2017. szeptember 24., vasárnap - Gellért, Mercédesz napja
-
Akik emeleten laknak, azok biztosan átérezték már a félelmet, hogy mi van akkor, ha a kicsi kinézni szeretne, de egyedül... Szörnyű belegondolni is, hogy mi történhet egy rossz mozdulat alkalmával, és amióta gyerekeim vannak, még inkább rettegek a lakás nyílászáróitól. Az egész problémát az okozza, hogy pl. az ablakoknak nyithatónak kell lenniük, hogy friss levegőt engedjünk be néha, de mégsem szabad kiférnie rajta egy emberkének.
-
Az erkély az egyik legveszélyesebb helyszín a lakásban. Itt még véletlenül sem lehet a gyerekeket felügyelt nélkül hagyni. Egy rossz mozdulat, és már meg is van a baleset. Hogy ezt elkerüljük, mindent el kellene pakolni, hogy még véletlenül se lehessen ráállni, a lukakat be kellene tömni, hogy ne lehessen rajta kibújni, és minden mozdítható dolgot máshol kell tárolni, nehogy a szomszéd, vagy a járókelők fején landoljon.
-
Anyáink idejében még a gyerek növekedési ütemének megfelelően polcolták alá az asztal lábait könyvekkel, hogy ne legyen pont fej-, szemmagasságban az asztal lapjának sarka. Ez ma is kivitelezhető lenne, de valljuk be, nem túl esztétikus látvány. Arról nem is beszélve, hogy nem praktikus. Eleve nagyon nehéz négy pontosan egyforma magasságú könyvstócot kreálni, másodszor pedig minden mozdulattal szétcsúszik.
-
Balesetet okozhat, ha a gyermek valamilyen tárgyat dug a konnektor lukába, esetleg belefér a pici ujjacskája is, de arra is figyelnünk kell, hogy a földön lévő hosszabbítóba esetleg a nyála nehogy belecsorogjon. (Kúszó-mászó gyermeknél ez nem ritka, ugyanis ebben az időszakban kezdődik meg a fogzás is, ami nagymértékű nyálcsorgással jár.)
-
A lakáson belüli gyerekbalesetek nagy része a konyhában történik. Itt ugyanis rengeteg veszélyes helyzet, veszélyes tárgy adódik. Kifröccsen a forró olaj, a forró víz kiborul, az üveg edény széttörik, az éles kés elöl marad... stb. Hogy ezeket a baleseteket megelőzzük, célszerű a konyhát zárhatóvá tenni. A normál ajtó nem a legjobb megoldás, mert a kicsi, ha kívül van, az anyuka pedig belül, akkor az a legkevésbé sem tud figyelni a csemetéjére.
-
A dobozolás a legizgalmasabb része a költözésnek, már ha van még legalább két pici kéz, ami feltétlenül segíteni akar. Nálunk ez idő szerint négy is akad. Na, ez a lassító tényező, amivel előre számolni kell! Mert ilyenkor a legjobb, ha kitaláljuk, hogy miben tudnak a picik segíteni nagyobb kár okozása nélkül. A pakolásnál ők zacskózták, és rakták dobozokba a cipőket.
-
Az egyik legtermészetesebb szülői alapkövetelmény, hogy a gyermekek számára vásárolt
bútor biztonságos legyen. Ha az előző részekben felsorolt műszaki szempontoknak a termék megfelelt, akkor alapvetően már jó a helyzet.
-
Csecsemő korban kevésbé, de gyermekkorban már sokkal inkább komoly követelményeket támaszthatunk a fiók szerelvényezésével szemben. A jó minőségű fiókcsúszó könnyen guruló, nem szorul, és "önbehúzó" kialakítású.
-
A saját lakás berendezése a praktikus szempontok figyelembe vételén túl mindig erősen szubjektív dolog. Különösen igaz ez a nagy szeretettel berendezésre kerülő gyermekszoba esetében, ahol túl azon, hogy nekünk tetsző bútorok és kiegészítők kiválasztására törekszünk, igyekszünk szem előtt tartani a megszületendő baba nemének és később kialakulandó ízlésének szempontjait is.
-
Sok család életében jön el az a pillanat, amikor
kinövik a lakásukat, vagy bármi más okból, kényelmi, praktikus előnyök
érdekében költözésre adják a fejüket. A kisgyerekek ezt különféle módon
dolgozzák fel. Szerencsés esetben a kisgyermek örömmel fogadja a döntésünket és
a változást is pozitívként éli meg. Vannak viszont olyanok is, akik nagyon
nehezen fogadják el az új otthon gondolatát.
-
Másik, hasonlóan nem nagyon kulturált megoldás, hogy egy használaton kívüli zoknival - jobb esetben kendővel - a szekrény fogantyúit összecsomózzuk. A csomó felnőtt által könnyen oldható, majdnem 4 éves lesz, mire képes Ő is kibogozni a csomót, addig meg úgysem érdekli már, mi van a szekrényben, de legalábbis kárt nem nagyon tud tenni benne. Nagy hátránya, hogy minden ellátogató barát/rokon kiröhög minket. Persze, megértik, hogy az egész a gyerek szétpakolása ellen van, de akkor is jót nevetnek a megoldáson.
-
Azt hiszem, besokalltam a lakás minden pontján szanaszét heverő plüssmacitól, plüsskutyától, plüsszsiráftól, és még sorolhatnám. Egyszerűen eddig nem találtam a helyüket. Folyton beletettem valamibe, mert óvni próbáltam őket a portól, a gyerekek meg állandóan előszedték őket. Eleinte az építőkocka nagy tasakját használtuk plüssállatok tárolására, aztán azt kinőtték, így beszeretem még egy hasonlóan nagy tasakot, de végülis mindkettőt szétszakították a gyerkőcök játék közben, véletlenül.
