2024. március 29., péntek - Auguszta napja

mt

Mi így ünnepeljük a húsvétot

Nálunk a húsvéti ünneplés a nagyböjt végén, nagyszombaton kezdődik minden évben. (Bár Krisztus csak vasárnap támadt fel, de lehetünk engedékenyek, és ünnepelhetünk a nagyszombati napnyugta után.) Az esti szentmise, a passió végighallgatása ugyan két kicsi gyerekkel nem egyszerű feladat, de bíztat a gondolat, hogy ahogy nőnek, majd egyre jobban fogják értékelni, egyre jobban befogadja majd az értelmük is mindazt, amiről a tanítás szól. Én rendszerint elszomorodok nagyon. Egész évben tudjuk, hogyan is történ Jézus kereszthalála, de valahogy ilyenkor felelevenítve, anyaként százszorosan megértem, szinte átélem Mária fájdalmát, és mélységes tiszteletet érzek, hogy mindezt így végig tudta csinálni. Nem volt más választása... Igen-igen, tudom, hogy harmadnapra feltámad a gyermeke, de milyen feltétlen hit kellett ahhoz, hogy mindezt ép elmével végignézze.

A gyerkőcök persze mindezt még nem értik, ők be vannak zsongva, kezükben a gyertyával várják, hogy végre besötétedjen, hogy elinduljon a tömeg, hogy énekeljünk, és végre Apa meggyújtsa a gyertya lángját. Ezt a kicsik nálunk csak így hívják 3-4 éves fejjel: "Megyünk egy kör gyertyát!" A körmenet énekeit már a végére ők is dudorásszák, és egy-két napig hallom még a dallamot a Nyuszi Gyusziba, és a Kiskacsa fürdikbe beépítve, és persze sokáig követelik még a gyertyát. Nekik ez a nagy élmény.

A feltámadási körmenet után rendszerint a család közös vacsorával ünnepel. Előkerül a hímes tojás, a sonka, a reszelt torma, a francia saláta, és minden egyéb húsvéti finomság. Majd a vacsora után a kölkök megkeresik, hogy a nyuszi hova rejtette a sok-sok meglepetést. Tudom, hogy az ajándékvásárlás nem mindenhol szokás, nálunk sem volt az, de a férjem családjában minden húsvétkor kapnak a gyerekek valamit. Nehéz ezt úgy összehozni, hogy a gyerekek ne vegyék zokon, hogy a másik Nagymamánál másképp jár a nyuszi. Ahány ház, annyi szokás. Szóval itt megtalálják az eldugott hímes tojásokat, az apró ajándékokat, jó nagyot játszunk közösen, aztán ahogy az álmosság első jelét észrevesszük rajtuk, öltözünk, és jövünk haza. Itthon az ágyikóba természetesen a frissen kapott játék bekerül a csöppségek mellé aludni.

Másnap reggel Apa vezeti a pöttömöt, és megpróbálják előadni a locsolóverset, majd össze-vissza priccolnak minket, lányokat. Aztán autóba ülünk, és izgatottan várjuk, hogy megérkezzünk Mamóhoz. Az úton még jópárszor elismételjük a megtanult versikét, nehogy elfelejtsük, a kicsi fiam pedig egész úton a kezében szorongatja a vízzel töltött parfümös üvegét. Néha-néha priccol egyet vele, aminek természetesen az a következménye, hogy megérkezve, a versmondás előtt még újra kell tölteni. Újratöltés után versmondás-tojáskapás, vershallgatás-tojásadás. Természetesen saját kézzel készített tojásokat viszünk kislányommal Papónak és a Nagybácsiknak. Itt is terített asztal vár minket. Más család, más ételek, de valahogy mégis ugyanolyan minden. Az asztalon a sonka mellett a kolbásszal töltött husi, a sárgatúró, néha még egész kismalac is megtalálható. Tényleg ugyanaz, de mégis más.

