..igazi nő lett a csajsziból.

-Apa,így felhúzva,vagy lehúzva nézek ki jobban?

-Apa,ígérd meg,hogy veszel nekem egy olyan ruhát,aminek csak cicitartója van,és nem látszik ki belőle a lábam(pánt nélküli,hosszú ruha)

..teljesen önálló lett.

-Én már négy éves vagyok,egyedül mosok hajat,egyedül törlöm ki a fenekem,és már a cicim is nő.És már van fürdőcicitartóm is.(bikinifelső)

Hát igen..amióta négy éves,azóta egyedül is öltözik.Egyszerűen nem tudom meggyőzni róla,hogy a sárga és a lila nem illik össze,és hogy a kék-piros párosítás sem a legjobb ötlet.Azt már meg sem próbálom elmagyarázni,hogy kánikulában nem veszünk fel zárt őszi cipőt,még akkor sem,ha nagyon cuki rajta a kis piros szivecske,és hogy a két évvel ezelőtti gumicsizma valószínűleg nem fog rámenni a lábára,hiába próbálkozik mindenféle csellel.Hát igen...nehéz ezekkel a négyévesekkel!!!!

Egy aranyos kis történet.

Bár Szabina barátnőjének semmi köze a kínaiakhoz,mégis simán befogadnák maguk közé,mert a kis vágott szemével abszolút úgy néz ki.Azok meg ugye totálisan hasonlítanak egymásra.Na szóval nyaralunk a Balcsin,kint vagyunk a játszótéren,egyszer csak Eszter elkezd rohanni a csúzdához,nagyra nyílt,mosolygós szemekkel kiabál,hogy Szabina barátnőm,Szabina!!!Apával csak néztünk,hogy mi van,hát egy kínai kislánnyal tévesztette össze a barátnőjét a mi csajszikánk.

Sajnos az idei nyáron nem túl sokat bandáztunk a barátnőjével Szabinával.Valahogy soha nem úgy jöttek össze a dolgok,hogy tudjanak találkozni.Ha néha sikerült összefutni valahol nagy volt az öröm és boldogság.Annyira egy húron pendül ez a két kis boszi,hogy hihetetlen.

Próbálom behozni a lemaradást,eléggé el vagyok csúszva a naplóírással,de igyekszem...

Szülinapjára kapott a csajszi mamától egy medencét.Komolyan mondom,a világ legjobb találmánya.Se nem kicsi, se nem nagy,pont a legjobb méret.Nem kell bele sok víz,könnyen le lehet  cserélni,ha bekoszolódik,kényelmesen elfér benne egy csapat gyerek,és még mi is.Ki is használtuk,a nagy melegben egész nap a hűs habok közt hepáztunk.Hiába van tőlünk a fürdő egy köpésre,a nyáron csak egyszer voltunk kint,inkább otthon fürdött Eszter.Sokszor már olyan lila volt a szája,hogy csak na,vacogott,de nem tudtam kiszedni a vízből,annyira élte a dolgot.Volt mikor Bulcsú is csatlakozott,na olyankor még az utca végén is tudták,hogy medencés buli van nálunk,mert akkora hangzavar volt az udvarunkon.

Vannak napok,amikor minden klappol,minden úgy történik,ahogy a művésző megálmodta,olyankor mi vagyunk a világ legjobb szülei.Ilyenkor persze kedveskedő szavakból is van elég:

-Anya,én úgy szeretlek benneteket!Olyan jóképűek vagytok!

-Apa,én azóta szeretlek benneteket mióta megszülettem!

-Te nagyon jó anyuka vagy,mindig gondoskodsz rólam.

....és persze vannak napok,amikor semmi sem úgy alakul,mint szeretné:

-Vissza akarom kapni a régi anyukámat,aki szeret engem!

-Rosszul bánsz velem,én ezt nem érdemlem meg!

-Én most elmegyek a boltba és veszek egy új anyukát,aztán majd nézhetsz!

...és végül,egy kis veszekedés után,édes a békülés:

-Na jól van....megtartalak!

Végre rászántam magam,és bejelentkeztünk a fogorvoshoz.Nem tudom,hogy miért,de mindig halogattuk a dolgot,pedig már rég aktuális lett volna egy vizit.Eszterben egy csepp félelem sem volt,egyből összehaverkodott mindenkivel,a rendelő is nagyon teteszett neki.A doktor bácsi megnézte a fogait,és azt mondta,hogy gyönyörűek,semmi gond nincs velük,fél év múlva újra találkozunk.Abszolút pozitív élményekkel távoztunk,és amiért ilyen ügyes volt Eszter,még egy kis ajándékot is kapott.Utána elmentünk fagyizni,megünnepeltük,hogy minden rendben.Eszter nem egy édesszájú gyerek,a sütiket nem szereti,ha elé raksz egy tábla csokit,eszik ugyan belőle,de nem falja fel az egészet,tudja,hogy a mérték az érték.Egyedüli gyengesége a fagyi.Azt akár minden nap,és naponta többször is.De szerintem ennyi még belefér.Amitől rosszul vagyok az a nyalóka,meg a cukorkák.Sosem adtam a csajszinak,igaz nem is vágyott rá soha.Aztán persze volt aki nem értette meg,hogy miért nem adok neki,és megkóstoltatta vele,azóta néha venni kell,de szerencsére nem túl gyakori vendég nálunk az efféle nyalánkság.

Na egy kicsit elkanyarodtam...Szóval fogorvos,utána fagyi,és irány a bábszínház.Az ördög három aranyhajszála.Nagyon jó volt,Eszter felállva tapsolt a végén.Tiszta színházfüggő már ez a lány.Megnézegettük a bábokat,játszótereztünk egy kicsit,majd haza indultunk.Alig értünk be a kapun,hív a szomszéd telefonon,hogy kint vannak Bulcsúval a Csigakertben,lesz valami buli,menjünk ki.Mire kiértünk,már szólt a cigányzene,és egész jó kis csapat gyűlt össze.A gyerekek két órán keresztül csak rohangáltak,táncoltak,nagyon jól érezték magukat.Nem győztünk vízért járni,mert álandóan kifogyott belőlük a benzin.Majdnem tíz óra volt,hogy hazaértünk,tele élményekkel,hulla fáradtan.

Kb egy hete tetkómániás a lányunk.Azelőtt síkítva rohant el,még a gondolat elöl is,hogy valaki valamit az ő bőrére ráragasszon,most meg mindenhol tele van "varrva"a kiscsaj.Ebből kifolyólag a fürdés mostanában elég érdekesre sikeredik nálunk,ugyanis nem érheti víz a csodás műveket.Namármost ha legalább négy van a kezén és a lábán,ember legyen a talpán,aki meg tud mosni úgy egy négyévest,hogy tiszta legyen a gyerek is,és a tetkót se érje víz.Nekem még eddig nem sikerült....

Amikor a gyerekkórházban voltunk,Zolikával egy szobában feküdtek.Ez másfél éve volt,azóta nem is találkoztak.Most összefutottunk a templomtéren egy koncerten,és a két gyerkőc ott folytatta ahol annak idején abbahagyták.Régi barátként üdvözölték egymást,és egyből belefeldkeztek a játékba.

Az évenkénti kötelező nagyszervíz.Eszter 107cm,és 18kg.Pszichés,motoros,mentális,szociális fejlődése rendben van,Magatartásbeli problémáji nincsenek.Hallása és látása megfelelő.Kis beszédhibája van,ami egyelőre nem kezelendő,még egy éve van rá,hogy kinője.Mozgásszervi problémája nincsen,a lúdtalpat szerencsére kinőtte,a gerince is rendben van a csajszinak.A szívzörej,ami születése óta megvan,még mindig hallatszik,de teendő azzal sincs,hat éves koráig talán kinövi.A hasfalon gyenge az izomzat,ezért azt tornáztatni kell minden nap.Szerencsére,ez nem fáj neki,meg semmi baja nincs tőle,csak meg kell erősíteni,mert majd ha szülni fog a drágám,gondot okozhat neki.A szülés nála egyébként is körülményes lesz,mert nulla negatív a vércsoportja,tehát a második babánál nagyon oda kell majd figyelnie a vércsoport összeférhetetlenség miatt,vagy pedig olyan apukát kell választania,akinek ugyanaz a vércsoportja,mint neki.Na tessék..már az unokáimat tervezem,pedig még csak a négy éves vizsgálaton vagyunk túl!!!

Apa barátja is remekül érezte magát...

Nagyon jó választás volt ez a bicikli.Eszter felpattant rá,és már tekert is vele,egy csepp félelem nem volt benne.Azóta elválaszthatatlanok,mindenhova Hello Kittyvel megyünk.

Na ez a játék volt a nagy kedvenc.Imádták a gyerekek.Olyan jó volt nézni a sok örömtől csillogó szempárt,amikor eltalálták,hogy mit rejt a doboz,és ajándékot választhattak érte.

Azt hiszem a kép magáért beszél...

Rengeteg játékunk van,motorok,talicskák,biciklik,roller,de ennyi gyereknek kevésnek bizonyult.Jókat játszottak vele,amíg két gyereknek nem kellett ugyanaz a jármű.Olyankor volt egy kis fennakadás,sértődés.Persze hamar megoldottuk a kényes kérdéseket,de itt éppen sikerült elkapni,ahogy Eszter vérig sértődik,mert nem kapta meg a rollert.

A száz forintos boltban vettünk dudákat,valami potom összegért.Álmomban sem gondoltam volna,hogy ennek lesz a legnagyobb sikere,de így lett.Csak úgy harsogott a ház a dudaszótól.

Amíg a torta meg nem érkezett a csajszi nem volt hajlandó játszani,csak ült a kis székében és várt.Hiába mondtam neki,hogy menjen a többiekkel,mert még megvárjuk a későn jövő vendégeket is,ő bizony nem tágított,mert félt,hogy lemarad a tortájájáról.Hiába győzködtem,hogy az ember nem tud lemaradni a saját szülinapi meglepetéséről,az én kis huncám meg sem mozdult.Így hát nem vártuk tovább,és megkapta a hőn áhított epertortát.

Hát ez a nap is eljött...2010.07.26.Eszter négy éves lett.

Már hetek óta készültünk a szülinapi partira.A meghívók megírva,elküldve.Lufik,dudák,party tányérok és poharak a szekrényben sorakoztak,várták,hogy valaki birtokba vegye őket.A csajszi nagyon izgatott volt,egész nap pörgött,segített.Nagyon várta a kis barátait,és a többi vendéget.Én meg teljesen be voltam pánikolva,hogyan fogok elszórakoztatni egy rakás felnőttet és gyereket egyszerre.Aztán persze hamar kiderült,hogy a gyerekeket elég csak összeengedni,és remekül elszórakoztatják ők magukat,mindenféle külső segítség nélkül is.

Megrendeltük a szív alakú epertortát,lovacskával a tetején/ahogy a művésznő kérte/sütöttem muffint,volt sajtos rúd,kókusztekercs,egyik mama csinált csokitortát,a másik ostyaszeletet,készült még szendvics és picike fasirtgolyócskák is voltak az asztalon.Apa elment a tortáért munka után,és itt kezdődött a kavalkád.Megvette,és indult volna hazafele,de az autó megadta magát.Hiába próbálta indítani,bizony nem sikerült neki.Hívta mamát,hogy legalább a torta kerüljön haza,de nem vette fel a telefont,a barátja nem tudott érte menni,mert a felesége elvitte az autót,a szerelőnk pedig otthon felejtette a telefonját,és sehogy sem tudta szegény apa elérni.Aztán persze minden megoldódott.Mama kiment a tortáért/a város szélén volt a cuki/egy másik barátunk,aki autószerelő,megnézte a kocsit,majd kivontatták a műhelyébe,és mire kezdődött a buli apa is hazaért.Szerencsére mindennel kész lettem egyedül is,csak a lufi fújás maradt el,mert azt hiába próbáltam,kevés voltam hozzá.

