2019. március 26., kedd - Emánuel napja

mt

Más gyerekét nevelni?

2014-06-15 23:23:29 - Adrienn

Előfordult már veled, hogy a gyermekedet a szemed láttára ütötte, lökte, rángatta, cibálta meg egy másik gyermek? Előfordult már veled, hogy ilyen esetben lefagytál, mert a döbbenettől semmi nem jutott az eszedbe? Marta már a lelkedet utólag, hogy miért nem védted meg a csöppséged, hiszen ott voltál, és láttad is az egészet? Bevallom, velem megtörtént. A közelmúltban pedig sok anyuka érkezett hozzám hasonló panasszal, ezért úgy gondolom, érdemes a témát kicsit átrágni.
A kérdés egészen összetett, mert nem mindegy, hogy ki, mikor, hogyan, hányszor bánt. Testileg, lelkileg, egyszer, gyakran, direkt vagy csak véletlenül tipor valakinek a lelkébe. Az sem mindegy, hogy a megbántó fél a megbántotthoz képest életkori és testi fejlettségben milyen szinten áll. És nem utolsó szempont, hogy a szülők hogyan viszonyulnak a helyzethez, egyáltalán látják-e, észlelik-e, és próbálják-e lereagálni a dolgot.

Vannak gyerekek, akik dadogni kezdenek egy-egy atrocitás után, vannak akik mélyen magukba zárják, és később, a lelki fejlődés egy más szakaszában buknak elő a régi sérelmek, de az is előfordul, hogy egy gyermek csak tűr, tűr, és jön egy utolsó csepp a pohárba, ami "kiborítja a bilit", és látszólag oktalanul válik kezelhetetlenné egy apró probléma miatt. Az ilyen esetek megelőzése érdekében minden jó szülő igyekszik úgy terelgetni, igazgatni csemetéjét, hogy egyáltalán ne is keveredjen semmilyen konfliktusba a társaival.Viszont érdemes azon is elgondolkodni, hogy jó-e az, ha már kicsiként is konfliktuskerülésre tanítjuk? Meg kell-e tanítanom egy gyermeket arra, hogy megvédje magát? Mennyire kell egy szülőnek közbelépni, beavatkozni egy kialakult vitába? Mikor vagyok jó szülő?

Neveljük-e más gyerekét

Ilyen és ehhez hasonló kérdések tömkelege kavarog a fejemben a gyermeki viták, veszekedések kapcsán, és gondolom, nem vagyok ezzel egyedül. okosnak lenni, általános szabályokat felállítani lehet, de mint minden gyermek, úgy minden probléma is egyedi, így majdnemhogy felelőtlenség lenne azt állítani, hogy egy-egy hasonló esetre van sablonos, mindenki által használható megoldás. Persze azért léteznek az alapszabályok:

  • A testi fenyítés más gyerekével szemben is ugyanúgy büntetendő, és nem is biztos, hogy célra vezető. Úgy gondolom, hogy a saját gyermeknek is csak egyetlen pofont kell adni egész életében, már csak a mihez tartás végett is, hogy tudja milyen is az, és ne akarjon többé eljutni addig. Külön hangsúlyoznám, hogy nem a pofon nagysága kell, hogy elrettentő legyen egy gyermek számára - mert könnyű egy kicsikének jó nagyot lekeverni -, hanem a hozzá kapcsolódó lélektani dolgok miatt, a szeretet elvesztésétől való félelmében nem fog többé rosszat tenni a csöppség. Megér egy külön misét ez a téma is, hiszen mosolyogva pofozni, vagy következetlenül nevelni értelmetlen. Más gyerekének pedig Te nem adhatsz "atyai pofont", hiszen az a gyereknek semmit nem fog jelenteni, pusztán a felnőttektől fog félni azt követően, ezért más gyermekének az effajta nevelését ne vállad fel, mert nemhogy eredménytelen lesz, de még meg is büntetnek érte.
  • Verekedő gyereket hatástalanítani nem egyszerű feladat, pláne, ha nem a tiéd a kölök. Még nehezebb dolgod van, ha a verekedő gyerek felügyelője hátat fordítva fittyet hány a dologra. Egy ökölbe szorított kezet lefogni, egy rugdosódó lábat a földhöz tapasztani nem kis feladat, pláne, ha hozzátartozói kéz nem segít a dologban.
  • Vannak olyan esetek, amikor egyszerűen nincs hibás, és van olyan is, amikor mindkettő, és van olyan is, amikor egyszerűen lehetetlen megállapítani, hogy ki vétett, és akad olyan szituáció is, amikor értelme sincs bűnöst keresni, mert egyáltalán az, amit a gyerek művel egyedül vagy csoportosan, az maga egy tiltott tevékenység.
  • Azt, hogy egy gyereknek meg kell tanulnia megvédenie magát elfogadom, de direkt ezért ne uszítsunk rá egy másik gyereket, hogy jól püfölje meg, hátha ügyesedik valamit.
  • A teljesség igénye nélkül az utolsó szabályom ezen az oldalon a következő lenne: Az én gyerekem sem mindig szent, ugyanúgy ahogy más gyerek sem. Én megnevelem az enyémet, ha hibázik, de másoktól is elvárom, hogy ugyanezt tegyék ők is, pláne, ha az én gyerekemmel szemben történik az atrocitás. Nem csak az én lelkemnek, de a gyerekem lelkének is fontos, hogy pont kerüljön a mondat végére, és a hibás elnyerje méltó büntetését, de legalábbis ne maradjon szó nélkül a dolog.