Másnap meglocsoljuk még Dédimamát, és az összes környékbeli kislányt - tulajdonképpen csak egy kislány van a környéken. Megnézzük a kertben az ibolyákat, és megállapítjuk, hogy nemsokára itt az anyák napja, mert az orgona már bontogatja rügyeit.

töviskoszorű

Mi történt Húsvét előtt?

(Egy kis evangélium, egy kis történelem, hátha valaki nem tudja.)

Minden évben tartunk ünnepeket. Ilyenkor megemlékezünk valamilyen múltban történt eseményről. Húsvétkor Jézus Krisztus halálára és feltámadására emlékezünk.

A zsidó nép minden évben egyszer elfogyasztotta a páska vacsorát az egyiptomi szabadulásuk emlékére. Mi is történt sok ezer évvel ezelőtt? A fáraóhoz ment Mózes, hogy elengedje a zsidó népet a fogságból. De a fáraó nem engedett ennek a kérésnek, nem engedett Istennek, mert nem ismerte az Urat. Ezért Isten először 9 csapást küldött az egyiptomi népre: betegséget, jégesőt, bogarakat, és sok más veszedelmet. A fáraó ennek ellenére sem engedte el Isten népét. A tizedik csapás előtt így szólt az Úr -Minden egyiptomi családban meg fog halni a legidősebb gyermek. Isten utat készített saját népének, hogy megmeneküljenek a haláltól. "Öljetek meg családonként egy bárányt"-parancsolta Isten. "Vegyetek a véréből és hintsétek a két ajtófélre és a szemöldökfára. Ha meglátom a vért, elmegyek mellette." Azon az éjszakán gyászoltak minden egyiptomi otthonban és a király elengedte a zsidó népet. Ahol a bárány vére az ajtófélfára volt hintve, ott nem történt halál. Ezt az éjszakát nevezték páskának. "Emlékezzetek erre -mondta Isten. Ünnepeljétek meg minden évben." A bárányt megölték, a vérét kiengedték a templomban az oltárnál, aztán megsütötték és megették.

A haláltól való szabadulásra emlékezett a zsidó nép minden évben.

Isten azt mondja, "a bűn zsoldja a halál"(Róma 6. 23.). Tehát mi is halálra vagyunk ítélve, ha bűnt követünk el. Nincs olyan ember a Földön, aki bűntelen lenne, mindenki követ el rossz dolgot. Isten a rossz cselekedetet bűnnek nevezi. A bűn elválaszt Istentől, ez a lelki a halál. Erről beszél a Biblia, amikor azt írja: "a bűn zsoldja a halál".

Beköszöntött a csütörtök. Mivel Jézusnak nem volt saját háza, ezért a tanítványai nem tudták, hogy fogják megünnepelni a páska vacsorát. Megkérdezték hát: "Mi a kívánságod, hol készítsük el? Ő így válaszolt: "Amikor beértek a városba, szembejön veletek egy ember, aki egy korsó vizet visz; kövessétek őt abba a házba, amelybe bemegy, és mondjátok meg a ház gazdájának: a Mester ezt üzeni neked: hol van az a szállás, ahol tanítványaimmal együtt megehetem a húsvéti vacsorát? Ő mutat nektek majd egy nagy berendezett emeleti termet: ott készítsétek el." Akkor elmentek, és mindent úgy találtak, amint előre megmondta nekik; és elkészítették a húsvéti vacsorát. (Lukács 22.9-13.)