Érkeztek a vendégek,Eszter engedett be mindenkit és nagyon tetszett neki,hogy ez a nagy felhajtás most mind érte van.Szuper kis ajándékokat kapott,de ez igazán nem is érdekelte,fontosabb volt a játék és mókázás.Az összlétszám végül 23fő lett,gyerekekkel,anyukákkal,rokonokkal együtt és szerintem mindenki remekül szórakozott.Apa két órán keresztül csak lufit fújt,díszítésnek és a gyerekeknek játszani.Rohangáltak,homokoztak,hintáztak,az egész házat és kertet birtokba vették.Öt körül érkezett a torta,egész finom volt,pedig én elsőre leszavaztam az eepertorta ötletet.Aztán folytatódott a játék,apával fociztak a lurkók,majd találd ki,mi van a dobozban játékot játszottunk.Na ez nagyon bejött mindenkinek,a végén már majdnem ölre mentek,hogy ki legyen a következő versenyző.Persze ezt is megoldottuk,kártyát húztak,és akinél a baglyos kép volt,az következett.Voltak kissebb ajándékok,aki kitalálta mit rejt a doboz,az választhatott valamilyen édességet./Csak csendben jegyzem meg,hogy nyalókát adni ennyi négyévesnek a világ legbutább ötlete,másnap az egész ház ragadt a pracli lenyomatoktól.Igaz,ez legyen a legnagyobb gond/A nagy felhajtásban elfelejtettük átadni a mi ajándékunk,egy gyönyőrűséges Hello Kiitty-s biciklit,amit végül este kapott meg a csajszi,és nagyon örült neki.Komolyan mondom,minha neki találták volna ki ezt a járgányt.Rápattant,és már tekerte is ezerrel a rózsaszin csodát.Azóta mindenhova ezzal megyünk,annyira imádja.Egy hatalmas rózsaszin masni van az elején,természetes azt nem lehetett levenni róla,mert az úgy szép....

Majdnem tíz óra volt,amikor az utolsó vendég is elment,gyors összepakoltunk kicsit,megfürödtünk,fogat mostunk és irány az ágy.Eszter odabújt hozzám,megköszönte a jó kis bulit,majd megkérdezte,hogy reggel a kakaó mellé,kap-e mást is enni,mert bizony ő nagyon éhes,egész délután egy falatot sem evett,vacsorát meg nem adtam neki.Szóval így telt el a negyedik szülinapi parti.Szuper kis ajándék,szuper kis bulival,csak enni nem adtunk szegény négyéves nagylányunknak!!!!

Ébredezik a kis szülinapos.Bemegyek hozzá,és felköszöntöm:

-Boldog szülinapot Életem!Négy éves nagylány lettél ma!

Kipattan az ágyból,rohan a tükör elé,nézi magát jobbról,balról,majd kicsit értetlenkedve megjegyzi:

-Érdekes...négy éves vagyok,és mégis úgy nézek ki,mint amikor három voltam!

Hát igen..nem túl egyszerű dolog.Főleg ha az ember lánya minden napra mást talál ki.Kezdődött a tortával..a világ legegyszerűbb kérdése..milyen legyen.Szerintem gyümölcsös joghurt,esetleg túró,vagy valami hasonló.Eszter szerint csoki.Eszter nem szereted a csokitortát-mondom én.DE..szeretem-mondja ő.Elmegyek a cukiba,veszek neki egy szelet csokitortát.Megkóstolja...egy falatot leeröltet a torkán,hát ez nem jó.Jóó,akkor legyen joghurtos..igen ám,de joghurtos tortából nem tudnak szív alakút sütni.Na a nap újabb kérdése,akkor milyen is legyen.Epres,jön az új válasz,én már nem is próbálom meggyőzni,legyen.Mlyen marcipán legyen a tetején???Reggel ébredés után,teknős,tíz perccel később póni,délben orrszarvú,nem,nem is..inkább egyszarvú,délután:ló.és ez még csak a torta.Aztán a meghívók,kit is hívjunk meg.Én úgy terveztem,hogy szolíd kis buli,néhány kis barátjával,de ő lassan már az összes szomszédot meghívta.Szegény Béla bácsi,meg Jutka néni a maguk kis nyolcvan évével,nem is tudták hogyan hárítsák el a meghívást.Aztán végül abban maradtunk,hogy ők nem jönnek,csak a négy hónapos kiskutyájuk lesz a vendégek között.Még jó,hogy most esik az eső,és nem mennek ki az utcára.Biztos bővülne a lista pár fővel.

A hétvégén Szegeden jártunk,meglátogattuk Eszter unokatesóját,Teklát.El akartunk menni Ópusztaszerre is,de olyan nagy volt a hőség,hogy a kirándulást inkább elnapoltuk.Sétáltunk a városba,fagyiztunk,majd megmártóztunk a szökőkútba,hát mondanom sem kell nagyon jól esett.Szinte teltház volt,rengeteg gyerek és felnőtt választotta a hűsölés eme formáját.Esztert alig lehetett kiszedni a vizből,pedig már lilult a szája a végén.A játszóterezés persze most sem maradhatott el,a ligetben olyan szuper kis kötélmászóka volt,a csajszinak nagyon tetszett.Na onnam se tudtuk egykönnyen leimátkozni.Persze Gyulán még csak hasonló sincs,szegény Apával megigértette a kis boszi,hogy csinál neki itthonra...hát nem tudom,hogyan fogja kivitelezni.Majd kiderül.

Még csak négy éves-sőt még annyi sem-de már túl vagyunk a Rómeó és Júlián.Igen,igen...tudom kicsit korai,de az én makacs kis négyévesem ha egyszer valamit a fejébe vesz,nehéz lebeszélni róla.Így hát beültünk a színházba és végignéztük az előadást.Egy szó nélkül nézte végig az árnyjátékot,majd felállva tapsolt,a végén pedig megköszönte a remek előadást.

Imád telefonálni...Be nem áll a szája,folyamatosan beszél.Nemrég apával voltak otthon,én dolgoztam.Hiányoztam neki,hát felhívtak.Mondja-mondja,hogy mi történ vele,egyszer csak elhalkul a hangja,majd újra erősödik.

-Látod Anya,mezitláb vagyok!!!

Megmutatta....

A népművészeti vásárban különböző játékokkal várták a gyerekeket.Lehetett kirakózni,teknőből horgászni,kukoricát morzsolni,diót törni,tekézni,célba dobni,memóriajátékot játszani.Minden játék szigorúan fából készült,és nagyon ötletesek voltak.Eszter is kipróbálta szinte mindet,mert mindenáron mézeskalácsot akart nyerni.Pénzért nem lehetett megvenni,csak a játékok során összegyűjtött petákokkal lehetett érte fizetni.

Az örök kedvenc.A színészek már régi ismerősként köszöntik,és tudják,hogy ha Gyulára jönnek,Eszter visszatérő vendég náluk.

Alig tudtam visszatartani,mindenáron be akart kapcsolódni a táncba.Egyszer majdnem sikerült is,kicsit meg is kavarta a koreográfiát.

A Körös-völgyi sokadalom, népművészeti fezstivállal és kézműves vásárral összekötött rendezvény.Ilyenkor a gyerekek kipróbálhatják a kézügyességüket.Készíthetnek mézeskalácsot,köcsögöket,szőhetnek,hímezhetnek,vagy különböző figurákat gyárthatnak.Eszter boszorkány készítésre adta a fejét.

Ezt a fesztivált mindig nagyon várja az én lányom,mert ilyenkor jön a "körhintás bácsi"és a Kukucska Színház.A nagy kedvencek.Természetesen az idén sem elégedett meg egy körrel,visszatérő vendégek voltunk a körhintánál.

Nyári szezonban útnak indul a kisvonat.Bejárja az egész várost,a gyerekek nagyon szeretik.Tavaly még nem akart rá felszállni a csajszi,de az idén már annyit rágta miatta a fülem,hogy egyik nap felkerekedtünk,és kipróbáltuk.A lányoknak nagyon tetszett,bevallom nekünk is.

Csengetnek...Ötven körüli házaspár áll a kapunál,Apát keresik.Eszter átrobog a kerten a kismotorral,az ajtóban fékez,majd megáll,apára néz,és köszönés helyett,már kérdez is:

-Te Apa,ki ez a két gazfickó?

Kínzás van folyamatban...

Apa:-Megharapom a pocakod.

Eszter:-Neee mááár!Az a legjobb részem!

Bohóckodnak Apával....

Eszter:-Morogjál...ahogy én tanítottam!!!

Apának viszket a háta.

Apa:-Eszter,megvakarod a hátam?

Eszter:-Én nem fogok ráérni,inkább Anya vakarja a bundádat.

Eszter vizsgálja a szúnyogcsípéseit,amiből mostanában sajnos elég sok van.Egyszercsak felfedez magán valami más sérülést:

Eszter:-Anya,ez szúnyogcsípés?

Anya:-Nem...ez valami más.

Eszter:-Kiütés?

Anya:-Igen,valami olyasmi.

Eszter:-Ki ütött ki?

Nagyon jó dolguk van nálunk a bicikliknek,Eszter mindig ügyel rá,hogy tiszták legyenek.

A múzeumok éjszakája.Sajnos a szeszélyes időjárás miatt rövidre kellett nyújtani a sétát,de azért mégsem hagytuk ki az idei programokat.A vár lovagtermében középkori ruhakat lehetett felpróbálni,a Rondella előtt főtt a boszorkányleves,a jósnő pedig kártyát vetett,és megtudhattuk mit tartogat számunkra a jövő.

A végére nagyon belejött a csajszi,csak úgy zengett a kovácsműhely a nagy hangzavartól.

Mindenki a maga szerencséjének a kovácsa,állítja a közmondás.Ha pedig a "kovács"maga készíti el a névre szóló szerencsepatkóját,akkor ez a mondás hatványozottan is igaz.Így hát Eszter kipróbálta ezt a mesterséget,és megalapozta a jövőjét...vagy legalábbis a szerencséjét.

A cirkuszos könyv,amit vettem neki,megtette hatását....Mama pedig minden hülyeségben benne van.

A duriban akadtam rá erre a csodás darabra.Apa amikor meglátta,egyből azzal kezdte,hogy remélem ezt nem akarod ráadni a gyerekre,de rá kellett jönnie,hogy Mankának még ez is jól áll.Persze csak szigorúan otthoni használatra...

Olyan dolgos ez a lány,hogy öröm nézni.Legyen szó takarításról,fűnyírásról,vagy akár kőhordásról,ő mindíg segít.Nem is tudom Apa mikorra hordta volna be egyedül ezt a sok murvát,de így,hogy volt segítség nagyon gyorsan haladt....

Nézd csak,ott a cápa.Nagy horgászok lévén ez tetszett nekik a legjobban.Ide kétszer is vissza kellett jönnünk.

Kecskemama néhány órás lehetett,csak úgy hullámzott a pocakja.Esztert nagyon érdekelte,tetőtöl talpig megvizsgálta.

A végére már nagyon összebarátkoztak.

