hegyi kecske ketrece előtt,hogy én nélküle bizony haza nem megyek.Mi ezt azért megúsztuk,Eszternek elég volt,hogy órákig simogatta őket.