A jó idő beköszöntésével, a játszótérszezon beindulásával egyre több konfliktus szem- és fültanúi lehetünk. Ha ezeket az eseteket megbeszéljük, talán okosabbak lehetünk, mások hibáiból tanulva jobb anyává válhatunk. Hozom én most az első esetet, mondjátok el róla a véleményeteket, és ötöljük ki együtt, hogy mi lett volna a helyes reakció az anya és a gyermek részéről.

Esettanulmány. Oldjuk meg közösen!

A történet szereplői (kitalált szereplők):

  • Dani, aki imád verekedni.
  • Peti, aki utál verekedni.
  • Dóri, Dani anyukája aki állandóan telefonál.
  • Piri, Peti anyukája, aki játszik a gyerekével.

Helyszín: Játszótér.

Esemény:

Piri és Peti szépen játszadoznak a játszótéren, homokvárat építenek. Hamarosan megérkezik Dani és Dóri is. Természetesen Dóri fülén lóg a telefon, de egyáltalán nem fontos a beszélgetés, kihallani, hogy csak csacsogás az egész. Dani odarohan Petihez, kiveszi a lapátot a kezéből, arrébb löki a félig kész homokvártól, majd szétrontja azt. Dóri már a játszótér másik végében jár, föl sem tűnik neki, hogy történt valami. Piri közbelép, szépen kéri a lapátot Danitól, de a gyerek nem adja, cserébe egy lapátnyi homok landol az arcában. Piri odakiált a Dórinak, hogy jöjjön segíteni, de az csak lassan, nagyon lassan jön oda, a telefonját le sem teszi, csak félretartja kicsit. Piri röviden elmeséli az esetet, de Dóri válasza csak ennyi: Van ilyen!

Te mit tennél ebben az esetben? Szerinted van jó megoldás?

Megosztás:
Hozzászólások
  • turanv
    2011-04-19 18:27:38
    Szerintem nincs jó megoldás. Én is csak filózom rajta, mit tennék. A konfliktuskerülés jónak tűnik, az ember otthagyja a homokozót, de ugye, ez megfutamodás.
    Az biztos, hogy én kivenném Dani kezéből a lapátot (ha kell, egy kicsit erőszakosabban).
  • Adrienn
    2011-04-20 10:53:02
    Igen ám, de elég bosszantó, hogy a szülő ennyivel lerendezi. Danitól pedig lehetőség sem volt a lapátot elvenni. A szépen kérésre is ez volt a válasza...
  • julcsianyu
    2011-04-20 14:22:13
    Kicsavarnám a kezéből a lapátot,anyuka szemébe szórnék egy lapát homokot és csak annyit mondanék-van ilyen!