Az örök kedvenc...Mondtam is Apának,hogy nem kell nekünk állatkertbe vinni a csajszit,csak vigyük ki valamelyik ismerős tanyájára.Ha van ló,kecske,bari,már nyert ügyünk van.Hiába látott zsiráfot,elefántot,fókákat,legjobban kecskemama nyerte el a tetszését.Nem hiába,anyja lánya.Anyukám mesélte,hogy mikor kiskoromban a pesti állatkertben voltunk,már összcsődült a fél állatkert,mert ott bőgtem a hegyi kecske ketrece előtt,hogy én nélküle bizony haza nem megyek.Mi ezt azért megúsztuk,Eszternek elég volt,hogy órákig simogatta őket.

A végére azért már nyűgi volt a csajszi.A cipő túl meleg volt,a papucs kényelmetlen,de megoldották a helyzetet.Apa nyakában mezitláb volt a legtökéletesebb.Félelmetes,hogy milyen csiklandós ennek a lánynak a talpa.Ha már hozzá érek,rötyög egyből.

Ki más is lehetett volna,mint Apa.Hősiesen cipelte a nem túl könnyű rakományt.Azért a kisasszony feneke már elég nehéz,de ilyenek ezek a lányos Apák,egy mosolyért mindenre képesek,ha meg még puszi,és légyszi,légyszi is társul hozzá akkor aztán végleg elvesznek....

Ő az én nagy kedvencem.Sokszor voltam már állatkertben,de a zsiráf valahogy kimaradt az életemből.Legalábbis én úgy emlékszem,hogy még sosem láttam igazit.Cuki pofa volt,csak szerintem nagyon unatkozott ott szegényke egyedül.

Ez is a Zöld Piramis egyik csodája.Eszter nagyon élvezte,hogy mozog a "föld" a lába alatt.Persze azért én hátulról besegítettem,hogy még félelmetesebb legyen.Sikítozott is neki rendesen.Nagyon éli a félelmetes helyzeteket.

Végre eljutottunk..Május közepe óta készülünk,de hol az idő romlott el,hol egy ballagás jött közbe.Az idő ugyan most sem kedvezett nekünk,nem a legjobb dolog kánikulában állatkerti sétát tenni,de már olyan régen ígérgettük a csajszinak,hogy nem volt szívünk tovább pakolgatni az időpontot.A meleg ellenére nagyon jól sikerült a kirándulás,aki még nem járt ott,annak csak ajánlani tudom,mert szuper kis hely.Mi annyira megszerettük,hogy ősszel valószínűleg újra elmegyünk.A csajszi nagyon jól bírta az utat,szinte végig aludt,pedig sosem szokott kocsiban,és a meleg ellenére hősiesen bírta a gyaloglást is.Kb egy óra volt amit apa nyakában töltött,délutánra volt egy pár kilométer a lábacskáiban.

A kerti virágok locsolása Eszter feladata.Néha ugyan besegítek,de sokszor szólni sem kell neki,fogja a kis locsolóját és öntözi a virágokat.Van amelyik egymás után négyszer-ötször is kap vizet,a másik pedig kimarad a szórásból.Mindenesetre nagyon ügyesen gondoskodik róluk,mert nagyon szépen virágzanak még ebben a nagy melegben is.

Szóval néptánc záróvizsga...Művelődési ház nagyszínpad,teltház.Jönnek sorra az ovisok,Eszterék csoportja következik.Eszter kiszalad a színpad végére,majd leesik,annyira nézelődik,hogy ott vagyunk-e.Néz jobbra,néz balra,majd megnyugszik,mert észrevesz minket.A közönségnek nagyon tetszik a kis magánszáma,mindenki hangosan nevet.Integetünk,ő pedig visszaáll a sorba,kezdődhet a produkció.Nem is a mi lányunk lenne,ha nem gondoskodna a nézők szórakoztatásáról....Anyukám másnap még a lottózóba is azt hallotta,hogy milyen tündéri volt az a kislány aki a szüleit kereste a színpadon.Szóval a lányunk sztár lett.Ha csak percekre is ,de mindenki róla beszélt.

Két kis boszipalánta.Nagyon egy húron pendülnek.Olyan hihetetlen,hogy bár még csak négy évesek,de ennyire ragaszkodnak egymáshoz.A legutóbbi játszóterezés alkalmával,nem búcsúztak el egymástól,hát Katának/Szabina anyukájának/fel kellett hívnia engem,Eszter pedig telefonon nyugtatta síró barátnőjét,hogy ne aggódjon nemsoká reggel lesz,és akkor majd találkoznak az oviban,és együtt alszanak a babakonyhában,és minden szuper lesz.Nem tudom lehet-e ezt még fokozni?

A néptánc záróelőadása a művelődési ház nagyszinpadán volt.Mivel a három barát/Bulcsú,Szabina,Eszter/ide is együtt járt,természetesen a bulifotón is hárman szerepelnek.Annyira édesek,hogy így összetartanak,cuki ez a nagy ragaszkodás.

Apa nagy horgász.Egyre jobban tartok tőle,hogy Eszterre is átragad ez a hóbort,akarom mondani hobbi.Imádja a halakat,legyen az pár centis,vagy méteres.Ha Apa horgászni megy tuti,hogy nem jön haza kishal nélkül,ha pedig nagyobb zsákmány is akad,akkor kezdődik csak az igazi móka.Hozza-viszi őket,eteti,simogatja,cseréli alattuk a vizet,tiszta büdös halszagú az egész gyerek.A legutobbi horgászat eredményeivel is rendkívül jót szórakoztak.Volt köztük egy kis kárász,az igazi izgő-mozgó halacska volt,el is nevezték Ficánkának.Teleengedtük a zöld biokukát vizzel,Eszter pedig próbálta kifogni a halakat belőle.A pontyokat sikerült nagyon hamar elkapnia,de Ficánka állandóan meglépett előle.Végül sikeresen lehalászta az áldozatait,és ügyesen elcipelte Apának őket.Közben pedig folyamatosan dumált hozzájuk:

-Kelj már fel halacska,ne aludj,mert elég nehéz cipelni a feneked!!!

Aztán persze Ficánka kézrekerítésében én is segédkeztem,mert nagyon virgonc kis jószág volt,meg is kaptam érte a dícsérő szavakat:

-Anya,te igazi halcipelő vagy!!!

Valamelyik nap Eszter nagyon elemében volt..Apa volt a segédje,én pedig az áldozat.

Hozta a szobakrémet/sudokrém/és a krémszállító kamion/apa ujja/segítségével felhordta a kezemre a tégely jelentős részét.Mikor már nem találtam olyan viccesnek a dolgot,próbáltam lelépni,de a kisasszony kijelentette,hogy- anya nem menekülhetsz tőlünk,még kell egy pár kezelés.Aztán jött a -rögtön jövök,csak hozom a filceim,mert rajzolni akarok az arcodra-kijelentés,na ott már éreztem,hogy menekülőre kell fognom a dolgot...Az arcfestésről lebeszéltem,de a vizes ruháról már nem tudtam..Apával dőltünk a nevetéstől,mikor a kommentjeit hallgattuk,ami így hangzott:

-Nézd,beborítom a fejed vízzel!

-Gyere anya magtakarítalak,elvégre te jársz értem az oviba.

Mikor végetértek szenvedéseim,odajött megpuszilgatott,majd leközölte:

-Úgy tünik anya,ez nem a te napod!!!

A kisállat simogató nagyon tetszett a csajszinak,néha úgy kellet kiszednem a rács közül és elmagyaráznom,hogy nem biztos,hogy a kakas és a pulyka szereti ha simogatják.Volt ott mindenféle állat,nyuszik,tyúkok,libák,kacsák,kutya,macska,bari,de Eszternek a kismalac tetszett a legjobban.Kb 6-8 hetes lehetett,hát az én lányom szinte végig a ketrece előtt lógott.Ha szem elől tévesztettem már tudtam,hogy hol keressem,állandó és visszatérő vendégek voltunk nála.A gazdája már csak nevetett,mikor térültünk-fordultunk és újra a malacka hátát simogattuk.Apával már próbált egyezkedni,hogy ha ennyire tetszik a leányzónak,miért nem vesszük meg neki,hát már más se hiányozna nekünk,csak egy malac...Na ahhoz azért még nekem is lenne egy-két szavam.

Ballagás után benéztünk a Városbarátok bulijára a Gazdaudvarba.Volt kisállat simogató,lehetett csacsin lovagolni,sőt még sétakocsikázásra is elvittek bennünket a városba.A gyerekek nagyon élvezték,főleg mivel a három jóbarát,Szabina,Bulcsú és Eszter együtt voltak.Volt egy külön kis játszósarok a fiatalságnak,ahol rajzolni lehetett,meg arcfestést is lehetett kérni.Eszternek természetesen szivecskét kellet rajzolni az arcára,meg is lepődtem volna rajta,ha mást kér.Kint voltunk egész délelőtt,majdnem egy óra volt hogy hazaértünk.Apával durmoltak egy nagyot és amint kinyílt a kis szeme,már menni is kellett vissza,mert a nagy alvásban "lealudta"a szivecskét az arcáról,és tiszta világvége hangulat uralkodott el rajta.Viszzamentünk,kapott új szivecskét,minden rendben volt.Apával olyan jókat nevettünk rajta,tiszta domina ez a csajszi.Szabina már nem volt ott,de Bulcsú igen.Na halljátok,szegénynek nem volt egy percre sem menekvése Eszter elől.Amint meglátta a lányunk,már húzta is táncparkettre,és onnastól szegény Bulcsú nem menekülhetett.Az elején még próbálkozott minden féle csellel,de aztán beletörődött a sorsába,és becsülettel végigtáncolta a délutánt a kis feleségével.

Szombaton volt az oviban a tanévzáró és a ballagás.Eszternek nagyon tetszett,hogy szép ruhába bújtunk,"nagylányos"harisnyát vettünk fel,és végre kiengedett hajjal mehetett az ünnepségre.Indulás előtt legalább egy fél órát nézegette magát a tükörben,nagyon meg volt elégedve a végeredménnyel.Hát azt hiszem önbizalomért nem kell a szomszédba mennie.Szerencsére az idő is megkegyelmezett nekik,félő volt,hogy nem fogja kibírni a ballagás végét.Nagyon cukik voltak,elénekeltek néhány dalocskát,táncoltak,meg előadták A vityilló című népmesét.Azóta mást sem hallgatok itthon,csak hogy dunnyog-szúnyog,meg ugri-bugri bolha stb..

Néha azért nálunk is vannak rossz pillanatok,amikor valami nem úgy van,ahogy a nacsasszony elképzelte.Megörökíteni nem mindíg sikerül,de most itt egy jó kis kép.Ezt a szájbiggyesztést az apukájától tanulta,mind a ketten profik benne.

A hinta az új szenvedély.Órákon keresztül ül benne,közben nézi a terászon a tévét,és osztogatja a parancsot,hogy lökjél,már lökjél már..magasabbra!!!Mikor már zsibbad a kezem-úgy másfél óra után-mérgesen rászólok,hogy tud lökőzni,próbáljon meg egyedül érvényesülni,mert nekem már elég.Na,mi a válasz?-Akkor vegyél nekem egy lökőgépet anya!!!

Este mikor fürdök,szokása Eszternek,hogy bejön utánam a fürdőszobába és beszélgetünk.Ilyenkor rákönyököl a kádra,és megvitatjuk az élet nagy dolgait.Tegnap is így kezdődött...

Eszter:-Anya,ti mióta laktok ebben a házban?

Anya:-Nyolc éve Kicsim

Eszter:-És én?

Anya:-Hát lassan négy éve,plussz a pocakomban töltött idő.Te már ide születtél.

Eszter:-Te Anya,és nehéz szülés volt?