-
Akik emeleten laknak, azok biztosan átérezték már a félelmet, hogy mi van akkor, ha a kicsi kinézni szeretne, de egyedül... Szörnyű belegondolni is, hogy mi történhet egy rossz mozdulat alkalmával, és amióta gyerekeim vannak, még inkább rettegek a lakás nyílászáróitól. Az egész problémát az okozza, hogy pl. az ablakoknak nyithatónak kell lenniük, hogy friss levegőt engedjünk be néha, de mégsem szabad kiférnie rajta egy emberkének.
Az erkély az egyik legveszélyesebb helyszín a lakásban. Itt még véletlenül sem lehet a gyerekeket felügyelt nélkül hagyni. Egy rossz mozdulat, és már meg is van a baleset. Hogy ezt elkerüljük, mindent el kellene pakolni, hogy még véletlenül se lehessen ráállni, a lukakat be kellene tömni, hogy ne lehessen rajta kibújni, és minden mozdítható dolgot máshol kell tárolni, nehogy a szomszéd, vagy a járókelők fején landoljon.
Anyáink idejében még a gyerek növekedési ütemének megfelelően polcolták alá az asztal lábait könyvekkel, hogy ne legyen pont fej-, szemmagasságban az asztal lapjának sarka. Ez ma is kivitelezhető lenne, de valljuk be, nem túl esztétikus látvány. Arról nem is beszélve, hogy nem praktikus. Eleve nagyon nehéz négy pontosan egyforma magasságú könyvstócot kreálni, másodszor pedig minden mozdulattal szétcsúszik.
Balesetet okozhat, ha a gyermek valamilyen tárgyat dug a konnektor lukába, esetleg belefér a pici ujjacskája is, de arra is figyelnünk kell, hogy a földön lévő hosszabbítóba esetleg a nyála nehogy belecsorogjon. (Kúszó-mászó gyermeknél ez nem ritka, ugyanis ebben az időszakban kezdődik meg a fogzás is, ami nagymértékű nyálcsorgással jár.)
A lakáson belüli gyerekbalesetek nagy része a konyhában történik. Itt ugyanis rengeteg veszélyes helyzet, veszélyes tárgy adódik. Kifröccsen a forró olaj, a forró víz kiborul, az üveg edény széttörik, az éles kés elöl marad... stb. Hogy ezeket a baleseteket megelőzzük, célszerű a konyhát zárhatóvá tenni. A normál ajtó nem a legjobb megoldás, mert a kicsi, ha kívül van, az anyuka pedig belül, akkor az a legkevésbé sem tud figyelni a csemetéjére.
A dobozolás a legizgalmasabb része a költözésnek, már ha van még legalább két pici kéz, ami feltétlenül segíteni akar. Nálunk ez idő szerint négy is akad. Na, ez a lassító tényező, amivel előre számolni kell! Mert ilyenkor a legjobb, ha kitaláljuk, hogy miben tudnak a picik segíteni nagyobb kár okozása nélkül. A pakolásnál ők zacskózták, és rakták dobozokba a cipőket.
Az egyik legtermészetesebb szülői alapkövetelmény, hogy a gyermekek számára vásárolt 
Csecsemő korban kevésbé, de gyermekkorban már sokkal inkább komoly követelményeket támaszthatunk a fiók szerelvényezésével szemben. A jó minőségű fiókcsúszó könnyen guruló, nem szorul, és "önbehúzó" kialakítású.
A saját lakás berendezése a praktikus szempontok figyelembe vételén túl mindig erősen szubjektív dolog. Különösen igaz ez a nagy szeretettel berendezésre kerülő gyermekszoba esetében, ahol túl azon, hogy nekünk tetsző bútorok és kiegészítők kiválasztására törekszünk, igyekszünk szem előtt tartani a megszületendő baba nemének és később kialakulandó ízlésének szempontjait is.
Sok család életében jön el az a pillanat, amikor
kinövik a lakásukat, vagy bármi más okból, kényelmi, praktikus előnyök
érdekében költözésre adják a fejüket. A kisgyerekek ezt különféle módon
dolgozzák fel. Szerencsés esetben a kisgyermek örömmel fogadja a döntésünket és
a változást is pozitívként éli meg. Vannak viszont olyanok is, akik nagyon
nehezen fogadják el az új otthon gondolatát.
Másik, hasonlóan nem nagyon kulturált megoldás, hogy egy használaton kívüli zoknival - jobb esetben kendővel - a szekrény fogantyúit összecsomózzuk. A csomó felnőtt által könnyen oldható, majdnem 4 éves lesz, mire képes Ő is kibogozni a csomót, addig meg úgysem érdekli már, mi van a szekrényben, de legalábbis kárt nem nagyon tud tenni benne. Nagy hátránya, hogy minden ellátogató barát/rokon kiröhög minket. Persze, megértik, hogy az egész a gyerek szétpakolása ellen van, de akkor is jót nevetnek a megoldáson.
Azt hiszem, besokalltam a lakás minden pontján szanaszét heverő plüssmacitól, plüsskutyától, plüsszsiráftól, és még sorolhatnám. Egyszerűen eddig nem találtam a helyüket. Folyton beletettem valamibe, mert óvni próbáltam őket a portól, a gyerekek meg állandóan előszedték őket. Eleinte az építőkocka nagy tasakját használtuk plüssállatok tárolására, aztán azt kinőtték, így beszeretem még egy hasonlóan nagy tasakot, de végülis mindkettőt szétszakították a gyerkőcök játék közben, véletlenül.