  • dtrizner
    2011-04-20 14:48:06
    Én sajnos a hevesebb vérmérsékletű emberek közé tartozom. Ebben az esetben én már valószínűleg a telefont téptem volna ki az anyuka kezéből és üvöltöttem volna vele, hogy takarodjon a neveletlen kölkével együtt.
  • Adrienn
    2011-04-20 14:56:51
    julcsianyu: igen ám, de a gyerek előtt ilyet nem csinálunk, mert ugye példát kell mutatnunk.

    dtrizner: Szintén az a gondom ezzel, hogy a játszótéren a gyerekek előtt csak nem üvöltözünk....

    Pedig igen, velem is valami hasonlót diktáltatna a "rutin", de mégsem tenném. Van erre jó megoldás?
  • duli
    2011-04-20 16:22:33
    Valahogy miért nem csodálkozok, hogy Dani így viselkedett, látva az anyukája reakcióját? Az anyukára úgyszintén ráférne a nevelés, bár azt hiszem ez már késő.

    Az anyuka hozzáállásából, vagy inkább hozzá nem állásából láthatjuk, hogy nem igazán foglalkoznak a gyerkőccel, aki ha másképp nem tud, akkor a viselkedésével próbálja meg felhívni a figyelmet magára, persze nem tudatosan. Az elhanyagolás, a nem törődés következménye lehet az ilyen agresszív viselkedés. Valószínüleg amikor otthon vannak sokszor bekapcsolják neki a tévét, vagy a dvd-ét csak hogy ne legyen láb alatt, sőt ha már túlfeszíti a húrt, azt is el tudom képzelni, hogy elcsattan néhány pofon. Az anyuka a válasza után nem érdemel több szót, nem érnénk célt vele.

    A kisfiú gondolom nem először viselkedett így, szóval hozzá lehet szokva a rosszalló megjegyzésekhez, vagy az övéhez hasonló agresszív reakciókhoz. Így az negatív fellépés nem hiszem hogy hatásos lehet, csak olaj a tűzre, még dacosabbá teheti a gyereket.

    Persze, amikor a fogaink közt recseg-ropog a homok, és a szemünkből, hajunkból próbáljuk meg kisöpörni a homokot, mellettünk a gyermekünk sír az összerombolt homokvár láttán, akkor nem valószínű, hogy épp azt futtatjuk le magunkban, hogy szegény gyerek, nem foglalkoznak vele otthon. Inkább viszket a tenyerünk, hogy egy jót rásózzunk. Ezzel persze lehet, hogy az adott helyzetet orvosolnánk, de nem segítenénk vele a gyereknek, másrészt pedig ahogy Adrienn is írta, ott van példamutatás a saját gyerekünknek. Lehet hogy őt is megijesztenénk a viselkedésünkkel.

    A megoldás szerintem is nehéz. Egyáltalán nem biztos hogy bevállna de én következőket tenném. Kiseprem a szememből a homokot, megnyugtatnám a gyerekem ha kell (meg magamat is 10-ig elszámolva) aztán odafordulnék Danihoz, és amilyen nyugodtan csak lehet azt mondanám :

    Hű, ez egyáltalán nem volt szép tőled! Se az, hogy leromboltad a várat, se az hogy teleszórtál homokkal! Nagyon szívesen odaadtuk volna a lapátot, ha elkéred. Na, és most mi legyen? Te mit javasolsz? Egyedül akarsz lapátolni a megszerzett lapátunkkal, vagy inkább, ha megígéred, hogy nem dobálsz homokot, és elkéred ha kell valami, akkor veled együtt újra felépítjük a várat. Ha többen vagyunk hamar meglesz és talán nagyobb is lesz mint volt. Ti ketten Petivel lehetnétek a várkapitányok. Mit szólsz? Építhetünk alagutat, árkot...... stb.

    Fontos hogy elmondjuk, hogy rosszat tett, de egy eset miatt még ne kezeljük a játszótér mumusának.