Elég rég nem írtam,szégyenlem is magam a hanyagságom miatt,de sajnos a napok még mindíg csak 24 órából állnak,ami nekem igencsak kevés.Most megpróbálom pótolni az elmúlt két hetet,nem tudom meddig jutok,de az akarat megvan.Nem tudom mi van mostanában a csajszival,de tuti,hogy az oviban energiát kapnak ebédre,mert már napok óta folyamatosan pörög Egyszerűen nem lehet lelőni.Énekel,versel,mesét mond,fel-alá rohangál a kertben,a lakásban,ugrál le-fel,szökdécsel,és folyamatosan cincog,vagy rötyög.Elég ha csak hozzászólsz,és már jön is az a gyomorból induló,igazi gyerekkacaj.Annyira jó fej,úgy imádom.Ráadásul olyan huncut kutya módjára tud nézni,hogy attól még a legkeményebb szív is megolvad,úgyhogy most szinte mindent elér amit akar,az én olvadós vajszívem nem nagyon tud ellenállni neki.

Hétfőn ünnepeltük a névnapját,felköszöntötték Mamiék,kapott hintát,kapásból kettőt,de végül nem lett belőle gond,mert amit mi vettünk neki,az sima laphinta,azt elraktuk,majd jó lesz nagyobb korában.Bulcsú is átjött felköszönteni,igazi lovag módjára még virágot is hozott.Ha már itt volt egyből meg is hívtuk a szülinapi partira,ugyanis az én lánykám azzal az ötlettel állt elő,hogy bizony ő szeretné meghívni a barátait a negyedik szülinapjára.Kicsit leesett az állam,gondoltam,még várhatok ezzel pár évet,hát úgy néz ki,hogy ezek a mai gyerekek hamarabb érnek.Azon már meg sem lepődtem,mikor azzal jött valamelyik este,hogy szeretné,ha Szabina nálunk aludna a nyári szünetben egyszer-kétszer.Rajtam ne múljon a csajok barátsága,már le is zsíroztam a szülőkkel a dolgot.

Úgy látszik ez a vacak idő csak minket felnőtteket visel meg ennyire.Eszter tegnap nagyon elemében volt.Két órán keresztül teljes hangerőn bömböltette a Disney válogatás albumát,legalább ötvenszer hallgattuk meg Ariel betétdalát,közben ugrált,táncolt,bohóckodott.Miután kifáradt ,kitalálta,hogy készítsünk madárfészket,ami abból állt,hogy vagy öt rajzlapot apró darabokra tépett,majd összeragaszgattuk fészek alakúra.Tisztaságmániás anyukáknak nagyon jó szórakozás.Az egész lakás apró papirfecnikkel volt tele.Persze a gyerek szórakoztatásáért én is mindenre kapható vagyok...Egész jó kis délután volt a cudar idő ellenére.Eszter szája be nem állt egész délután,Dőltünk a röhögéstől,csak úgy ömlött a leányzóból a hülyeség.Apával még beneveztek egy teaivó versenyre,és az elmaradhatatlan esti "kínzást" is kiharcolta magának a csajszi.

Néhány tegnapi beszólás a teljesség igénye nélkül:

-Most úgy nézek ki,mint egy szedte vette.

-Anya,Te folyton úgy jársz,hogy fogyókúráznod kell.

-Gyere már,siet az idő!!!

-Pukiztam!Gyere gyorsan,meneküljünk innen!

-Izzadok,mint a hurka!

Hihetetlen ez az időjárás.Ennél még a tél is jobb volt,mert akkor legalább ki lehetett menni,még ha hideg is volt.Percekre abbahagyja az eső,hogy aztán újult erővel rákezdje.Úgy vártuk már a tavaszt,hát ez minden csak nem az.Eszter azért egész jól viseli.Tegnap egész délután rajzoltak Apával.Tele volt a szoba emberfejekkel.Most ez a legújabb  mánia.Mérnöki pontossággal készülnek az emberfejek,de csak azok.Semmi mást nem hajlandó rajzolni a csajszi.Apa viszont nagyon meglepett.Nem gondoltam,hogy ilyen jó a kézügyessége,egymás után születtek a szebbnél-szebb alkotások.Toppancs,Bambi,Uhu bácsi és a többiek egymás után elevenedtek meg a rajzokon.A lányunk olyan rejtett képességeket varázsol elő apából, amiknek létezéséről nem is tudtam. Persze rajzolni sem a megszokott módon szoktak...Hiába mondom nekik,hogy üljenek az asztalhoz,csak azért sem....ők nekifekszenek.Hogy ebbe mi a jó,nem tudom, de nekik nagyon tetszik.

Anya:

-Eszter,így kiszúrod a szemem.

Eszter:

-Dehogyis Anya,csak megigazítom!!

Beszélgetünk...

Anya:

-Eszter,nem értem mit mondasz.

Eszter:

-Nyugi Anya,én sem.

Pocakos kismama megy előttünk az úton,Eszter jól szemügyre veszi.

Anya:

-Eszter,szeretnéd,ha lenne egy kistestvéred?

Eszter:

-Hááát...jóó volna...de nem lehetne inkább egy kiskutya??

Tegnap hatalmas vihar volt nálunk.Nem is vihar,viharok.Legalább háromszor szakadt ránk az ég,dörgött,villámlott,borsószem nagyságú jég esett.Ilyen volt az egész hetünk.Nem is nagyon mertünk sehova sem menni.a fagyizóba is csak ma jutottunk el.Tavaly esőért könyörögtünk,most megkapjuk duplán.Apával és Eszterrel kiültünk az ajtóba és néztük a vihart.Számoltuk,hogy a villámlás után mikor halljuk a dörgést.Egy-kettő a közelbe csaphatott be,mert nem jutottunk túl messzire a számolással.Szeretem nézni a vihart,míg más fél tőle,engem valahogy megnyugtat.Eszternek is tetszik..anyja lánya.

Ma nincs ovi,nevelés nélküli nap van,fejtágítás az óvonéniknek.Kiváncsi vagyok mire döntenek,a szülőin ugyanis azt mondták,hogy lehet  jövőre se angol,se néptánc,se bábszínház nem lesz az új irányelvek miatt.Remélem azért valahogy csak megoldják,a gyerekek annyira szeretik ezeket a foglalkozásokat.Egyébként mindjárt itt a nyári szünet,egy bő hónap és vége az ovinak.Olyan gyorsan elrepült ez az év.Ja,és a legfontosabb,már hét hete nem beteg a csajszi.Ezt gyorsan le is kopogom!!!Kopp..kopp..kopp.Csak megszokja már lassan,és megerősödik.Szerencsére sok gyümölcsot eszik,ma 40 deka epret falt fel egy ültő helyében.Csak nem lesz baja tőle.Olyan élvezettel ette,nem volt szívem nemet mondani.

Eszter érdeklődése a mesék,mondókák iránt mostanában kicsit alábbhagyott.Úgy gondoltam,hogy a kor sajátossága volt ez a nagy tudásszomj,és majd később biztos megint visszatér.Úgyhogy teljesen váratlanul ért,amikor hétfő este elővette az Öreg néne őzikéje című könyvét,és végigmondta az egész verset.A vége felé volt 12 sor,ahol be kellett kicsit segíteni,de a többit úgy elmondta,hogy még egy "a"betűt sem hagyott ki.Mondanom sem kell,Apával megszólalni sem tudtunk a döbbenettől.Én még a mai napig nem tudom végig,pedig mindíg én szoktam olvasni neki,erre az én négyévesem a kisujjából kirázza az egészet.Hihetetlen...

Ebédelni készülünk,terítek,elétolom a tányért,elkezd reklamálni.

-Anyaa,ez így nem jóó!!!Úgy kell enni,mint az óvodában.

-?????

-Eszter,legalább kóstold meg!!!

Vége az ovinak,megyek érte,útközben beszélgetünk,milyen volt a napja,feljön az ebéd téma.

Anya:-Eszter,mit ebédeltél az oviban?

Eszter:-Vizet!!!Jó sok vizet.

Szitu:Bolt előtt virágárus néni,Eszter szóba elegyedik vele.Én persze sietnék,mondom neki,hogy menjünk.Erre mérgesen:

-Te anya,nem látod,hogy beszélgetek?

Kicsit el vagyok csúszva az írással,de igyekszem pótolni a lemaradást.Szóval anyák napja...az eddigi legszebb..Az első anyák napi vers Cser Gábortól,a Mit adhatok?Persze végigbőgtem az egészet.Olyan cuki volt ahogy előadta,hol halkabban,hol hangosabban,közben mutogatott a kis kezével.Gondolom,így tanulták meg az oviban.Csináltak egy kis szivecskét,rajta a kézlenyomata,hátulján a vers.Nagyon szép ajándék,főleg mert ez az első saját kézzel készített,anyák napi meglepetése.Annyira jó dolog anyának lenni!!!!

A Majális nálunk szent ünnep.Nem tudom miért,de gyerekkorom óta ez az egyik kedvenc ünnepem.Kötöttségek nélküli,ilyenkor csak annyi a dolgunk,hogy jól érezzük magunk.Igaz,már rég nem olyan a hangulat,mint a felvonulós,kolbászevős,sörpados időkben,de azért az idén is kilátogattunk a Népkertbe.Horgásztunk,forgóztunk,dodzsemeztünk,sétáltunk,játszótereztünk.Az egész délutánt kint töltöttük.Bulcsúval is találkoztunk,természetesen utána mindenhova együtt mentek.Az Aladinos forgó volt a kedvenc,igaz azért tutira félhettek,mert nagyon szorították egymás kezét.Az első kör nem sikerült túl mosolygósra,de a második után,már integetésre és vihorászásra is futotta.Aztán meg már leszállni sem akartak.Kellemesen elfáradtunk estére,azaz csak mi Apával,a csajsziba annyi energia van,hogy nem is tudom mit kellene csinálni ahhoz,hogy teljesen lefárasszuk.

Családi nap volt pénteken az oviban.Az óvonénik vendégül látták a szülőket és a gyerekeket,szuper kis programokat szerveztek.A csoportszobában felállítottak egy ugrálóvárat,volt zenés,lufihajtogatós gyerekműsor,családi vetélkedő,mézeskalács díszítés,gyöngyfűzés,hajtogatás,egyszóval minden.Szendvicsekkel,gyümölcstállal,sütivel és üdítővel is vendégül láttak minket,sőt még ajándékot is kaptak a gyerekek,amikor véget ért a buli.Nagyon jól éreztük magunkat,lehetőség nyílt arra,hogy jobban megismerkedjenek a szülők és az óvonénik is egymással.Remélem máskor is lesz ilyen,mert a lányom nagyon élte a dolgot.és még a többi kiscsoportos inkább anyuka,apuka ölében csücsült,addig Szabinával megint csak hozták a formájukat a csajok.

Természetesen másnap is ki kellett látogatnunk a rendezvényre,a bohócos ugrálóvár miatt.Na meg pénteken kimaradt a vidámpark is.Most bepótoltuk....Horgásztunk,körhintáztunk,kisvasutaztunk,na meg persze az elmaradhatatlan dodzsemet is kipróbáltuk.Azért az ugrálóvárhoz aznap is vissza kellett térnünk legalább kétszer.Eszter kitalálta,hogy üljünk fel a Polipra is,biztosan jó móka lesz.Addig dumált,míg rábeszélt,igaz nekem úgy rémlett megboldogult gyermekkoromból,hogy az olyan forgó,ami felmegy a magasba,és csak forog körbe-körbe.Hát nem az volt...Az élményt a centrifugához tudnám hasonlítani,le-fel dobált minket,az egyik kezemmel a vasat szorítottam,a másikkal meg Esztert fogtam.Pedig direkt megkérdeztem a kezelőt,hogy nem veszélyes-e.Az örök tanulság...ne ülj fel olyan bizgentyűre,amit nem tudsz,hogyan működik.Szerencsére én jobban féltem,mint a csajszi,ő hősiesen tűrte.A végén csak ennyi hozzáfűzni valója volt a dologhoz:

-Anya,én annyira féltem,hogy még sikítani sem mertem!!!