Az étkezés hosszú ideig tartott. Egy asztal körül, könyökükre támaszkodva, feküdve ettek akkoriban. Az első páskára emlékezve sült bárányt fogyasztottak. Az Úr Jézus így beszélt az étkezés közben a tanítványainak: "Vágyva vágytam arra, hogy szenvedésem előtt megegyem veletek ezt a húsvéti vacsorát. Mert mondom nektek, hogy többé nem eszem ebből a húsvéti vacsorából, amíg csak be nem teljesedik ez az Isten országában." (Lukács 22.15-16.) Minden páska ünnep a legelsőtől kezdve eddig az éjszakáig arra mutatott, hogy az Úr Jézus majd meg fog halni. Éppen a következő napon Jézus, az Isten báránya ki fogja ontani a vérét. Akkor fog a páska befejeződni, beteljesedni. Ezután az Úr Jézus szomorúan folytatta "Bizony, mondom néktek, közületek egy, aki együtt eszik velem, el fog árulni engem."(Márk 14.18.) A tanítványok elszomorodtak erre a kijelentésre. Ki lesz az, aki elárulja a Mestert, akivel 3 évig éjjel, nappal együtt voltak: Hogyan történhet meg az, hogy valaki közülük hűtlenné lesz az Úr Jézushoz? Te mit mondtál volna? A tanítványok közül mindenki magára gondolt. Én vagyok az? Meg tudnék ilyet tenni?

Péter odahajolt, és intett Jánosnak, aki az Úr Jézus mellett ült: Tudd meg, melyikőnkről beszél"

János megkérdezte: "Uram, ki az? " (János 13.25) Jézus így felelt: "Az, akinek én mártom be a falatot, és odaadom." (János 13,26) Vajon Iskáriótes Júdás mit gondolt magában? Tudta, hogy Jézus belelátott a szívébe? Tudta, hogy lelepleződött az Úr előtt? Nem tudjuk. Minden esetre megkérdezte. "Én vagyok az? "Te mondtad-hangzott a válasz, és odaadta az Úr Júdásnak a kenyeret, amit a tálba mártott. Senki sem hallotta, amit Júdásnak mondott. Senki sem vette észre, hogy Júdás elvette a kenyeret. Így senki sem tudta, hogy ki az áruló. "Amit tenni szándékozol, tedd: meg hamar!" (János 13.17.) -mondta az Úr Jézus, és Júdás kiment az éjszakába. A Biblia azt mondja, hogy a többiek nem tudták hova megy Iskáriótes Júdás, és mit akar csinálni. Ő volt a pénztáros, így azt gondolták, hogy az Úr Jézus talán azt mondta neki, vegyen valamit, vagy adjon pénzt a szegényeknek.

De Júdás a zsidó nép vezetőihez ment, a főpapokhoz, írástudókhoz. Ez már a második alkalom volt, hogy meglátogatta őket. Az első alkalommal azt kérdezte: "Mit adnátok nekem, ha kezetekbe adnám őt?" Azok harminc ezüstöt állapítottak meg neki. Ettől fogva kereste az alkalmat, hogy elárulja őt (Máté 26.14-16.).

És most jött el a megfelelő alkalom. Visszament hát a zsidó nép vezetőihez, hogy megmutassa, hol tudják Jézust elfogni. "Akit megcsókolok, az lesz ő: fogjátok el, és vigyétek be biztos kísérettel." - mondta Júdás (Márk 14.44)

Júdás tehát maga mellé vette a katonai csapatot, a főpapoktól és a farizeusoktól küldött templomi szolgákat, és odament fáklyákkal, lámpásokkal és fegyverekkel. (János18.3)

A felső szobában a páskavacsora befejeződött. Az Úr Jézus felvett egy kenyeret, és imádkozott, hálát adott az Istennek. Aztán darabokra törte a kenyeret és körbe adta a tanítványainak, s így szólt: "Vegyétek, egyétek, ez az én testem, amely tiérettetek megtöretik, ezt cselekedjétek az én emlékezetemre." (I. Korinthus 11.24) Aztán darabokra törte a kenyeret, és körbe adta a tanítványoknak, s így szólt: "E pohár amaz új szövetség az én vérem által, ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre." (I. Korinthus 11.25)

A páska vacsora egyetlen egyszer zajlott le így, ezekkel a szavakkal. Ezt nevezzük úrvacsorának.

Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre - mondta az Úr Jézus"(Lukács 22.19.) Mire kell emlékeznünk? Nem a páska vacsorára, és nem a bárány vérére, hanem arra, hogy az Úr jézus az Isten báránya kiontotta a vérét értünk, meghalt a kereszten, helyettünk.

Ezen az estén volt az utolsó páskavacsora, és az első úrvacsora. Az étkezés befejezésével dicséretet énekelve kimentek a tanítványok az olajfák hegyére. Útközben Jézus így szólt hozzájuk: "Mindnyájan megbotránkoztok bennem, mert meg van írva: Megverem a pásztort, és elszélednek a juhok. (Márk 14.27.) Amikor megmondta, hogy mindnyájan el fogják hagyni Őt, megígérte nekik „Feltámadásom után találkozni fogok veletek." Úgy látszott, mintha a tanítványok nem értették volna. Talán azért, mert olyan sok szomorúság volt bennük. De mi tudjuk, hogy feltámadt a halálból, és most a mennyben él. Péter biztos volt benne, hogy ő mindig hűséges marad az Úr Jézushoz, ezért így szólt: ha mindnyájan megbotránkoznak is, de én nem.

Jézus nagyon komolyan válaszolt Péternek: "Bizony, mondom néked, hogy ezen az éjszakán, mielőtt a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem." (Márk 26.34)

"Ha meg is kell halnom veled, akkor sem tagadlak meg." Felelte Péter, s ugyanígy beszélt a többi tanítvány is.

Ahogy a Gecsemáné kertbe értek, Jézus megkérte a tanítványait, hogy várjanak rá, amíg imádkozik. Pétert, Jakabot, és Jánost magával vitte, hogy vele együtt imádkozzanak. Jézus pedig előre ment, s egyedül imádkozott. Kérte, hogy az Atya vegye el tőle azt, ami előtte volt. "Mindazonáltal ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy te" Amikor visszament a három kiválasztott tanítványhoz, akkor látta, hogy elaludtak. A várakozás hosszú volt, és bár fent akartak maradni, mégsem tudtak. Csalódás volt ez az Úr Jézus számára, hogy nem imádkoztak vele együtt.

Ismét elment imádkozni. Háromszor imádkozott ugyanúgy. És harmadszor is alva találta a tanítványokat. Utolsó alkalommal így szólt: "Ébredjetek, menjünk! Íme, közel van az, aki engem elárul." (Máté 26,46 )

Az Úr Jézus ellenségei ébren voltak. Lámpásokkal és fáklyákkal, kardokkal, botokkal közeledtek. Júdás mutatta az utat. Odalépett Jézushoz és megcsókolta. Üdvözlégy Mester! - mondta. Csókkal árulod el az Embernek Fiát, Júdás?- kérdezte az Úr Jézus. Jézus nem próbált elmenekülni. Péter megpróbált hűséges maradni. Közelebb lépett, hogy megvédje. Előrántotta a kardját és levágta a főpap egyik szolgájának a fülét. Tedd el a kardodat!- mondta az Úr Jézus, és meggyógyította az ellensége fülét.

Úgy vonultok ki ellenem kardokkal és botokkal, mint valami rabló ellen. Amikor nap, mint nap veletek voltam a templomban, nem emeltetek rám kezet. De ez a ti órátok és a sötétség hatalmának ideje." (Lukács 22.52-53) Megkötözték Jézust, és elvezették. De valójában irántunk való szeretete vitte a keresztre. Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött fiát adta érette. (János 3.16) Isten Fia az irántunk való szeretetből engedte, hogy megkötözzék. Akkor a tanítványok elhagyták Jézust, Ígéretük ellenére. Jézust, mint egy foglyot bevitték Jeruzsálem városába a zsidó vezetők elé, hogy halálra ítéljék. Nagypénteken keresztre feszítették. Jézus Krisztus harmadnapon, azaz vasárnap támadt fel.

Írta: Adrienn, V.B.Cs.

Megosztás:

  • PocakkalHétről-hétre
    • Hányadik hétben vagy?

Adaptive Media