2018. május 23., szerda - Dezső napja
-
Az anyaság: állás. Szabadság és túlórabér nélkül, ami csak azt bizonyítja, hogy ez tényleg vezetői pozíció. *** Abban a pillanatban, amikor a gyermek megszületik, megszületik az anya is. Soha nem létezett előtte. A nő létezett, de az anya még nem. Az anyaság valami teljesen új érzés. *** Amikor megszülettem, annyira meglepődtem, hogy nem szólaltam meg másfél évig. *** A világ minden gyermekkel újra kezdődik… *** Mindig adj jóéjt puszit a gyermekeidnek, még akkor is, ha már alszanak.
-
A kicsi gyermek nevetésével - azt hiszem - nem lehet betelni. Ha egyszer meghallod, egész nap ott cseng a füledben, és ha rá gondolsz, akkor csak mosolyogsz. Sokan nem is értik, hogy mi olyan mulatságos, vagy mitől van ilyen jó kedved... Nézz meg most is egy pár édes babanevetést, és később, amikor eszedbe jut, mosolyogj bátran! Mosolyogj, és figyeld meg, hogy mindenki visszamosolyog Rád!
-
A neten keresztül kaptam egy érdekes levelet. Nem tudom, hogy honnan ered, hogy ki indította el, és azt sem, hogy van-e egyáltalán értelme, de mindenesetre nagyon érdekes. Tőlem a többi ujjra mondhatnak akármit, hogy az miért és kit szimbolizál, de a gyűrűsujjal meggyőztek. Vagyis jól ideologizáltak meg egy felismerést.
-
A kielégületlenség doktrínája 1. A csecsemők folyton karba kívánkoznak. 2. A gyerekek folyton figyelmet követelnek. 3. A kamaszok folyton keveslik a rendelkezésre álló teret.4. A szülők folyton keveslik a magukra fordítható időt.
-
Olyan nagyszerű képeket küldtök, hogy csak ámulok, bámulok, és persze hüledezek! Annyira igaz, hogy a gyermeki leleményesség határtalan. Hihetetlen, hogy csak egy pillanatnyi "nemodafigyelés" következménye is kellően hátborzongató tud lenni. Külön köszönet mindenkinek, aki gyűjteményünket gyarapította a beküldött fotókkal. Ha neked is van ilyen, vagy ehhez hasonló a tarsolyodban, ne habozz, küldd el nekünk!
-
Tuti biztos vagyok benne, hogy mindenki úgy indul neki a gyereknevelésnek, hogy: "Na, majd én megmutatom, hogyan is kell ezt csinálni!" Aztán jönnek az első kialvatlan éjszakák, az első feladott elvek, az első kudarcok, és mindjárt másképp gondolunk a múltban megszánt szülőpárra és csemetéjére. Annak idején én is biztos voltam benne, hogy az ÉN GYEREKEM majd csodagyerek lesz, és mindenki engem fog csodálni, mert: "Én aztán tudom, hogyan is kell gyereket foglalkozni a gyerekkel!"
-
Mielőtt Anya lettem főzhettem magamnak meleg ételt, ruháim nem voltak pecsétesek, nyugodtan telefonálhattam. Mielőtt Anya lettem addig aludtam, amíg akartam. Nem izgultam, milyen későn fekszem le. Minden nap megfésülködtem és fogat mostam. Mielőtt Anya lettem minden nap kitakarítottam, nem botlottam meg játékokban, nem felejtettem el altatódalok szövegét.
-
Aki a harmadik szobából csukott ajtón át is meghallja, hogy hathetes kislánya sír, az, az anya. Aki szeretne berohanni hozzá és egy kis jó, langyos tejecskével elcsitítani azt a kis ártatlant, még az is az anya. Aki be is rohan hozzá, megnézi, kibontja, tisztába teszi, de soron kívül egyetlen korty anyatejet sem juttat neki, hanem szigorúan alkalmazkodik az orvosilag előírt étrendhez, az már a szülő.