Az elmaradhatatlan bulifotó....Vennem kell egy új fényképezőt,mert ez a régi már túl lassú..Egy csomó jó pillanatról lemaradtam miatta...Annyira cukik voltak,ahogy "tomboltak".Csodálkoztam is rajta,hogy nem lettek betegek,mert mind a két gyerekről folyt a víz,annyit táncoltak,ugráltak.

Legalább három ugrálóvár volt a fesztivál területén,de Eszternek mégis ez a bohócos tetszett a legjobban.Ide többször is vissza kellett látogatnunk.Érdekes,hogy régen mennyire félt tőle,most meg alig lehetett kirobbantani belőle.

Pontosan nem tudom,hogy mi volt a neve ennek a valaminek,de Eszter,vizen ugráló gömbnek nevezte el.Mindenáron ki akarta próbálni,de kicsit azért meg volt szeppenve mikor vízre bocsájtották.Szerintem,ha lett volna belül valami kapaszkodó féle,és fel tudott volna állni benne,biztos jobban tetszett volna neki.

A póniló természetesen az idén is nagy kedvenc volt.

Végre beindult az élet Gyulán..Kezdésként egy jó kis fesztivál.Igaz,a gyerekeknek nem nagyon kedveztek a programok terén,de az én lányom Tóth Gabira is ugyanúgy rázta a kis fenekét,mint az Alma együttes koncertjén.Még sosem volt ennyi vásáros,mint az idén.A 100forintos házicsokitól kezdve,a körtemuzsikáig,minden megtalálható volt,mi szem-szájnak ingere.Ugrálóvárból is volt vagy három,pónik,vidámpark,vizes gömb gondoskodott a kicsik szórakoztatásáról.A csajszikám nagyon jól érezte magát.Szabina barátnőjével végigtáncolták az egész délutánt.Este kilencre értünk haza,hulla fáradtan.

Valamelyik nap megtaláltuk a rég elveszettnek hitt orvosi táskáját.Jobban mondva csak a maradványait és néhány orvosi műszert.Volt benne egy olló is.Nézi nagy értetlenül,hogy ez meg hogy került bele.Elmagyarázom,hogy az is tartozéka az orvosi táskának,kell a kötözéshez,a kötszerek vágásához.Csóválja a fejét, néz rám,majd mondja:

-De anya,én nem akarom levágni a betegeket!!!

Játszanak Apával.Eszter mondja,hogy neki egy sárkány a férje,és Apa lője le,és mentse meg tőle.

Apa:-Eszter,ha lelövöm sajnálni fogod.

Eszter:-Nem,nem fogom sajnálni,mert én egy rendes férjre vágyom,akivel még a boltba is el lehet menni.

Este,fürdéshez készülődünk,veszi le a bugyiját,nézegeti,majd megszólal:

-Apa,ez még a Te csíkos bugyid volt.Akkor kellett ez neked,amikor kicsi voltál és nem volt még kukid.

Ma nagy öröm ért az oviban.Eszter,szeptember óta most először repetát kért az ebédből.Az óvonéni teljesen fel volt dobódva,még be sem mentem az ajtón,máris újságolta a nagy hírt.Sőt,továbmegyek,még az uzsonna is ízlett neki.Igaz,azt szinte mindíg meg szokta enni,mert délután háromra már nagyon éhes.Egyébként nem látszik rajta,hogy nem eszik,teljesen ki van kerekedve,mint egy kölyökgólya.Mondjuk nem kell ezen csodálkozni,hisz így most nála a vacsora a főétkezés,és míg eddig alig evett este,most ilyenkor pótolja be az egész napos lemaradást.Nem baj,azért nem esünk kétségbe,majd nyáron lemozogjuk a túlsúlyt.Igaz,mozgásban most sincs hiány,az ovi után még fél órát kergetőztek a boltban Szabinával és Levivel.Alig tudtam hazacsábítani,olyan jól érezték magukat.Na meg vettünk a leányzónak egy görkorit is,olyan régen vágyott már rá.Persze a lelkesedés hamar alábbhagyott,mikor rájött,hogy nem olyan egyszerű a dolog,mint gondolta,de azért próbálkozunk,hátha ráérez az ízére.

A nap végére nagyon elfáradt a csajszi.Azt mondta,hogy neki mindegy,hogy hol csak alhasson.Persze ez megint csak duma volt,mert míg kint ,majd összeesett a fáradtságtól,bent teljesen felélénkült,és este tízkor még az ágyban ugrált.

A nap kérdése:

-Anya,engem a gólya hozott,vagy a pocakodból születtem?Nagylány vagyok,mondjátok meg az igazat!!!

Hát ez az ünnep is eltelt.Nekem nem tartozik a Húsvét a kedvenceim közé,de Eszter miatt erőt vettem magamon,és próbáltam jópofát vágni hozzá.Kislány koromban én is nagyon vártam a locsolókat,aztán ahogy telt az idő,szép lassan kezdtük leépíteni a vendégeket,lassan elmaradtak a locsolók.Most meg fordítva van a dolog,alig vártuk,hogy beessen valaki.Sajnos egyvalaki nem jött el,akit a csajszi nagyon várt,de ilyen az élet,majd talán legközelebb.

Már korán reggel rohantunk ki a kertbe,hogy megnézzük járt -e már a nyuszi.Olyan örömmel,izgalommal gyüjtögette a tojásokat,ajándékokat,hogy már ezért megérte az ünnep.Hozott a nyuszi egy Bogyó és Babóca társasjátékot is-most az a nagy kedvenc-első nekifutásra le is játszottunk három menetet,csak aztán megunta a csajszi,mert mindíg úgy dobtunk,hogy sosem léptünk figurás mezőre,és így azért nem volt olyan izgalmas.Az ebédről Apa gondoskodott,bográcsban főtt a finom pörkölt.Délutánra kirándulást terveztünk,fagyizással egybekötve,de sajnos az idő közbeszólt,így a négy fal között rekedtünk.

Humormanci néhány tréfás párbeszéde velünk.

Anya:-Mit rajzolsz?

Eszter:-Hát majd a végén kiderül.

Anya:-Almát tudsz rajzolni?

Eszter:-Hááát..nem hinném!!

Eszter:-Anya,én nem szeretnék holnap oviba menni.

Anya:Tudod,én sem szeretnék dolgozni menni,de sajnos muszáj.

Eszter:-Kösz,hogy megértesz.

Apa:-Jaj,de nagyon fáj a derekam.

Eszter:-Na,gyere,majd én kezelésbe veszlek!

Apa:-Mindjárt jövök,kimegyek cigizni.

Eszter:-Nem mehetsz ki,mert büdös a cigi,és egészségtelen!

Apa:-De már nagyon régen voltam...

Eszter:-Na jól van,akkor szedd a lábad,gyorsan!

Eszter imád piacolni.A virágvásárlás az egyik kedvenc időtöltése.Hosszasan válogat,majd általában a legcsúnyább,legelesettebb kis virágot választja ki./Úgy látszik,hogy szociálisan érzékeny a gyerekem/Érdekes dolog,de mégis mindíg az ő  "rút kiskacsái "válnak a kert legszebb díszévé a nyárra.Szóval a csajszikám éppen válogatott,mikor a mellettünk lévő játékárus,úgy gondolta,rátukmál a gyerekre valamit,anyuka meg majd szépen fizet.Elkezdett gagyarászni a lányomnak,hogy mennyire jó lenne neki egy plüss nyuszi,kérje meg anyukát,hogy vegye meg neki./Egyébként rosszul vagyok az ilyen emberektől/Eszter annyira jól kezelte a helyzetet,hogy majdnem belenevettem a elképedt nő arcába,ugyanis lazán csak ennyit mondott:

- Sajnálom,most nincs pénzem ilyen felesleges dolgokra.

Kihasználtuk az utolsó "táppénzes" napunkat,egész délelőtt csaviztunk.Kimentünk a piacra,vettünk pár virágot a kertbe,majd irány a játszótér.Öszefutottunk Mamával,ő is velünk tartott.Annyira furi volt,mostanában nem voltunk erre ,és teljesen kicserélődött a csapat.Akikkel még tavaly bandáztunk,azok a gyerekek már szinte mind oviznak,vagy bölcsiznek,egy ismerős arcot sem találtunk.Persze attól függetlenül jól éreztük magunkat,Eszter pedig pátyolgatta a kicsiket.Nem baj,majd délután megyünk az új játszóra,ott már a megszokott barátok lesznek.Holnap pedig már ovi.A lelkesedés nem túl nagy,de ha ott leszünk,már biztos jól fogja magát érezni.Kicsit azért tartok a reggeli ébredéstől,mert a koránkelés nem erőssége a csajnak.Így meg főleg rossz.hogy most állítottuk vissza az órát.Na ,majd reggel kiderül.

Apa három napra elment horgászni a barátjával.Mostanában nem történt velünk ilyen,hogy ne legyen itthon,Eszter nem is nagyon örült neki,az esti elalvásnál még prüntyögött is kicsit.Na meg a rengeteg kérdés...

-Hol fog apa aludni,ha itthon van az ágya?

-Vitt magával asztalt?NEM???Akkor hogy fog enni?

-Elvitte a kádat?NEM???De akkor hogy fog fürdeni?Remélem,nem fog büdösen hazajönni!

Tiszta aggódás volt az egész lány.Ráadásul az esti fürdésnél,csak én voltam jelen,így választani sem tudott,hogy kivel akar kiszállni.Teljes beletörörődéssel mondta,hogy Nekem most nincs választási lehetőségem!

Na meg a fürdővíz...ugye mindíg Apa készíti,ha Én csinálom,melegebbet engedek,mint Ő.Erre is megkaptam a kritikát:

-Anya,ideje lenne már megtanulnod ennyi idő után,hogy hidegebb vízbe szeretek fürdeni.

Hát ilyen az,ha nincs itthon a családfő.....

Amint kisütött a nap,apával rögtön előszedték a locsolócsövet és megkezdték a pancsolát.Tiszta vízimádó mind a kettő.Igaz,hogy még tiszta lucsok volt a föld,de szerintük már itt volt az ideje a locsolásnak.Gyerekek...imádnak játszani.

Sajnos a menyasszony orrát kis baleset érte az oviban a múlt héten,ezért nem nagyon járult hozzá az esküvői fotók készítéséhet,néhányszor azért sikerült kicseleznem,és megörökítenem az utókor számára a nagy napot.

Hűű,de régen írtam már.Mostanában semmire nincs időm,vagy lehet,hogy csak nem tudom jól beosztani...Kellene egy időfelelős nekem,vagy valaki,aki még 2-3 órával meghosszabbítaná a napjaimat.Rengeteg dolog történt velünk a napokban,nem is tudom,hogy hol kezdjem.Szombaton Tatanap volt,mentünk felköszönteni,meg szólni,hogy bizony jó lenne,ha hozná már a meleget.Jól ráijeszthettünk ,mert végre itt a tavasz,gyönyörűen süt a napocska.a játszóterek pedig megteltek visítozó,rohangáló gyerekekkel.Szóval Tatanap...Eszter megint hozta a formáját,nagyon élt.Annyit evett,hogy már féltem,tuti rosszul lesz,vagy kidurran,de nem.Falta a sok csigahusilevest,meg töltött húst.Aztán jött a pingu,majd a süti,és végül leöblítette az egészet egy nagy pohár teával.Tényleg nem tudom,hogy fért bele ennyi minden.Egy aranyos sztori itt is volt.Ebéd után ülünk az asztalnál,beszélgetünk.

