2017. június 22., csütörtök - Paulina napja

mt

Költözés a gyerekkel

2017-01-06 23:07:27 - Nojka

Sok család életében jön el az a pillanat, amikor kinövik a lakásukat, vagy bármi más okból, kényelmi, praktikus előnyök érdekében költözésre adják a fejüket. A kisgyerekek ezt különféle módon dolgozzák fel. Szerencsés esetben a kisgyermek örömmel fogadja a döntésünket és a változást is pozitívként éli meg. Vannak viszont olyanok is, akik nagyon nehezen fogadják el az új otthon gondolatát. Természetesen az ésszerű, pozitív változásokat ők is értékelik, pl. külön szoba, nagyobb lakótér, kert. Ennek ellenére könnyen úgy érezhetik, hogy kihúztuk a lábuk alól a talajt, a biztonságot jelentő bázisuk, az otthonuk szertefoszlik, honvágyuk lehet, és amíg az új otthont meg nem szokták, bizony ennek hangot is adnak. Már egész kiskorban is meglepően ragaszkodhatnak a bevált, megszokott helyzetekhez és a lakóhelyük épp ilyen. Jó ötlet, ha már idejekorán felkészítjük őket a változásra. Nagyon jó módszer, ha többször ellátogatunk az új helyszínre, esetleg amíg épül vagy szépül. Így szép fokozatosan ismeri meg a környéket, a hely kisugárzását. Talán egyszerre nem is jut eszünkbe minden új és szép dologra felhívni a figyelmüket, de a többszöri odalátogatás során az apró részletekkel is megismertethetjük. Pl.: szép kilátás a gyerekszoba ablakból, erkély vagy kert esetén az ottani játéklehetőségek sora.

doboz

Ha nem költözünk messzire és megoldható ígérjük meg, hogy majd gyakran visszalátogatunk a régi helyszínekre, játszótérre, szomszédhoz, boltokba, templomba. Mindenképpen megnyugtató a gyerek számára, ha tudja, hogy nem végleg kell elszakadnia a környezetétől.

A költözéssel járó gyakorlati feladatokba is próbáljuk bevonni őket, persze csak ha már a koruk engedi. A saját játékok összepakolása, bedobozolása az ő feladatuk legyen. Annak érdekében, hogy a velünk költöző játékok mennyiségét kicsit csökkentsük, tartsunk velük közös selejtezést. Szortírozzuk a játékokat: kell még - barátnak adjuk - templomba, vöröskereszthez visszük - kidobjuk kategóriákba. Az új lakást igyekezzünk mielőbb otthonossá tenni, ez persze amúgy is kedvünkre való, de kezdjük mindenképp a gyerekszobával. A gyerekek nagyon szeretik (főleg ha eddig nem volt külön szobájuk) ha az ajtóra kiírjuk a nevüket valami kedves dekorációs módszerrel. Új, praktikus bútorokkal is örömöt szerezhetünk, pl. egy játéktárolóval vagy saját kis éjjeliszekrénnyel. Egy szép függöny, szőnyeg, falvédő, ágytakaró különösképpen meghitté teszi az új szobácskát. A tényleges költözködős napon talán jobban tesszük, ha a gyerekeket másra bízzuk, ez embert próbáló munka lesz, a kisgyerekek nélkül is. Talán azt gondolnánk, ha üresen megmutatjuk a volt lakóhelyünket a kisgyermeknek, akkor megérti, hogy ott már nincs keresnivalónk, elképzelhető ám az is, hogy fel sem ismeri bútorok, függöny, szőnyeg nélkül a régi szobákat.

Természetesen a költözés nem ritkán óvoda vagy iskolaváltást is jelent. Ez legalább olyan lényeges változás, mint az otthon változása. Új, valószínűleg már régóta összecsiszolódott gyerekközösségbe kell beilleszkedni. A helyi szokásokat, házirendet meg kell ismerni és szokni. Az új óvónénit, tanítót is eleinte idegennek fogja érezni a kisgyermek, adjunk minél több időt az új helyzet elfogadására.

Jót tesz, ha a nap végén jól átbeszéljük az aznapi élményeket. Ilyenkor sokat segítünk azzal, ha kimondjuk a gyerek helyett a saját érzéseit, amiket talán nem is tud megfogalmazni. Pl.: tudom, hogy hiányzik a régi iskola, a barátok, a régi lakásunk, ezt hívják honvágynak. Ez az első lépés a feldolgozásban.

Még keményebb feladat elé kerül az a gyermek, aki a szülőhazáját kénytelen elhagyni a költözés miatt. A kommunikációs nehézségek, az idegen nyelvű környezet (szóban és írásban is) eleinte hatalmas próbatétel még a felnőtt emberek számára is. A külföldön élők egy ideig elszeparáltan élhetnek, és idegennek érezhetik magukat. Miközben a nyelvet elsajátítják, ismeretségeket kötnek, barátokat szereznek, lassan megszűnik a kellemetlen „kívülálló" érzés. A gyerekeknek is adjunk minél több lehetőséget az ismerkedésre, járjunk velük gyerekközösségbe, klubokba, szakkörökre, sportolni, ahol barátokra lelhetnek. 

Ha mi mindent megpróbáltunk, hogy kíméletesen „szakítsuk" ki a régi környezetéből és minél fokozatosabban fogadtassuk el vele az újat, valószínűleg problémamentesen fog lezajlani a költözés. Ha pedig mindezek ellenére gyermekünk visszasírja a régi életét, vigasztalásul mondjuk el neki, hogy nekünk sem könnyű elszakadni, és ne fojtsuk el a bánatunkat előle. Néhány hét múlva mindenki felveszi az új környezet ritmusát, és nemsokára már ez lesz az, amit otthonunknak nevezünk, és ahonnan sajnálnánk elköltözni.

Írta: Nojka

Megosztás:
Ezt a bejegyzést még nem kommentálta senki.

Új hozzászólás
Ahhoz, hogy új bejegyzést készíthess, előbb be kell jelentkezned a fórumon regisztrált felhasználóneveddel és jelszavaddal.
Ha még nem regisztáltál, itt megteheted.
 
 

  • PocakkalHétről-hétre
    • Hányadik hétben vagy?
Kölyökpark
Mozgásterápia, okosító torna
Moonshine MFG Hungary
LogiLand.hu Webáruház
Rio Rendezvénykaszinó
Dr. Bátori-Kallós Picibaba.hu Verseny

Adaptive Media