-
- Mi a foglalkozása? - kérdezte. Mi késztetett rá, hogy ezt válaszoljam, nem tudom, csak úgy kibuktak belőlem a szavak: - Tudományos munkatárs vagyok a gyermekfejlődés és emberi kapcsolatok területén. A hivatalnok megdermedt, a golyóstoll megállt a kezében és úgy nézett rám, mint aki rosszul hall. Megismételtem lassan, kihangsúlyozva a fontos szavakat. Majd csodálattal néztem, amint a kijelentésemet fekete nyomtatott betűkkel a hivatalos nyomtatványra írta.
-
A nagysikerű szülőőszítő sorozat második részében sem kevésbé hátszőrborzongató jelenetek kerültek lencsevégre. Köszönet érte mindenkinek, aki gyűjteményünket gyarapította a beküldött fotóval. Remélem, nem csak mi nevetünk nagyot ezen az összeállításon a klaviatúra mögött, hanem hasonló jó perceket szerzünk Nektek is! Hihetetlen, hogy mire képesek a gyerekek!
-
Kolumbusz Kristóf anyja: "Nem érdekel mit fedeztél fel! Inkább tanulj meg írni!" Michelangelo anyja: "Miért nem tudsz a falra firkálni, mint más normális gyerek?! Tudod te, milyen nehéz ezt az irkafirkát lemosni a plafonról?" Napóleon anyja: "Jól van, ha nem a zubbonyodban rejtegeted a bizonyítványod, akkor mutasd a kezed!"
-
Azt minden gyakorló anyuka tudja, hogy az imádott csöppség mosolyra tud bírni minket a legváratlanabb pillanatban is. Néha nekem pl. hihetetlenül nehezemre esik, hogy ne nevessem el magam egy-egy nevelési szituáció kellős közepén. Vannak olyan szerencsések, akik ezeket a humoros eseteket rögzíteni is tudják, és vannak olyan kedvesek, hogy meg is osztják velünk. Egy ilyen válogatásra bukkantam most. Nézzétek meg Ti is! nevessetek velem! Most szabad.
-
Az anyaság: állás. Szabadság és túlórabér nélkül, ami csak azt bizonyítja, hogy ez tényleg vezetői pozíció. *** Abban a pillanatban, amikor a gyermek megszületik, megszületik az anya is. Soha nem létezett előtte. A nő létezett, de az anya még nem. Az anyaság valami teljesen új érzés. *** Amikor megszülettem, annyira meglepődtem, hogy nem szólaltam meg másfél évig. *** A világ minden gyermekkel újra kezdődik… *** Mindig adj jóéjt puszit a gyermekeidnek, még akkor is, ha már alszanak.
A kicsi gyermek nevetésével - azt hiszem - nem lehet betelni. Ha egyszer meghallod, egész nap ott cseng a füledben, és ha rá gondolsz, akkor csak mosolyogsz. Sokan nem is értik, hogy mi olyan mulatságos, vagy mitől van ilyen jó kedved... Nézz meg most is egy pár édes babanevetést, és később, amikor eszedbe jut, mosolyogj bátran! Mosolyogj, és figyeld meg, hogy mindenki visszamosolyog Rád!
A neten keresztül kaptam egy érdekes levelet. Nem tudom, hogy honnan ered, hogy ki indította el, és azt sem, hogy van-e egyáltalán értelme, de mindenesetre nagyon érdekes. Tőlem a többi ujjra mondhatnak akármit, hogy az miért és kit szimbolizál, de a gyűrűsujjal meggyőztek. Vagyis jól ideologizáltak meg egy felismerést.
A kielégületlenség doktrínája 1. A csecsemők folyton karba kívánkoznak. 2. A gyerekek folyton figyelmet követelnek. 3. A kamaszok folyton keveslik a rendelkezésre álló teret.4. A szülők folyton keveslik a magukra fordítható időt.