Eszter:-Anya,neked ki az anyukád?

Anya:-Na kicsoda?

Eszter:Hát Bokor mama,az apukád pedig Bokor tata ugye?

Anya:-Igen kicsim,jól tudod.

Eszter:-De anya,akkor te miért nem náluk laksz?

Olyan cuki volt,majdnem megzabáltam.

Vasárnap babanap volt.Délelött Teklával,délután pedig Nórival bandázott a csajszi.Nagyon bírom,ahogy bánik a kicsikkel./Persze csak ha van kedve/Pátyolgatja őket,játszik velük,megmutat nekik mindent.Mikor kinő valami ruhát,összehajtogatja és mondja,hogy na jó,akkor ezt mostmár adjuk oda Nórinak,neki biztos jó lesz.A játékokat is ekképp szelektálja,egyedül a zenélő székétől nem hajlandó megválni.Már legalább fél éve nem is ült bele,de mikor mondom,hogy adjuk oda a kis barátnőjének hallani sem akar róla.

A hét legfontosabb eseménye szombaton volt.A lányunk férjhez ment Bulcsúhoz.Volt lufieső,fátyol,templomi szertartás.A pap szerepét Apa vállalta magára.Valószínűleg az Aladin mese hatására jött az ötlet,mindenesetre úgy döntöttek,hogy ők egybekelnek.Igaz,nemsokkal a lagzi után meg is volt az első veszekedés,mert Bulcsú mindenáron pezsgővel akart koccintani a frigyre,Eszter pedig mondta,hogy neki olyan férj nem kell,aki nem tudja,hogy a gyerekek nem ihatnak pezsgőt.Persze hamar megbeszélték a dolgot,azóta szent a béke.Hétfőn reggel már úgy fogadtak az ovistársak,hogy gratuláltak Eszternek.Bulcsú pedig szólt Zita óvonéninek,hogy ne haragudjon,hogy mégsem őt vette el,majd legközelebb.Úgy látszik,nagy széltoló a vejem,nem tervez túl hosszú távra...

A változatosság kedvéért megint itthon vagyunk,szerda óta nem ovizunk.A szokásos köhögős, orrfolyós téma,de jobbnak láttam,ha nem fertőzik tovább a betegebb gyerekek.Így legalább mehetünk kedvünkre játszóterezni,csavarogni,nem vagyunk annyira időhöz kötve.Ráadásul beindították a szökőkutakat is,ilyenkor olyan szép a város.Már alig várom,hogy ébredjen a csajszi,és menjünk utunkra,Most ketten vagyunk itthon,apa lelépett három napra Gyomára horgászni,úgyhogy most ezek igazi csajos napok.Az estétől azért kicsit félek,mert előző nap is volt pityergés elalvásnál,hogy hol van az ő apukája,ő nélküle nem alszik el,de már csak egy napot kell kibírni,és megint teljes lesz a család létszáma.

Szerencsére csak átmeneti volt a csönd,és az elmúlt két napban behozta a csaj a lemaradást.Féltem,hogy ennyi volt, és vége,de szerintem csak erőt gyüjtött az új hülyeségekhez!

-Elment az eszem a vad-vadnyugatra,majd ha megyünk a nyáron,hazahozzuk!

-Mondogasd csak magadnak nyugodtan,hogy egyek!

-Anya,vegyél nekem sárkányhúst vacsorára!

-Apával és anyával megyek!Ez a döntésem végleges!

-Ha szükséged van rám,csak hívj!Úgyse hallom meg.

-Anya,zavarna téged,ha ennék egy kinder tojást?

-Kérek még cseresznyefőttet.

-Azért rajzolok sok pöttyott az őzikére,mert ő még nagyon őzgida!

-Álommanónak sok gondja van velem...dehát ez a dolga.

-Emegyek világgá.Rakjál már egy kis vacsorát az útra.

-Mire elaludtam volna,felébredtem!

Esztert mostanában nagyon érdekli a lányok és fiúk közti különbség.Már nem elégszik meg azzal a magyarázattal,hogy a fiúknak rövid hajuk van,a lányoknak pedig hosszú,érzi,hogy több is van a dologban.Apa már sokszor félve megy a mellékhelyiségbe is,mert a leányzó folyamatosan kukucskál.Nemrégiben berohant Apa után,bebújt a lába közé,csak az uram lélekjelenlétén múlt,hogy Eszter nem kapott egy kis égi áldást.A legjobb mégis a tegnapi eset volt.Szól,hogy megy pisilni..Megyek utána,áll a wc előtt,mint apa szokott,horpad a feneke,dűti a hasát.Mondom neki,fiam te mit csinálsz?Erre tök természetes hangon válaszol-Úgy gondoltam,ezentúl én is így csinálom!!!!

Eszter nem hajlandó szinte semmit sem megenni az oviban.A legtöbb ételtől már ránézésre rosszul van,megkóstolni sem hajlandó.Nem tudom,hogy bírja ki hat órán keresztül,hogy nem eszik,de képes rá.Az egyetlen dolog amit tehetek,hogy reggelire jól teletömöm,meg viszünk mindig valami nasit,amit megkapnak ebéd után.Nem túl olcsó mulatság húsz gyerekről gondoskodni,dehát ez van.Egyelöre nem tudok jobbat.

Néhány mókás beszólás az oviról és ebédről azért van a tarsolyomban:

-Képzeld az oviban már megint borzalmas ebéd volt,nem is ettem belőle egy falatot sem.

-Vigyünk valami ennivalót az oviba,mert én attól a kajától éhen halok.

-Nem mostam fogat ebéd után,mert nem is ebédeltem.

-Anyaaaaaaa!Kelj fel te hétalvó,ne nyavajogj,mert elkések az oviból!

-Én ma hihetetlen rossz hangulatban vagyok,nem is tudok így oviba menni.

-Az álomfelhőm szerint ma nem megyünk oviba,mert szabadnap van.

-Te anya,ezekkel az óvonénikkel mindíg csak a baj van.

Apa:

-Eszter,mit mondtam?Vacsi előtt nincs édesség!!!

Eszter:

-Nekem ezt nem mondtad!Összetévesztesz engem valakivel!

Esti fürdés,apa rakja a kádba.

Apa:

-Hányra ugorjunk be?

Eszter:

-Sokra!!!!

Szintén esti fürdés elött,apa várja,hogy a kisasszony végre befáradjon a fürdőbe.

Apa:

-Ne keljen már százszor szólni,hogy gyere fürdeni.

Eszter:

-De Apa,csak négyszer szóltál!

Doktornéninél tett látogatás után.

Apa:

-Mit adott a doktor néni köhögésre?

Eszter:

-Információt!!

Este fél hétkor.

Apa:

-Megyek megnézem a Hiradót!

Eszter:

-Ne is álmodj róla!

Kreatív apuval pénteken elmentünk vásárolni,csavarogni egy kicsit,míg Eszter ovizott.Délután már egy üvegfestő készlettel és egy origami füzettel gazdagabban indultunk a csajért.Apa tuti második gyerekkorát éli...Egész hétvégén Arieleket,meg virágokat gyártottak,én pedig nem győztem dícsérgetni őket!Végre a játszótérre is eljutottunk,mondanom sem kell,sötétedésig haza sem jöttünk.Sőt még akkor sem,ugyanis egy négyéves kislány csatlakozott hozzánk a játszótéren,és úgy döntött,hogy ő bizony nálunk alszik.Majd egy órába telt meggyőzni,hogy neki bizony jobb lesz a saját ágyában a szüleivel.Szegény csak állt az autó előtt,és könyörgött,hogy  vigyük magunkkal.Ráadásul Eszter is benne volt a dologban,mondta,hogy ő neki adja az ágyát,meg menjük el gyors mamához az autósülésért,hogy haza tudjuk vinni a kislányt  hozzánk.Apa tuti sokkot kapott volna,ha hazaállítok két gyerekkel,főleg mivel én reggel mentem dolgozni.Azért az arcát megnéztem volna.....meg akkor is,mikor szülést vezetett le Eszter hercegnős sátrában.Valahol megtalálták egy régi könyvemet /Ida,Peti és Picuri/ami a teherbeesésről,születésről szól gyerekeknek.Persze nagyobb gyerekeknek..Naívan elolvasta a csajnak,na onnastól kezdve vége volt...Elmondása szerint,az egész napot a sátorban térdelve töltötte,ugyanis Bambi anyukája szülni készült...Óránként néztek szívhangot,kétpercenként ment az injekció,aztán estére,apa nagy-nagy megkönnyebbülésére megszületett a várva-várt kisherceg,Bambi.Rendkívűl szórakoztató látvány lehetett apa,amint világra segítette az őzgidát.

Ami eddig kimaradt:

-Ez a víz borzasztó hideg,fázik a szám tőle.

-Hagyd anya,majd én lefogom magamat!

-Anya,focizzunk!Te leszel a kapufa!

-Nézd már,az olyan mint én vagyok...szerintem én vagyok!

-Van a kezemen egy kígyósérülés.

-Katt,megkattantam!

-Apa vedd fel a sálad,nem akarlak nyakdoktorhoz vinni!

-Engedj el,hogy elszökjek!

-Leveszem rólad a hangot!

-Felébredtem,és sehol sem találtam magamat!

-Anya,csak egy percre van szükségem!

-Anya,úgy elfogytam,hogy kilógnak a csontvázaim!

-Anya,elfogyott az agyad?

-Az én ágyamat nyugodtan összemorzsálhatjuk,én nem leszek mérges.

A tegnapi délutánt a játszóházban töltöttük.Eszter elemében volt.Ilyen Rosszcsont Rozinak még sosem láttam.Tuti,hogy útközben találkozott a kisördöggel,és szólt neki,hogy tartson velünk.Az meg jött is...Egész délután sikítozott,rohangált fel-alá,kipróbált mindent amit nem szabadott.Partnert is talált a rosszasághoz,összebarátkozott két kislánnyal az ugrálóvárban,utána már csak azon imátkoztam,hogy túléljék a kalandot sérülések nélkül.Az egy órás programból persze kettő lett,még így is alig tudtam lerimánkodni a csúszda tetejéről.A játszoház levegőjétől ráadásul teljesen megsüketült,míg ott voltunk,mintha csak a falnak beszéltem volna..még ilyet.Hazafele,valahol félúton,elhagytuk a cimboráját,és apának már csak a kis tündér maradt.Mindenesetre érdekes kis nap volt...

Úgy néz ki,hogy ha lassan is ,de tavaszodik.Nyílik a hóvirág,a nárciszok is növésnek indultak.Annyira imádom az ébredező természetet.Eszter is érzi a tavasz lehelettét,alig lehet becsalogatni a kertből.Remélem lassan a betegségek is végetérnek,kezdődnek a játszóteres,csavargós napok.Már nagyon várom..Eszter is...Tegnap azzal állt elő,hogy ideje lenne felfújni a medencét,és keressem meg neki az úszógumijait.Azért ez még talán kicsit korai.Igaz,tavaly is egyik napról a másikra lett nyár.Májusban már fürcsizett kint a kertben.