    De az is lehet, hogy erre a beszélgetésre sor se kerülne, mert már hét határon túl jár a telefonnnal a füléhez ragadt mamájával.
  • dtrizner
    2011-04-20 16:42:55
    duli, elméletben jól hangzik... csak szerintem igen kevés az az ember, aki ebben a helyzetben így reagálna :)
  • julcsianyu
    2011-04-20 16:49:44
    Igen Adrienn,példát kell mutatnunk,de minek is....Egy tegnapi szitu a játszótéren,nevek nélkül.Kislány1 és kislány2 barátnők.Egy szabad hinta van a játszótéren,kislány1 ráül,kislány2 elkezd ordítva bőgni,hogy hintázni akar.Kislány1 leszáll,szól a barátnőjének,hogy játszanak olyan játékot,amit ketten is tudnak,erre kislány2 fogja magát és beül a hintába.Anyuka egy szót sem szól,csak később jegyzi meg,hogy nem érti miért ilyen irigy a gyerek...
  • duli
    2011-04-20 16:52:22
    Ez igaz Delinke! De ha így elméletben eddzük magunkat a hasonló helyzetekhez, talán élesben is sikerülhet. :)
  • julcsianyu
    2011-04-20 16:53:51
    Egyébként meg Dulinak teljesen igaza van abban amit leírt,és az esetek többségében be is válik a taktika,csak elég nehéz ilyen szitukban nyugodtan maradni.Főleg,ha folyamatosan ilyen atrocitások érik az embert.
  • duli
    2011-04-20 17:06:35
    Igen Jukcsikám ez valóban nehéz. Nehéz mindig, minden esteben arra gondolnunk, hogy valójában a szülő tehet a gyereke viselkedéséről.
  • dtrizner
    2011-04-20 17:14:16
    :) igaz
  • duli
    2011-04-20 17:30:08
    Elnézést, ma egész nap félregépelek. :(
    Helyesen : Julcsikám, és minden esetben
  • Szoverfi Eva
    2011-05-12 12:33:20
    Mi is jartunk hasonloan, meg a barati korben is. Volt olyan kirandulasunk is, hogy rendesen en voltam a mumus, mert az anyuka, mezes mazosan szolt ra a gyerekre, az apuka pedig majdhogynem eggyaltalan, mert akkor a gyerek megharagszik ra. De lehet a gyerekre hatni, ha elmagyarazod neki a helyzetet, es mit szabad es mit nem. A gyerekek megerzik, mar csak a hangsulybol is hogy veled mit lehet es mit nem. Es persze minden anyukaval megtortenhet, hogy az o gyereke kezd el rosszalkodni a jatszoteren, hisz olykor a gyerekeknek is lehet rossz napjuk.
  • Barbeque
    2011-05-12 17:12:54
    Dulira szavazok! De lenne mit hozzáfűznöm anyukához is,ha letette a telefont...
  • elizagolf
    2011-05-16 14:53:11
    Duli reakciója nagyon tetszik. Valahol már olvastam róla.
    Beszélj úgy, hogy érdekelje, hallgasd úgy, hogy elmesélje c. könyvben.
    A könyv "elvén" próbálom nevelgetni a gyerkőcöket, viszont keveredtem olyan szituba, amikor a gyermekemet a szemem előtt fenyegette meg egy másik gyerek, és elvette a játékát. Az én gyerekemnek földbe gyökerezett a lába, és a sírás fojtogatta. Akkor a megdöbbenéstől nem a szakirdalom jutott eszembe, hanem az, hogy egy alig 4 éves gyereket ki védjen meg, ha nem az anyukája. Odamentem a gyerekekhez, és mondtam a másik kisfiúnak, hogy azonnal adja vissza a játékot. Ha elkéri szépen, megkaphatja, de a fenyegető hangnem nálunk nem divat. A kisfiam visszakapta a játékát, de azóta kerüli azt a másik kisfiút. "Nincs rossz gyerek, csak rossz szülő."ahogy a mondás tartja.

Új hozzászólás
Ahhoz, hogy új bejegyzést készíthess, előbb be kell jelentkezned a fórumon regisztrált felhasználóneveddel és jelszavaddal.
Ha még nem regisztáltál, itt megteheted.
 
 

  • PocakkalHétről-hétre
    • Hányadik hétben vagy?
Kölyökpark
Mozgásterápia, okosító torna
Moonshine MFG Hungary
LogiLand.hu Webáruház
Rio Rendezvénykaszinó
Dr. Bátori-Kallós Picibaba.hu Verseny

Adaptive Media