Olyan nagyszerű képeket küldtök, hogy csak ámulok, bámulok, és persze hüledezek! Annyira igaz, hogy a gyermeki leleményesség határtalan. Hihetetlen, hogy csak egy pillanatnyi "nemodafigyelés" következménye is kellően hátborzongató tud lenni. Külön köszönet mindenkinek, aki gyűjteményünket gyarapította a beküldött fotókkal. Ha neked is van ilyen, vagy ehhez hasonló a tarsolyodban, ne habozz, küldd el nekünk!
Tuti biztos vagyok benne, hogy mindenki úgy indul neki a gyereknevelésnek, hogy: "Na, majd én megmutatom, hogyan is kell ezt csinálni!" Aztán jönnek az első kialvatlan éjszakák, az első feladott elvek, az első kudarcok, és mindjárt másképp gondolunk a múltban megszánt szülőpárra és csemetéjére. Annak idején én is biztos voltam benne, hogy az ÉN GYEREKEM majd csodagyerek lesz, és mindenki engem fog csodálni, mert: "Én aztán tudom, hogyan is kell gyereket foglalkozni a gyerekkel!"
Mielőtt Anya lettem főzhettem magamnak meleg ételt, ruháim nem voltak pecsétesek, nyugodtan telefonálhattam. Mielőtt Anya lettem addig aludtam, amíg akartam. Nem izgultam, milyen későn fekszem le. Minden nap megfésülködtem és fogat mostam. Mielőtt Anya lettem minden nap kitakarítottam, nem botlottam meg játékokban, nem felejtettem el altatódalok szövegét.
Aki a harmadik szobából csukott ajtón át is meghallja, hogy hathetes kislánya sír, az, az anya. Aki szeretne berohanni hozzá és egy kis jó, langyos tejecskével elcsitítani azt a kis ártatlant, még az is az anya. Aki be is rohan hozzá, megnézi, kibontja, tisztába teszi, de soron kívül egyetlen korty anyatejet sem juttat neki, hanem szigorúan alkalmazkodik az orvosilag előírt étrendhez, az már a szülő.
- Mi a foglalkozása? - kérdezte. Mi késztetett rá, hogy ezt válaszoljam, nem tudom, csak úgy kibuktak belőlem a szavak: - Tudományos munkatárs vagyok a gyermekfejlődés és emberi kapcsolatok területén. A hivatalnok megdermedt, a golyóstoll megállt a kezében és úgy nézett rám, mint aki rosszul hall. Megismételtem lassan, kihangsúlyozva a fontos szavakat. Majd csodálattal néztem, amint a kijelentésemet fekete nyomtatott betűkkel a hivatalos nyomtatványra írta.
A nagysikerű szülőőszítő sorozat második részében sem kevésbé hátszőrborzongató jelenetek kerültek lencsevégre. Köszönet érte mindenkinek, aki gyűjteményünket gyarapította a beküldött fotóval. Remélem, nem csak mi nevetünk nagyot ezen az összeállításon a klaviatúra mögött, hanem hasonló jó perceket szerzünk Nektek is! Hihetetlen, hogy mire képesek a gyerekek!
Kolumbusz Kristóf anyja: "Nem érdekel mit fedeztél fel! Inkább tanulj meg írni!" Michelangelo anyja: "Miért nem tudsz a falra firkálni, mint más normális gyerek?! Tudod te, milyen nehéz ezt az irkafirkát lemosni a plafonról?" Napóleon anyja: "Jól van, ha nem a zubbonyodban rejtegeted a bizonyítványod, akkor mutasd a kezed!"
Azt minden gyakorló anyuka tudja, hogy az imádott csöppség mosolyra tud bírni minket a legváratlanabb pillanatban is. Néha nekem pl. hihetetlenül nehezemre esik, hogy ne nevessem el magam egy-egy nevelési szituáció kellős közepén. Vannak olyan szerencsések, akik ezeket a humoros eseteket rögzíteni is tudják, és vannak olyan kedvesek, hogy meg is osztják velünk. Egy ilyen válogatásra bukkantam most. Nézzétek meg Ti is! nevessetek velem! Most szabad.