Hétvégén nagyon boldog volt a csajszi,mert meglátogatta apát az egyik barátja,Tomi.Olyan furi,mert ritkán találkoznak,de Eszter valamiért nagyon imádja.Ha tudja,hogy jön hozzánk,akkor teljesen felpörög,csacsog,produkálja magát.Van neki egy pár ilyen "kiválasztott"embere,akiket nagyon szeret.

Ja,és már annyira profi a csaj,hogy esténként ő szokott beállni az autóval.Egy-két év és vehetünk neki is..

Apa ma disznót vágni van,én dolgozom,Eszter pedig Mamázik.Apának a lelkére kötötte a csajszi,hogy ne vágják le a malackát,mert az biztos nagyon fájna neki,meg azt is,hogy ha véletlen mégsem tudja meggyőzni a többieket az igazáról,akkor nehogy csináljanak gömböcöt,mert nem szeretné,ha úgy járnánk,mint a mesében,és mindenkit bekapna.Ráadásul,ha nem találkozunk egy kondásfiúval útközben,akkor ki sem tudunk jönni sohasem,ő pedig nem szivesen lakna egy gömböcben.Na most erre varrjunk gombot...

Mostanában a kösz és a bocsika a kedvenc szava.Felváltva használja őket,szinte folyamatosan.Nagyon illedelmes lett az én lányom,sokszor már úgy kell rászólni,hogy most nem kell bocsánatot kérni,mert nincs miért.Ja és a kedvenc mondat így hangzik..Jóó,akkor soha többet...Ha valamiért rá merek szólni,akkor mindíg ez a válasz.Én meg sokszor alig tudom visszatartani a nevetést,mikor mérgesen motyogja az orra alá a jól bevált mondatot.

Eszter nem egy nagy csokifaló.Szereti az édességet,de tud mértéket tartani.Legalábbis eddig..Kapott Valentin napra egy csomag Milka szivecskét,és annyira ízlett neki,hogy naponta többször is rájárt.Én már mindíg csak akkor értesültem a dologról,mikor a fiók csukódását hallottam.Vacsorához készültünk,én épp mosogattam,mikor hallom,hogy nyílik a fiók.Rászólok,hogy vacsi előtt,nincs csoki.Látom,gyors kivesz egy szivecskét,tömi a szájába,majd ártatlan szemekkel rámnéz, jön a szöveg is:-Jaj anyukám,jókor szólsz.

-Mindegy,hogy felnőtt vagy gyerek,mindenki lehet szerelmes.

-Szomorú vagyok,mert még nincs tavasz,és senki se szerelmes.

-Két fiúnyuszinak nem születhet kisnyuszija,ahhoz kell egy anyukanyuszi is.

Párbeszéd Apa és Eszter közt:

-Apa,én Bulcsúba vagyok szerelmes,és ha nagy leszek,akkor is őt fogom szeretni.

-Igen?

-Igen,és mi már csókolóztunk is.

-Na,na...az ilyen dolgokhoz engedélyt kell kérni tőlem.

-Nyugodj már meg!A világon semmi se történt!

Túl vagyunk életünk első óvodai farsangján.Eszter remekül szórakozott.Volt egy csomó verseny,aztán eszem-iszom,dínom-dánom!Mondanom sem kell az én csajom amint meghallotta a zenét,már rohant is a táncparkettre,és abba sem hagyta,amíg el nem hallgatott a muzsika.

Az én kis Sellőlányom nemcsak a vízben mozog otthonosan....

....így néz ki hátulról.

Elkészült a Kis Hableány jelmez.Eszter imádja.Egész délután abban flangált,majd kitalálta,hogy a hableányok vízben élnek,ezért beköltözött a fürdőkádba.Természetesen egy olyan képet sem tudtam róla csinálni,amit fel lehetne tenni a versenyre,úgyhogy ma megint próbálkozunk.Nem hiszem,hogy ellenére lesz.Ja,és este megkért,hogy reggel ha ébresztem ne Eszternek szólítsam,hanem Arielnek...

A betegség csak az étvágyát vette el a csajszinak,a beszélőkéje szerencsére megmaradt.Sőt..még a legrosszabb pillanataiban is képes volt megnevetteni minket.

-Most,hogy így meggazdagodtam,veszek egy pezcukor adagolót.

-Amikor ti összeszerelmesedtetek apával akkor volt a fészekláz.

-Ne vegyük le az ágyvédőt,mert lepottyanok a szakadékba.

-Anya,én most leülök ide,és rajzolok egy hatalmas,félelmetes, fekete patkányt.

-Azért mentette meg a polip a cápáktól Arielt,mert rendes volt.

-Óh jaj,ezt is elhibáztam!

-Nézd már,leköptem magamat.

-Anya,ha megöregszel nekem akkor is a barátom leszel.

-Itt van ez a távcső,csak az egyik szemedet lehet beledugni.

-Jó ez a nyuszi,csak még áramot kell bele vezetni,hogy sípoljon.

-Gyere anya betakarlak,mert látom,hogy fázik a bundád.

-Kíhúzom a gyufát belőled!!

A karneválon nem csak élményekkel lettünk gazdagabbak,sikerült összeszednünk egy jó kis hányás-hasmenős vírust is.Nem tudom,hogy a bolti ajtóüvegnyalogatás,vagy a puszilkodás a szinpadon tette-e be a kaput,mindenesetre jó kis hétvégénk volt.Eszter,miután harmadszor is viszontlátta a vacsoráját,zokogva panaszolta apának,hogy ő mostmár biztos éhen fog halni.Ráadásul a gyógyszer amit felírtak neki,annyira rossz volt,hogy semilyen úton-módon nem tudtuk megetetni,megitatni vele.Ezen egyébként is mindíg felhúzom magam,hogy lehet a gyerekeknek ilyen rossz ízű orvosságokat gyártani.Nem hiszem,hogy bármelyik gyerek hajlandó lenne agyagos krétaport iszogatni,mikor amúgy is fáj a gyomra.Na mindegy!Szerencsére már túl vagyunk rajta,csütörtökön újra ovi.

Ez a csaj bulizásra született.Benne van a lábába a bugi.Amint kiejtettem a számon,hogy karnevál,felvonulás,zene,már szedte is össze a cókmókját és indulhattunk a városba.Az addig "nem akarok kimenni,hideg van,fázok,fáradt vagyok"lányom,hirtelen teljesen felélénkült,és le sem lehetett lőni.Énekelt,táncolt,bohóckodott,belekötött mindenkibe.Hála az égnek az idő is negkönyörült rajtunk,és az addigi minuszok,plusszra váltottak,nem kellett reszketnünk a hidegben.Nagyon tetszett neki a színes forgatag,a szebbnél-szebb jelmezek,amíg meg nem jelentek a busók.Félelmetesek voltak még nekem is,nemhogy egy hároméves gyereknek.Mondta is,hogy ő bizony be nem áll a felvonulók közé.amíg ez a szellembanda el nem tűnik a közelünkből.Persze mikor már meggyújtottuk a fáklyát,nem érdekelte ki hol van.hősiesen gyalogolt egészen a várig.Néha azért résen kellett lennem,nehogy odapörköljön valakinek hátulról,de a végén mindenki épp börrel úszta meg a kalandot.Megcsodáltuk a busók télbúcsúztató táncát/persze csak messziről/aztán jöhetett a mulatság.Eszter ha szinpadot lát,késztetést érez rá,hogy neki ott a helye,hát most hódolhatott eme szenvedélyének.Ropta-ropta,amíg csak a kis lába bírta.

Tele van a lakásunk hangyával.Bármit csinálunk velük,mindíg van utánpótlás.Apa nagyon útálja őket,amerre megy ,tele van minden hullákkal.Egyik nap teregetek,látom,hogy Eszter ül a földön és kajánul mosolyog.Körülötte fekete kis pöttyök hevernek.

-Nézd anya,jól elintéztem a hangyákat!

Az a legújabb szokása,hogy ha nem akar többet enni,az épp aktuális falatot kiköpi a szájából./Tuti az oviban tanulta/Mondom neki,hogy ha disznolkodik,akkor nem jár neki édesség ebéd után.Erre mérgesen:

-Kösz!Nem kérek üdítőt sem!!

A héten megint nem voltunk oviba.A szokásos nyavaják..köhögés,orrfolyás,megfázás.Kezdem unni..sosem lesz már ennek vége?Én nem tudom milyen bacik vannak mostanában,de az oviban alig lézengenek gyerekek.Szinte mindenki beteg.Jövő héten azért már megyünk.Két hét múlva farsang,hátha kibírja addig.Remélem,legalább erről nem maradunk le,ha már a karácsonyi ünnepségről lecsúsztunk.Eszter már nagyon várja.Eddig őzike akart lenni,most Ariel a kis hableány.Nem tudom,melyik a jobb.Mindenesetre még várok pár napot,hátha új őrülettel áll elő.Azért kicsit aggódok...fantáziája határtalan...volt már szó arról is,hogy ő bizony búzaszem lesz.Zelk Zoltán a búzaszem...Most ez a kedven meséje,,persze mondanom sem kell,már kivülről fújja.Édes,ahogy esti meseként ezt mondja el nekünk..főleg,hogy a learatta nála leharapta.Most mennem kell,felébredt és reklamál..

Apa már csak nevet,mikor rohanok ki,hogy felírjam Eszter aranyköpéseit.Sajnos rövid az agyam,nem tudom megjegyezni őket.Legalábbis nem mindet.Így hát marad a notesz.Eszter már nem is nevet,csak lazán megjegyzi:

-Már megint jót mondtam?

Érdekes ez.Néha döl belőle a hülyeség aztán napokig semmi.Most azért megint összegyült egy pár.

-Megittam az egészet,mert annyira szomjan haltam volna.

-Mikor tanulod már meg végre,hogy a borzok téli álmot alszanak?

-Anya,nézd milyen kellemesen felöltöztettem apát!Még hátmelegítőt is kapott.

-Képzeld,már Kónya Fanni is a cimborám!

-Ha a kis hableány emberré nem vált volna,az én mesém is tovább tartott volna.

-Ne azt mond,az a reggeli mese,én az estit akarom!

-Te,ezek rossz tréfát tettek a tűzre!

-Anya,szedd végre össze magad és induljunk már!

-Majd pár év múlva...reggel!

Eszter szerelmes.A leragasztottszeműkisfiú dobogtatta meg a szívét.Nem az ő ovijába jár,az angol tanárnéni kisfia,és azért volt most itt vele,mert angolóra után mentek az orvoshoz,hogy kiderüljön meggyógyult-e már a szeme.Ha jól értelmeztem a lányom kusza mondatait.Hát nem tudom mi lesz belőle...a távszerelem nagyon ritkán működik..Azért persze örülök,mert két hete még Szabinába volt szerelmes...Nincs nekem semmi bajom a mássággal,ha másnál van...Szóval haladunk..Mostmár legalább a jó nem közül válogatunk.

A héten nagy örömmel mentünk oviba.Már két napja fel van állítva egy ugrálóvár a nagycsoportosoknál,alig lehet kirángatni őket belőle.Tenap majd egy órát rimánkodtam,hogy ugyan induljunk már haza,mert ránksötétedik.Én ezt nem értem...Reggel mi vagyunk az utolsók akik beérünk,mert annyit tud szöszmötölni.Még ezt a mesét megnézem,még ezt  a kirakót kirakom,még ezt megeszem,még ezt megiszom,de még ezt iderakom,de még azt odarakom..na jó mehetünk.Szépen felöltözünk,indulunk.De most meg pisilni kell,kakálni kell,szúr a pulcsi,másik kell..Én meg rögtön megőrülök,ha még várnom kell!!!! Délután az oviban ugyanez.Megyek érte,rohan elém húz be.Na még ezt kifestem,na még ez megeszem,na még ezt elteszem,na még ezt nézd meg,vedd le,tedd fel...Én pedig állok,várok,néha robbanok...

Hű de régen írtam...tiszta hanyag lettem.Most bepótolom.Múlt héten itthon voltunk,Eszter megfázott.Semmi komoly,de ilyenkor inkább nem ovizunk.Feladta nekem a leckét,hogy egész nap lekössem a figyelmét,néha nagyon unta a fejemet,hiányoztak neki a gyerekek.Ráadásul úgy elkényelmesedett,hogy fél óráig kellett könyörögnöm neki,hogy legalább egy kicsit menjünk ki a friss levegőre.Persze mikor már kint volt,akkor nagyon jól érezte magát,akkor meg fél óra volt a bekönyörgés.Ilyen ez..A kirakózás még mindíg a kedvenc szórakozása,mondjuk most cselesen csinálja,ugyanis nem a mintát rakja,hanem fordítva.Lehet,már megunta,és most beújított.Mindenesetre így is megy neki,bár nem tudom így mi a jó benne,csak az üres lapokat látja.Aminek viszont nagyon örülök,hogy rákapott a szinezésre és rajzolásra.Volt egy időszak amikor egész nap rajzolt,de mostanában nem tudtam rávenni,hogy tollat ragadjon.Szombat óta viszont folyamatosan fest,szinez.Két nap alatt megtanulta,hogy ne rajzoljon a vonalon túl,csak a ceruzafogással vannak problémáink.Nem tudjuk neki megtanítani,hogyan kell rendesen fogni.Ha odafigyel rá,akkor megy neki,de amint elfelejtkezik magáról,tök érdekesen fogja a kezébe a rajzeszközt.Néha nem is értem hogyhogy nem görcsöl be az újja tőle.

Egy csokornyi jókedv a végére.

Egyik nap szomorúan jött haza az oviból.Szabina és Bulcsú kiközösítették.Nem engedték be a babakonyhába,Szabina azt mondta neki,hogy kinötte Eszter barátságát.Megbeszéltük itthon,hogy mi a haditerv,hogy kell visszaszerezni a barátait.Másnap boldogan várt az ajtóban és újságolta:

-Anya,kibékültem Szabinával,és sírtam a boldogságtól,annyira örültem.

Mentünk a gyógyszertárba prospánért,amíg én megvettem leült rajzolni a babasarokba.Mikor végzek mondom,menjünk.Még kicsit szinezget,pakolászik,talál az asztalon levonót.

-Anya én ezt elviszem,jó?

-Kérdezd meg a néniket,hogy elviheted-e?

-Nem lehet,hogy csak úgy elviszem?

Megyünk a boltba,ugatnak a kutyák.Kérdezi,hogy miért.Mondom neki,azért mert jelzik a gazdájuknak,hogy idegen jár erre.Jön a válasz:

-Te anya,ezek a kutyák nem tudják,hogy én jó fej vagyok?

Szinezünk.Elfelejti kifesteni a maci egyik mancsát.Megszólalok macihangon:

-Brumm,brumm,szinezd ki a másik mancsom.

Erre unottan:

-De a papír nem is tud beszélni.

Még mindíg szinezés.Elkezdi a rókát lilára szinezni.Mondom neki,hogy szerintem nincs lila színű róka.Jön a válasz:

-Én már láttam lila rókát,arról nem tehetek,hogy te nem.

Jövünk haza a boltból,gyalog rettenetesen fáradt.Nyöszörög,hogy vegyem fel,de nem hajlok rá.Megáll az út közepén,elhaló hangon mondja:

-Akkor én most eljátszom a hattyú halálát,jó?

Szitu:Kis Hableány mese,Eriket megbabonázza a gonosz boszorkány,ezért nem Arielt akarja elvenni feleségül,hanem Ursulát.Eszter véleménye.

-Úgy látom Ariel lecsúszott Erikről.

Párbeszéd apa és Eszter közt:

-Kínozzál meg amiért kiborítottam az actimelt.

-Dehát véletlen volt,nem?

-Játszuk azt hogy direkt.

Tegnap kitalálósdit játszottunk.A nagy mondókáskönyvében van egy pár,azokat kellett neki felolvasni,aztán megmondani a választ,majd újra és újra és újra...A legjobban ez tetszett neki:Melyik várban nincsenek katonák?-Lekvárban.

Jön haza apa,rohan elé:

-Apa,apa,mondok egy találóskérdést..Melyik lekvárban nincsenek katonák?

Apa nevetve:

- Na melyikbe?

Eszter érzi,hogy valamit elszúrt..

-Hát a simában!!!!

Szintén mondókáskönyv,csip csip csóka.Elkezdjük énekelni,lerakom a könyvet,hogy meg tudjam fogni a kezét,erre Eszter:

-Ne rakd már el,abból olvasom!

Mikor vége az olvasásnak,rakná el a könyveket,de az egyiket nem tudja becsukni,mert visszahajlik a lap.Elkezd kiabálni:

-Segíts már!!!Nem engedi,hogy becsukjam!

Csak szívószállal hajlandó meginni itthon bármit.Fogyóban volt a készlet,beszereztem hát neki egy nagy csomaggal.Mikor odaadtam,csak nézi-nézi nagy örömmel,majd megszólal:

-Mindjárt elájulok a boldogságtól,annyira szépek!

Végezetül...Eszter imádkozik:

-Én Istenem,jó Istenem,lecsukódik már a szemem,de a tied nyitva hagyják...

A napok gyorsan telnek.Az óvodába gond nélkül visszaszoktunk.Örömmel megy minden reggel,megpuszilgat,kikísér az ajtóig,majd rohan be a csoportszobába,hogy integethessen az ablakból.Ez már szertartás nálunk.A délutánok olyan gyorsan elrepülnek,hogy már mindíg csak azt vesszük észre,hogy este van.Viszont az éjszakáink még mindíg elég hosszúra sikerednek.Tizenegy előtt,szinte sosem alszunk el,hiába vetek be mindenféle taktikát.Hiányzik az a fránya cumi...Amíg nem jártunk oviba,egész jól haladtunk,de most nem érti,hogy a többieknek miért lehet,ha neki nem.Az a baj,hogy erre nem is nagyon lehet rendesen válaszolni.Azért remélem hamarosan mególdódik ez a kérdés.Néha már csak nevetek kínomban,mikor éjfél körül bejelenti.hogy neki most azonnal,feltétlenül rendet kell raknia a szobájában.Persze reggel alig tudok életet lehelni a kisasszonyba,van,hogy még fogat mosni is csukott szemmel megyünk.Apropó fogmosás...Eszter fogkrémmániás lett.Ha bemegyünk a boltba,nem az édességek felé veszi az irányt-mint rég-hanem első útja az illatszerosztály felé vezet.Kiválasztja a számára elengedhetetlenül szükséges kisegeres,elefántos,dínós stb.fogkrémet,és mint aki jól végezte dolgát,megy a kasszához fizetni.Legalább egy évre való adagot halmoztunk már fel itthon,de mindíg meggyőz valahogy ,hogy miért kell megvennünk az éppen aktuális darabot.

Helyszin:Eszter szobája, Szereplő:Eszter, Hallgatóság:Apa

-A kisbabák sírnak,az anyák szülnek.Így van,vagy nem Molnár Zsolti?

Párbeszéd Apa és Eszter közt:

1. Eszter:-Apa,a borz tudod miért pukizik büdöset?

Apa:-Miért?

Eszter:-Hát azért mert borz.

2.Eszter:-Megtaláltam a  rózsaszín macimat!!

Apa:-Eszter az kék.

Eszter:-Jóó,jóó..de azért még nevezhetem rózsaszínnek,vagy nem?

Párbeszéd Anya és Eszter közt:

Előzmény:Eszter őzikemániás,Mama megígérte neki,hogy vesz egy Bambiapukát hatalmas agancsokkal,de csak rénszarvast árulnak mindenütt,ezért Eszternek azzal kellett beérnie.

Eszter:-Te Anya,ezt a Mamát  jól átverték a játékboltba.

Anya:-Miért kicsim?

Eszter:-Hát ez nem is őzbak,hanem rénszi.Szerinted megmondjuk neki?

Helyszin:Zsúfolt bevásárlóközpont.Szereplők:Apa,Anya,Eszter és még legalább száz ember.

Eszter kiabálva:-Apa,inkább menjünk haza és kínozzatok meg!

Még néhány mondat a végére:

-Apa rossz,nevezzük el negatív főszereplőnek.

-Anya,felkaptam a náthát.

-Azért aludtam sokáig,mert korán felébredtem.

Eltelt egy év.Eszter júliusban három éves lett.A három éves korról mindíg,mindenki úgy beszélt,mintha valami mérföldkő lenne egy gyermek életében,és én ezt sosem értettem.Aztán megértettem...Tényleg hatalmas változás.Az én kisbabám,hirtelen önálló nagylány lett.Egyedül öltözik,vetkőzik,már tud döntéseket hozni,van véleménye,és bármiről el lehet vele beszélgetni./Na jóó,azért az atomfizikát még hanyagoljuk../

Néhány fontos esemény,ami az elmúlt évben történt velünk:

-Januárban elkezdtük a bölcsit.Három hónap alatt,összesen hat napot voltunk.Eszter még sosem volt olyan beteg,mint akkor.Igazándiból egy tüdőgyulladást leszámítva,beteg sem volt soha.Áprilisban úgy döntöttunk,hogy abbahagyjuk.Reménykedtünk benne,hogy szeptemberre,ovikezdésre megerősödik.

-Tavaszra az én hallgatag kicsi lányom,igazi kofa lett.Egész nap be nem állt a szája,szinte megszólalni sem lehetett mellette.Rengeteg mosolyt csalt az arcunkra innestől kezdve.Előtte is nagy bohóc volt,de ami aztán következett,minden képzeletünk felülmúlta.

-Május a szobatisztaság hónapja volt.Egy hét alatt eljutottunk odáig,hogy sem nappal,sem éjszaka nem kellett pelus.Ngyon büszkék voltunk rá,ugyanis onnastól kezdve egyszer sem pisilt vagy kakilt be.

-Szeptemberben elkezdtük az ovit.Szuperül érezte magát,minden nap örömmel készültünk reggelente,egy könnycsepp sem gördült le az arcocskáján.Aztán a jó kezdet után,erőteljes visszaesés mutatkozott.Kb.a második hónap után,mikor már mindenki beszokott és jól érezte magát,Eszter úgy döntött,hogy ő bizony nem megy oviba,és ennek a véleményének minden reggel hangot is adott.Most ott tartunk,hogy újra jókedvűen és vidáman indulunk,már csak az a kérdés,hogy meddig.

-December a cumiról való leszokás hónapja volt.Hiszti és sírás nélkül,önszántából lemondott az éjszakai cumizásról.Apa és én pedig hihetetlenül büszkék és boldogok voltunk.

Nagyvonalakban talán ennyi a legfontosabb eseményekről.Nem tudom,hogy lehet-e ilyet írni,de anyaságom eddigi legjobb,legszebb éve volt a 2009-es.Minden korszaknak megvolt a maga szépsége,imádtam mikor először tarthattam a kezemben,mikor először mosolygott rám,mikor járni kezdett,mikor kimondta az első szót,de számomra mégis az volt életem eddigi legszebb élménye,mikor átölelt,a szemembe nézett,és azt mondta:-Nagyon szeretlek anyukám!Azt hiszem egy anyának ennél többre nincs is szüksége,ez a pár szó mindennel felér.